Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - V. Szabó Gábor: Horgászhorgokat tartalmazó bronzdepó Telkibánya–Cser-hegy erődített településéről
V. SZABÓ GÁBOR: HORGÁSZHORGOKAT TARTALMAZÓ BRONZDEPÓ TELKIBÁNYA-CSER-HEGY ERŐDÍTETT TELEPÜLÉSÉRŐL 7. kép: Telkibánya-Cser-hegy. Az 1. depó tárgyai A késő bronzkori szakás horgok párhuzamairól A Kárpát-medencei térségben előkerült késő bronzkori, szakával ellátott hegyű bronzhorgokat (8. kép) hozzávetőlegesen három méretkategóriára lehet szétválasztani. Kisebb méretű, 3-7 cm-es szárhosszúságú példányokból hat szórvány darab ismert Velem-Szent-Vid erődített településéről, ám ezek nem akasztóhurkos, hanem laposra elkalapált végződé- sűek.14 Hasonló kisméretű horog Romániában egy Körös-vidéki barlangi lelőhelyről, az Igric/lgrita-csoport időszakába keltezett anyaggal került elő, ám ennek végződése akasztóhurkos kialakítású.15 A közepes méretű szakás horgok minden ismert példánya akasztóhurkos kialakítású térségünkben. Ebbe a kategóriába tartozik az a három példány, amely a futaki/OyTor depólelet tárgyai közt található.16 Ezek mérete 5,9 és 7,7 cm között mozog. Három horog tartozott a HaA1 periódusba keltezett küküllővári/Cetatea de Baltá kincsegyüttesbe is.17 A kincsegyüttes 6,1,7 és 8,6 cm szárhosszúságú horgai csak néhány centiméterrel maradnak el a telkibányai horgok átlagos méretétől. Hasonló méretkategóriát képvisel a HaA1 periódusra keltezett regöly-veravári depó 7 cm szárhosszúságú bronzhorga,18 és a Gálospetri/Galo§petreu 14 MISKE Kálmán 1908.29. Tat. 13. 92-96., 14.31-32. 15 CHIDIOSAN, Nicolae-EMŐDI, loan 1982. Fig. 8/2. 16 BORIC, Dusán 1997.16. 87-89. 17 REZI, Botond 2009.47., 54., Pl. 4.9-11. 18 SZABÓ 1993.173. Tat. 1.16. 8. kép: Szakával ellátott hegyű bronzhorgok elterjedése a Kárpát-medencében depó 8,2 cm hosszú horga,19 valamint a szenterzsébeti ll./Gu§terita depó egy töredékes darabja.20 Egy leletösszefüggéssel nem rendelkező, nagyméretű bronz horog Óbudáról ismert.21 Feltehetően a nagyobb méretű horgok közé sorolható, a pontos méretek nélkül publikált gidófalvai/ Ghidfaláu horog is, amely egy Noua-kultúrához sorolt településen került elő.22 Hasonló méretkategóriába tartozik a telkibányai 1. depóban előkerült, a 2. depó darabjaival azonos típusba tartozó négy horog (7. kép) is: ezek szárhosszúsága 7,2 és 9,5 cm között oszlik meg.23 A korszakból ismert legnagyobb méretkategóriát a telkibányai 2. depó 9,8 és 11,6 cm közti szárhosszússággal bíró horgai alkotják. A bemutatott Kárpát-medencei horgok keltezhető leletösszefüggésből származó darabjai kivétel nélkül a HaA1 periódusba tartoznak. Nagyméretű, akasztóhurkos horgok a Kárpát-medencén kívül is előfordulnak. A telkibányai depó egyik legközelebbi párhuzama a Pó-vidékről, Frattesina késő bronzkori telepéről ismert, ahol a lelőhely legfelső szintjéről, keltezhető összefüggés nélkül került felszínre egy leletegyüttes, amely hét darab összekorrodálódott horogból áll.24 A szakás hegykialakítású, a horgok tengelyére 90°-kal elforgatott akasztóhurkokkal ellátott darabok hossza 12-13 cm körül mozgott. Ilyen nagyméretű horgok elsősorban édesvízi halászattal kapcsolatba hozható lelőhelyeken fordulnak elő. Az égéi és itáliai térségből publikált horgok nagy része nem depókból ismert, hanem a mindennapi élet során elhagyott, szórvány darab.25 Deponált együttesek részeként horgok az említett frattesinai példán kívül csak a Kárpát-medencei és balkáni térségben fordulnak elő. Temetkezések mellékleteként mindössze az égei-térségben26 és a nyugat- és közép-európai területeken 27 kerülnek horgok elhelyezésre. 19 CHIDIOSAN, Nicolae-SOROCEANU, Tudor 1995.177. Abb. 3.3. 20 PETRESCU-DÍMBOVITA, Mircea 1977. Pl. 150/6. 21 HERMANN Ottó 1887.181. 60. ábra 4. 22 SZÉKELY Zoltán 1976-1977. Fig. 4. 8. 23 Az 1. depó négy horga akasztóhurkaik kialakításának módjában és felületük megmunkálásban apró technológiai eltéréseket mutat a 2. depó darabjaitól. 24 BELLINTANTI, Gian Franco 1984. 105. 111-112. Kat. Nr. 16. Taf. 3. 18.; SALZANI, Luciano 1989. 66-67., Abb. 1. 5.; JUNG, Reinhard et al. 2016. 184., 187., 191. Ab. 5.1. 25 JUNG Reinhard et al. 2016.180-190. 26 JUNG Reinhard et al. 2016.184-185. 27 PI.: PARE, Christopher F. E. 1999.441-442. Fig. 16.7. 181
