Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Demeter Orsolya: „…felcseperedetem, de hát ebbe a rettenetes életbe” – A magyar társadalom traumatizálódásának bemutatása a kuláküldözések tükrében egy észak-alföldi példa alapján
TISICUM XXV. - TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Az erőltetett ütemű nehéziparosítás oka a harmadik világháborúra való felkészülés volt: a megvalósításhoz a mezőgazdaságból vontak el nagyarányú jövedelmet. A jövedelem-elvonás két formája: begyűjtés és az adóterhek folyamatos növelése (kivetése: birtokkategóriánként, a terület nagyságának arányában nőtt). Az agrártársadalom traumatizálódásának mértéke attól függött, hogy a paraszt miképpen simult/viszonyult a rendszerhez.13 A kifejlett ellenségképet öröklő magyar pártvezetés a kuláknak nevezett módos paraszti réteget vette célba mint az új gazdaságpolitika hátráltatóit, és mindent elkövetett a közös gazdálkodást gátló tényezőként beállított társadalmi csoport ellehetetlenítése érdekében.14 „[...] a totalitásra törekvő hatalmi centrum - más társadalmi ellenfelei mellett - a kuláksághoz sorolt parasztságot is vereségre ítélte."'3 Ki a kulák? Először is, az ellenséget nevén kell nevezni, mert amennyiben nevet adunk neki, úgy ahhoz jelentés is társul, és ezáltal realizálódik, meg- foghatóvá válik.16 A kulák a Szovjetuniótól örökölt gazdasági és politikai kategória, ami folyamatosan változott a párt aktuális parasztpolitikájának és tervgazdálkodásának függvényében.17 A kommunista ideológia szempontjából a kulákság legfőbb ismérve, hogy mezőgazdasági munkájának elvégzéséhez más parasztokat is foglalkoztat, ilyen módon „kizsákmányolva” a földdel nem rendelkező zselléreket és a dolgozó parasztság egyéb csoportjait („osztályellenség”).18 1949-ben kuláknak számított az, akinek földterülete a 25 katasztrális holdat vagy annak tiszta jövedelme a 350 aranykoronát elérte, illetve meghaladta. Később, az ötvenes évek első felében a kategória tovább bővült a közép- és kisbirtokos parasztsággal. Már 5-8 holdnyi gyümölcsös birtoklásával kuláknak nyilvánítottak embereket.19 Sőt ahol a földek jó minőségűek voltak, ott már 17,5 holddal át lehetett lépni a kulák terminusba.20 Az átlagkulákoknak (22-25 holdtól) általában volt két szekere, hintója, 4-6 lova, 3-4 tehene, 15-25 disznója, vetőgépe és minden, ennél egyszerűbb eszköze. Volt tanyája, ahol egy vagy két állandó bérest, kanászfiút foglalkoztattak, és voltak részesművelőik, részesaratóik, esetenként pedig napszámosaik is.21 Ebbe a kategóriába tartozott F. B. családja is. „Vöt olyan, amikor négy lovunk vöt, meg három kiscsikónk. Tehenünk is vét mindég [...] nagy kert is vöt, 22 hold főd. Vét nálunk egy gazdasági eltartott hat éves korától [...] vét mellette másik, aki cseléd vét, aki-aki éves éves fizetéssel cseléd vét, az végzett az állatok körül, meg az ment ugye többet szántani-vetni.” „Hát az meg úgy történt, hogy még akkor nagyon jó termés vöt, betakarítottuk, tele vét a kamra, a hármas számú hambárunk vöt. Hambár ez az ilyen terménytároló egész a - hát nem a fődtűl, mer ugye alatta vót egy rés, hogy ugye ne a főddel érintkezzen a termény - fel a padlásig deszkatákolmány, 13 VARGA Zsuzsanna 2008. 14 PIPES, Richard 2004.; Ö. KOVÁCS József 2008b. 15 ZÁVADA Pál 1986.9. 16 SZABÓ Márton 1998.8. 17 PIPES, Richard 2004. 76-79.; VALUCH Tibor 2005. 191-192.; ROMSICS Ignác 2010.351-352. 