Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Történeti tanulmányok - Demeter Orsolya: „…felcseperedetem, de hát ebbe a rettenetes életbe” – A magyar társadalom traumatizálódásának bemutatása a kuláküldözések tükrében egy észak-alföldi példa alapján

DEMETER ORSOLYA: „...FELCSEPEREDTEM, DE HÁT EBBE A RETTENETES ÉLETBE” A MAGYAR TÁRSADALOM TRAUMATIZÁLÓDÁSÁNAK BEMUTATÁSA A KULÁKÜLDÖZÉSEK TÜKRÉBEN EGY ÉSZAK-ALFÖLDI PÉLDA ALAPJÁN

A megbélyegzés eszközévé vált a hatásvadász propaganda is, mely a kulákot mint kiirtandó férget, zsíros parasztot, elnyomó kizsákmányoló elemet mutatta be. A propaganda feladata a falusi osztályellenség leleplezése volt a nép előtt. Kiadványokban, karikatúrákban, viccekben, a sajtóban, irodalomban - szóval az élet szinte minden területén - megjelent és színpadra lett állítva az új „osztályellenség”.32 „Pártunk hármas, de egységes feladatát a lenini hármas jelszó szabja meg: Támaszkodj a szegényparasztságra, épits tartós szövetséget a középparasztsággal, egy pillanatig se szüntesd meg a harcot a kulák ellen."33 34 „Akkor higgy a kuláknak, ha szőrt látsz a fogán - tartja a közmondás."311 „Tisztítsuk meg a Termelőszövetkezeteket a befurakodott kulákoktól!"35 Súlyos teherként jelentkezett a kötelező beszolgáltatás, ami már a háború alatt is működött, de a gyakorlatot az 1945 utáni politika is átvette. „A tanácson hát egy olyan ember vót, aki tudott oroszul, mert vót orosz fogságba valamikor, de semmiféle képzettsége különösen nem vót. Az lett a községházán a község vezetője, mivelhogy ő tudott beszélni velük, és akkor az irta ki, hogy akik olyanok vótak hogy hát szegények, zsellérek - és akkor írta ki, hogy ezennel felhatalmazom ezt és ezt, hogy adjon neki mondjuk három mázsa búzát és akkor ezt a papírt ő aláírta és hozta nekünk az írást és azt alá kellett írni, de nem fizetett nekünk senki. Így ment el az összes termény. Mikor elvitték az ólbúi a lovat, ellopták oszt elvezették a lovat, akkor édesapám felment vóna a községházára, na de hát ugye szóba se álltak vele, sőt, mikor gyött hazafelé, akkor két orosszal találkozott [...] lehúzták a lábárúi a csizmáját és akkor azt mondták, hogy most mán mehet haza és akkor gyött nekünk az édesapám a november végin.” (F. B.)

A mezőgazdasági termények folyamatosan növekvő kötelező beszolgáltatása a szabadpiaci árnál jóval alacsonyabb áron folyt. Az adóterhek háromszorosukra növekedtek.36 Ezeket a terheket birtokkategóriánként progresszíven vetették ki, annak alapján, hogy ki miképpen viszonyult a kollektivizáláshoz. Ennek függvényében a fokozott adóterhek és be- szolgáltatási kötelezettségek a gazdagparaszti réteget célozták meg.37 „Azután később ugye kitalálták a beszolgáltatást. Aztán kitalálták ezt a hülye refrént ugye, hogy „A kulák a kenyeret a malaccal eteti”, hát ilyen hülyeségek vótak akkor, meg a szólóigék, és hát ebből semmi se vót mert a terményt ugye elvitték.” (F. B.) A gazdasági korlátozás jegyében már 1948-ban felemelték az adót, a beszolgáltatási kötelezettséget. Rendeletek szabályozták a kivetendő teher mértékét. Ezen túl még évről-évre egyre több külön zsírbeszedési, sertéshizlalási és -átadási, szénabeadási kötelezettség és baromfi-, tojás-, tejbeadás is megjelent. Az 1950- es évek elejére szinte a teljesíthetetlenségig növelték a terheket.38 „Hát mán 45-be, 46-ba, 47-be akkor rettenetes vót a beszógáltatás, amivel a falusi parasztot agyonütötték úgymond, mer akkor olyanokat kitaláltak, hogy minden este jelentkezni kellett a községházán nekik. Este hét órára ott kellett lenni, ott vótak vagy 25-en, 30-an. [...] aztán névsorolvasás vót, ott van-e mindenki, akkor jó van, akkor mehetnek haza.” (F. B.) A mezőgazdaság-fejlesztési járulék vagy kulákadó minden 15 hold feletti

32 VALUCH Tibor 2005.192.; VARGA Zsuzsanna 2008.59.; Ö. KOVÁCS József 2009a.

33 MDP KV 1952-53.3.

34 MDP KV 1952-53.13.

35 MDP KV 1952-53.20.

36 VALUCH Tibor 2005.192.

37 VARGA Zsuzsanna 2008.55-56.

38 VALUCH Tibor 2005.

földbirtokost érintett.39 „Kitalálták a beszógáltatást, oszt akkor kiróttak ugye hogy ennyi hízót, ennyi tejet, ennyi terményt be kell szógáltatni. Vót egy beszógáltatási könyv, s akkor abba írták... mán akkor nem nagyon tudtunk mit beszógáltatni, mán akkor elvitték.” (F. B.)

