Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Tudománytörténet - Fodor István: Domokos Péter emlékezete (1936–2014)

TISICUM XXV. - TUDOMÁNYTÖRTÉNET

tudományos tevékenységének végleges arculata, itt kötelezte el magát a finnugor népek irodalmának vizsgálatával. Elkezdte az anyaggyűjtést, s egyre szaporította ismerőseinek, barátainak táborát is. Gazdag új ismeretekkel és nehéz könyvcsomagokkal tért haza.

Nem véletlen tehát, hogy az ezt követő években teljesedett ki tudományos munkássága, ekkor jelent meg - 1975-ben - legnagyobb hatású műve, Az udmurt irodalom története. Mivel egyetemi éveim alatt jó barátságba kerültem Vladimir Vladikinnel, a későbbi kiváló udmurt néprajzkutatóval és költővel, tudtam már valamit e Káma-vidéki rokon nép irodalmáról, ezért vettem kézbe érdeklődéssel Péter kandidátusi értekezésének nyomtatott változatát. A könyv nem várt hatást gyakorolt rám, aznap a fél éjszakát is átolvastam, amit csak nagyon ritkán szoktam megtenni tudományos művekkel. Ez a munka azonban nem száraz irodalomtörténeti elemzés volt, hanem egyben egy kis finnugor nép tipikus történelmi sorsa, tele szenvedéssel, elképesztő tragédiákkal, ahol a sztálini gyilkos önkény éveiben a helyi, nemzetiségi alkotó értelmiség tagjait korántsem csak ideológiai alapon vették össztűz alá a hatalom kiszolgálói, hanem saját házának udvarán toporral fejezték le. Az udmurt irodalom története tehát Domokos Péter tollán egybeforrt a nép történetével, ami teljesen indokolt, hiszen enélkül nehezen lett volna érthető maga az irodalom is.

E kiváló könyv értékéhez méltóan meleg fogadtatásban részesült itthon és külföldön is. Az viszont magától értetődő, hogy ugyanez nem mondható el az egykori Szovjetunióról. Különös figyelmet szenteltek a munkának Udmurtiában. Az ottani eseményekről a votják irodalom kiváló ismerője, Foma Jermakov számolt be a Domokos Pétert 60. születésnapján köszöntő kötetben.3 Mint írja, Izsevszkben „szolgálati használatra" („... flnn cnyweŐHoro nonb30BaHun...”) lefordították oroszra, s 1978. február 9-10-én igen hangos vitát rendeztek róla. Ez azonban valójában nem vita volt, hanem - egy-két üdítő kivételt nem számítva - egységes elítélés. Mondanom sem kell, hogy elsősorban Domokos Péter ideológiai tévelygéseit, antimarxizmusát, könyvében a „pártosság” hiányát ostorozták. Az udmurt pártvezetés végül leszögezte, hogy Domokos könyvének koncepciója számukra elfogadhatatlan. Az átkok szórása azonban ezzel nem fejeződött be. Szinte komikus, hogy az egyik fő hangoskodó - aki még a 80-as évek végén sem pihent - a könyv fordításának a lektori feladatát kapta, jóllehet magyarul egy szót sem tudott.4 A birodalom felbomlása után aztán természetesen fordult a gogoli köpönyeg. A korábbi elitélők, szidalmazok most már tagadni, kisebbíteni igyekeztek részvételüket a bolhacirkuszban. Mindegy. Akkor legalábbis úgy látszott, hogy a történelem kereke oroszföldön is másfelé fog forogni, hogy a kis nemzetek-népek is szabadabban lélegezhetnek majd, nagyobb politikai és kulturális szabadságuk lesz. így láthatott napvilágot Izsevszkben Domokos Péter könyvének orosz fordítása is 1993-ban.5 Sikerének több alkalommal is tanúja lehettem Káma-menti rokonainknál. Egyszer például együtt voltunk Péterrel egy izsevszki konferencián, ahol egy középiskolai tanárnő megkért bennünket, hogy hozzunk el Budapestre az itt tanuló egyetemista lányának egy halakat tartalmazó kis csomagot. A tanárnő udmurt irodalmat tanított, természetesen a Péter könyvéből. A sok-sok dicséret mellett mutogatta nekünk a sokszor aláhúzott sorokat, sorolta a könyv erényeit. Péter egyik lábáról a másikra állt zavarában.