18 KÁVÁSI Klára 1991. 19 VALUCH Tibor 2005.192. 20 ZÁVADA Pál 1986.40. 21 ZÁVADA Pál 1986.43-44. vagy hát nem tákolmány, mer rendes leeresztője meg szóval jól megvót csinálva, 100 mázsástól fért el benne a termény." (F. B.) „A kulák - zsírosparaszt.”22 Figyelemreméltó Lenin „elvtárs” felhívása: „A kulákok a legvadállatiasabb, legdurvább, legvadabb kizsákmányolok, kik a többi országokban a történelem során nem egyszer állították már vissza a földesurak, cárok, papok, kapitalisták uralmát.”23 Akiket 1949-ben büntetőadóval terheltek, felkerültek egy listára, amiről csak nagyon ritkán lehetett lekerülni. Ezeknek a kuláklistáknak az alapja az adókötelezettség volt. Földtulajdontól, jövedelemtől függetlenül listára kerültek azok is, akik a rendszer ellen vétettek.24 A listán szereplők száma 60-70.000 fő volt, megindult a tömeges kulákosítás. Rákosi Mátyás „Aki nincs velünk, az ellenünk van!” jelmondatával pedig legalizálta az aktuális pártellenségek elleni harcot.25 Célok, eszközök és következményeik A cél a gazdaréteg teljes felszámolása, likvidálása volt, melyre alapot adott az osztályellenség elleni harc. 1948 tavaszától már megmutatkoztak a parasztellenes politika jelei, a Politikai Bizottság 1948. július 13-i ülésének határozatai a következők: „...a döntő szempont a kulák elszigetelésének, gazdasági és politikai befolyása szűkítésének előmozdítása, minden egyéb szempontot, így a termelés megszervezésének szempontját is alá kell rendelni ennek a célnak.”26 Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-i, Kecskeméten elmondott beszédében a mezőgazdaság gyors átszervezését, a kollektivizálás gyorsítását szorgalmazta, és új ellenségnek mindezek mellé a kuláknak minősített népréteget nevezte meg.27 Miért volt fontos ennek a szűk társadalmi csoportnak a likvidálása? Egyrészt kellett a föld és a vagyon a kollektivizáláshoz, a szegényparasztok megnyeréséhez, másrészt pedig a megfélemlítéssel meggyorsították a parasztok termelőszövetkezetekbe való belépését.28 „A jobbmódú gazdák tönkretételét eszközként használták fel a jóval nagyobb összterülettel rendelkező, de többnyire aprócska parcellákon gazdálkodó kisgazdatársadalom megfélemlítésében."29 A Politikai Bizottság már 1949-ben határozattá emelte azt a célt, hogy a ku- lákságot 1952-re likvidálják. Ez megfelelt Rákosi azon törekvésének, amely 3-4 éven belül akarta megoldani a kulákkérdést a kulákság hatalmának „megnyirbálásával”, gazdasági erejének meggyengítésével.30 Az eszközökben nem nagyon válogattak: a jó propaganda mellett pontos nyilvántartást (kuláklista) vezettek minden kiszemelt áldozatról. Erről a listáról akkor sem lehetett lekerülni, ha a gazdasági helyzet romlott, a birtokállomány lecsökkent.31 A földet, vagyont elvették, mellyel a parasztság életét ellehetetlenítették. Az erőszak alkalmazása - közvetlen, strukturális és intézményesített formában - mindennapos volt. A kollektív büntetés égisze alatt alapvető emberi jogokat vettek semmibe. „Mán a lánykorom is eléggé megvót vele sújtva, mert ugye kuláknak volt nyilvánítva [az édesapja], mindenünket elvitték." (F. B.) 22 MDP KV 1952-53.3 23 MDP KV 1952-53.25. 24 KÁVÁSI Klára 1991. 25 VALUCH Tibor 2005.192. 26 ZÁVADA Pál 1986.80. 27 ZÁVADA Pál 1986.80. 28 Ö. KOVÁCS József 2008b. 29 TERNOVÁCZ István 1996.10. 30 ZÁVADA Pál 1986.81.; VALUCH Tibor 2005.192. 31 VARGA Zsuzsanna 2008.57. 416