Az államosítással nemcsak a földet, hanem a munkaeszközöket is állami tulajdonba vették, a magánkézen lévő nagygépeket a géppel nem rendelkezőknek át kellett adni kölcsönbe, később pedig már teljesen állami tulajdonba kerültek. Megfosztották a kulákot a szabad földhasználati jogától, államilag ellenőrizték a föld adásvételét, aminek kettős célja az adó és kötelezettség alóli mentesülés megakadályozása és a további birtokgyarapodás gátlása volt.40 „Akkor amikor az államosítás gyött, akkor édesapám kicsit - hát nem hogy makacs vót, hanem tudta hogy ő gyenge, úgyse tud helytállni, úgyhogy nem lépett be a téeszbe. Naponta jártak oda idegen aktívák is, olyanok akiket a gyárbul hoztak ki, meg a városbul. Fogalma se vót a falusi életrűl. No de aztán a fődet csak leadta mernem vót jószág, nem tudott dógozni.” (F. B.)

A kuláküldözés az 1950-es évek első felére érte el a csúcspontot: egyre inkább előtérbe került a félelemkeltés, az ismétlődő tagosítási kampányokkal bizonytalanná lettek a mindennapok.41 „Aztán ugye felcseperedtem, de hát ebbe a rettenetes életbe, amikor minden reggel arra ébredtünk, hogy máma mit eszünk, hónap megint mi lesz, úgyhogy nagyon nehéz idők vótak.” (F. B.) 1951-ben kampány kezdődött a kis- és középbirtokos réteg termelőszövetkezetbe való beléptetése érdekében. A föld mellé a személyi állomány kollektivizálására is szükség volt. Aki ellenszegült, annak mindennapi életét dramatizálták, különböző újabb kötelezettséget írtak elő számukra. „Olyanra is köteleztek bennünket, hogy a főd arányába egy hód dohányt ültessünk, de a mi födünk olyan helyen vót, ahol kilenc beton mélységbe vót a víz, onnat kellett vedrenként felhúzni a vizet, oszt úgy ültetni. Hát persze hogy a világon semmi se lett, de muszáj vót, kényszerítettek bennünket cukorrépára is, dohányra is. Úgyhogy szóval borzasztó idők vótak.” (F. B.) „Semmiféle testi bántalmazás nem vót, de hát szekálták, meg hát kűtték az ilyen büntetést, olyan büntetést. Ilyen szógáltatást, olyat. De hát vót egy ilyen nagyon jó emberünk a községházánál, aki titokba minket tájékoztatott dógokrúl, hogy mostan ilyenre készülnek, most olyanra. Ott dógozott, de olyan jól tudott alkalmazkodni, hogy megfelelt nekik, de viszont érzelmileg hozzánk húzott. Aztán az akkor is mondta, mikor én férjhez akartam menni, hogy „Jaj, csak nehogy valami nagy lagzit csináljunk, mert borzasztó pályáznak ránk”, hogy valami csúfságot csinálnak velünk" (F. B.)42 A terhek egyre nagyobb növelésével a gazdatársadalom egyre kevésbé tudta leróni az adósságait, így egyre gyakoribbá vált a kulákok javainak lefoglalása. Egy foglaló bizottság járt házról-házra, és vitt mindent, amit ért. „51-be mentem férjhez, és még előtte jöttek a végrehajtók és elvitték a koszorút meg a fátyolt”, „Vót olyan, amikor az üvegtükröt, az éjjeliszekrényt meg az ágyat, a szekrényt, a nagyszekrényt is elvitték. Idevitték a községházához elárverezni.", „Olyan is vót, hogy kikaparták a masinából a tüzet és feltették a kocsira oszt elvitték: - Főzzön a kulák a kemencébe! - azt mondták.” (F. B.)

39 KÁVÁSI Klára 1991.29.

40 KÁVÁSI Klára 1991.30-31.

41 VALUCH Tibor 2005.192-193.

42 F. B. családjában történt olyan is, hogy - akkor már csak két ökrük volt - elvették tőlük az egyiket, mert tudták, hogy egy ökörrel nem mennek semmire. „Ez mán nem a haszon vót, hanem a bosszú.” (F. B.)

417