3 JERMAKOV, F.K. 1996.

4 Uo. 235-237.

5 DOMOKOS Péter 1993.

E monográfiát újabb könyvek, például a kis finnugor népek irodalmáról (ez 1983-ban megvédett akadémiai doktori értekezése volt), cikkeit, tanulmányait pedig elősorolni is nehéz lenne. Ám hiába övezte nemzetközi megbecsülés irodalomtörténeti munkásságát, szinte állandó küzdelmet kellett itthon folytatnia a finnugor tudományok művelőivel, hogy van-e a finnugor irodalomnak létjogosultsága.6 Pedig ezen vitázni is kár, hiszen a kisebb finnugor népek kultúrájának az irodalom is szerves része. Feledhetetlen barátunk, Bereczki Gábor mondta egyszer, amikor az észt Jaan Krosst Nobel-díjra jelölték: az észt irodalom gazdagabb, mint a német, hiszen Kross csak egy millió észtet képvisel, de még soha nem jelöltek nyolcvan német írót a díjra.

Közben 1970-től tíz évig a szegedi egyetem finnugor tanszékén volt a munkahelye, de félállásban 1973 és 1975 között a Művelődési Minisztériumban a magyar oktatás és a külföldi magyar lektorok ügyeit intézte. Sokat fáradozott az akadémiai Uralisztikai Komplex Bizottság létrehozásán, amelynek 1975-1985 között a titkára volt.

Ez utóbbi tudományos testület melletti gyámkodása korántsem volt véletlen. Határozott véleménye volt ugyanis a finnugor tudományok műveléséről is. Meggyőződéssel vallotta - Hajdú Péterrel együtt - hogy e tudományszakok feltétlenül igénylik egymás segítségét, hogy csakis ezek komplex vizsgálata vezethet bennünket az egyes népek valódi megismeréséhez. Maga is erre törekedett, ezért gyámolította a finnugor népek nyelve és néprajza mellett történelmük, régészeti hagyatékuk, művészetük kutatását is.7 Egyetemi oktatómunkájában igyekezett ilyen irányultságú szakembereket kinevelni, s törekvésének sikerei ma már láthatóak is.

Nem kerülte el figyelmét a finnugrisztika történetének vizsgálata sem, itt is nagyszerű érzékkel találta meg a neki való feladatot. Két kiadást megért remek könyvet írt arról, hogyan kereste és végül találta meg helyét a finnugor nyelvrokonság eszméje a magyar irodalomban.8 Az Akadémiai Kiadó A múlt magyar tudósai c. sorozatában egy-egy kötetet szentelt Hunfalvy Pálnak (1986), Kállay Ferencnek (1990) és Barna Ferdinándnak (1991). Nem kerülhette meg a múltban s újabban is harsány dilettánsok és félművelt sarlatánok seregét sem, akik ellen sokszor és sok helyütt felemelte szavát.9

Vitathatatlan érdeme, hogy számos kötetet szerkesztett, amelyekben az egyetemes finnugrisztika legjobb alkotásait tette hozzáférhetővé a szakemberek, egyetemi hallgatók és az érdeklődők számára. E kötetek közül ki kell itt emelnünk az először 1977-ben napvilágot látott Uralisztikai olvasókönyvet, amelynek anyagát nem csak a magyar, hanem az egyetemes szakirodalom értékeiből válogatta.10 Nagy szolgálatot tett volna a Finnugor Életrajzi Lexikon is, amelynek első, befejezetlen változata látott csak napvilágot 1990-ben. (Talán még ma sem lenne késő befejezni, ha akadnának hozzáértő vállalkozók e feladatra. No meg Péterhez hasonló szervezők...) Több kézikönyvnek és egyetemi tankönyvnek volt szerzője és társszerzője, mint a Hajdú Péterrel közösen kiadott Uráli nyelvrokonaink c. tankönyvnek (1978., 1980.), majd ennek német nyelvű változatának (1987). 1982-ben Szegeden, a Studia Uralo-Altaica sorozat 18. köteteként németül jelentette meg az uráli irodalmak kézikönyvét. Igen fontos esemény volt az oroszországi finnugor népek számára, hogy az

6 DOMOKOS Péter 1982.

7 E kérdésről írott legfontosabb dolgozata: DOMOKOS Péter 1983.

8 DOMOKOS Péter 1991.

9 DOMOKOS Péter 2002a.

10 DOMOKOS Péter 1977.

324