Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Természettudomány és régészet - Bartosiewicz László: „Súlyos állatságok”. A hatvani kultúra húsfogyasztása Jászdózsa–Káponahalmon
TISICUM XXV. - TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS RÉGÉSZET adatokat soha nem elemezte. Érdemes az általa szabatosan összefoglalt három ellenérvet szó szerint felidézni:10 1. „ Igen nagyszámú csontanyagok esetében elméletileg kétségtelenül hasznos lehet, nem tudjuk azonban máig sem, mely az a kritikus anyagmennyiség, amely még használható, s melyik az, amelyik már túl kicsi ilyen értékelésre. 2. A csontokat kálciumkarbonát boríthatja kívülről és belülről egyaránt, s ugyanakkor üregeikben ismeretlen mennyiségű föld is előfordulhat. S bár a külső mészkőbevonat különböző módszerekkel eltávolítható, a belső gyakorlatilag nem, s ugyanígy az üregekben levő talaj eltávolíthatósága is kétséges. Mindezek azt jelentik, hogy a csontok súlyának meghatározása meglehetősen reménytelen időtöltés. 3. A ‘mérleg módszer'-t újabban erős bírálat érte, amely főként azon alapul, hogy a csontsúlyok és hússúlyok arányai egyedenként meglehetősen komplikáltan függnek össze.”11 Ha ezeket a szempontokat alaposabban megvizsgáljuk, a második tekinthető a legkomolyabb hibaforrásnak. Az első és a harmadik az állatmaradványok darabszámának általánosan elterjedt elemzésére is vonatkozik. A kifejlett emlősállat (eleven, illetve friss) csontjának fajsúlya 1,5-1,8 p/ cm3.12 Üregei, sűrűsége, a szervezet különböző részein az adott testrész működése szerint, ahhoz folyamatosan alkalmazkodva változnak. Az állat pusztulásának bekövetkezte után, az eltemetődést követően a holt csontanyag vegyi átalakulások során átesve fokozatosan veszít az ellenállóképességéből. A talajviszonyoktól függően azonban nemcsak a csont pusztulásával, hanem szerves összetevőinek kövesedésével is számolnunk kell. Jóllehet ez a folyamat az általunk vizsgált, viszonylag fiatal régészeti korok időhatárai között csak részleges, hatással lehet a csontleletek mindenkori fajsúlyára. A részleges kövesedés mértékét a csont eredeti, in vivo összetétele is befolyásolja. Arthur MacGregor szerint13 a csontok teljes tömegének szervesanyag tartalma 60-25% között változik. Az előbbi érték a víztartalmat is számítva igen nagy aránynak tűnik. A szervetlen sók aránya a szilárd alkotórészeken belül 60-70%, az életkor előrehaladtával köztudottan növekszik. A megölt állat életkora ezért alapvetően meghatározza a tafonómiai veszteség mértékét: a fiatalabb egyedek nagy szervesanyag tartalmú csontjai kisebb eséllyel maradnak meg, ami torzítja az életkorral kapcsolatos mennyiségi következtetéseinket. Ami Bökönyi első és a harmadik ellenérvét illeti, a töredékek darabszámának elemzésekor is elengedhetetlenül fontos a csontleletek nagy száma, hiszen matematikailag kimutathatóan máig sem tudjuk, mekkora az a kritikus darabszám, amely még reprezentatív, s mekkora az, amelyik már túl kicsi a mennyiségi értékelésre. Bökönyi - pusztán empirikus alapon - legalább 500 meghatározható csonttöredéket tartott megbízható mintanagyságnak. Kellő tapasztalattal ilyen pontossággal valószínűleg a minimális súlyhatár is megállapítható lesz. Vagy tekinthetnénk a mindenkori 500 csontlelet átlagos súlyát kiindulásnak. 10 BÖKÖNYI Sándor 1988.54. 11 CASTEEL, 1978.71-77. 12 FÁBIÁN Gyula 1973. 13 MacGREGOR, Arthur 1985.2. A Bökönyi által Richard Casteel nevével fémjelzett “újabban erős bírálat” a régészeti állattanban elterjedt hagyományos húsmennyiség becslésekre ugyanúgy vonatkoztatható. Ha a csontok darabszámából becsült minimális egyedszámot megszorozzuk az egyes őskori állatok vélelmezett átlagos súlyával ugyancsak szembe kerülünk a csontozat és húsmennyiség egyedenként rendkívül változékony (többek között a nemtől és életkortól függő) viszonyával. Ezek a számítások ráadásul rendkívül közvetettek, lépésenként exponenciálisan halmozódó hibával terheltek. Tárgyalásukra az eredmények megvitatásakor térek ki. Eredmények Az 1. táblázat a Stanczik Ilona által mért nyers, abszolút súlyadatokat (g) szintenként és a Bökönyi Sándor által meghatározott főbb állatfajonként mutatja. Sajnálatos, hogy az összetett lelőhelyen a csontok esetlegesen eltérő megtartására, illetve a kövesedettség változó mértékéből adódó fajsúlykülönbségre vonatkozó megfigyelésekkel, feljegyzésekkel nem rendelkezünk. így az aránylag vékony, időrendileg egymáshoz közel álló lakószintek anyagának meglehetősen homogén tafonómiai állapotát kell feltételeznünk. A vizsgálati anyag rendszertani összetételét és fajonkénti súlyát a négy rendelkezésünkre rétegben az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat: Jászdózsa-Kápolnahalom 15.-12. rétegeinek állatcsont súlyai (g) Table 2: Bone weight data (g) from Layers 15-12 at Jászdózsa- Kápolnahalom Lakószint sorszáma Állatfaj 15. 14. 13. 12. Összesen Szarvasmarha (Bos taurus) 7850 2550 1560 2580 14540 Sertés (Sus domesticus) 1200 200 100 340 1840 Juh/kecske (Caprinae) 1100 470 159 520 2249 Kecske (Capra hircus) 15 15 Ló (Equus caballus) 1300 480 430 2210 Kutya (Canis familiáris) 30 110 8 20 168 Gímszarvas (Cenzus elaphus) 2190 830 290 1510 4820 Őz (Capreolus capreolus) 10 20 15 80 125 Őstulok (Bos primigenius) 310 310 Farkas (Canis lupus) 30 30 Borz (Meies meles) 2 2 Vaddisznó (Sus scrofa) 515 10 525 Összes meghatározható 14195 4670 2134 5835 26834 Nem meghatározható 1010 120 950 5050 7130 304
