Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - V. Szabó Gábor: Horgászhorgokat tartalmazó bronzdepó Telkibánya–Cser-hegy erődített településéről
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET A telkibányai 2. depó horgainak lehetséges funkciójáról A mai magyarországi horgászkultúrában a telkibányai bronzkori horgokhoz hasonló szár- és öbölnyílásméretű, füles szárral kialakított horgokkal az európai vagy leső harcsa (Silurus glanis) horgászatának eszköztárában találkozhatunk. A kereskedelemben jelenleg beszerezhető horgok közül a 6-7 cm-es szárhosszúságú méret a legnagyobb, ám még ez is jóval kisebb, mint a telkibányai 2. depó darabjainak átlag 11 cm-es horogszárméretei. Hasonlóan a mai gyakorlathoz, a magyar néprajzi anyagból ismert ilyen méretű és formájú horgok elsősorban a harcsa halászatához kapcsolódnak.28 A nagyméretű horogtípust a parton rögzítve fenekező készség részeként vagy nagyobb élő csalihalat ráhúzva alkalmazták, esetleg karók közé kifeszített zsinegről lecsüngő ún. átkötő horogként használták.29 Egy-egy halász az ilyen típusú eszközökből egy adott vízszakaszon általában egyszerre többet használt, úgy, hogy egy készséghez akár több horgot is csatlakoztatott.30 A halászok által használt horogfajták közt a harcsára alkalmazott horgok voltak a legnagyobbak és a leggondosabban elkészítettek, mivel az 50-100 kg közti halak kifogása során, nagyon nagy terhelésnek voltak kitéve. Emiatt még a 20. században is gyakori volt, hogy az ilyen darabokat nem gyári szériákban vásárolták a halászok, hanem kovácsmesterekkel készíttették, gyakran kaszák, különlegesen edzett oromrészéből.31 A nagyhorgos halászati módszer elsősorban a nagyobb folyókhoz kötődik. Telkibányához legközelebb ilyen halászeszközökkel a Hernádon lehetett halászni. A Hernád a 19. század végéig halban gazdag, jól halászható víznek számított, benne európai harcsa is előfordult és nagy horgos halászati módszerekre is van adat innen, bár ez a halászati módszer nem jellemző ezen a vízen.32 Igazán nagy eséllyel lelőhelyünkhöz legközelebb a kb. 30 km-re található Bodrogon lehetett alkalmazni ezt a technológiát. A fenti adatok alapján valószínűnek tűnik, hogy a telkibányai 2. depó horgai nagy testű harcsák kifogására kialakított, speciális darabok lehettek. A horgok deponálásának értelmezési lehetőségeiről A késő bronzkori deponálási gyakorlat sokszínű - térbeliség, időbeliség, szelektivitás által meghatározható - mintázatok sorát foglalja magába. Ezek ismeretében adódhat lehetőségünk arra, hogy az egykori deponálási cselekmény hátterét elemezhessük. A telkibányai 2. depót teljességében csak a lelőhelyen előkerült teljes anyag feldolgozása után lehet egyértelműen értelmezni, de az itt ismertetett előzetes vizsgálati eredmények arra már alkalmasak, hogy két lehetséges narratívát felvázoljunk földbekerülésével kapcsolatban. 1. A 2. depó valószínűleg egy konkrét deponálási mintázatot képvisel. A telkibányai deponálási cselekmény votív voltát feltételezve, úgy véljük, hogy a horgokat tartalmazó 2. depó a fogadalmi ajándékoknak abba a csoportjába sorolható, ahol a felajánlásra kerülő tárgyak típusa és talán a számuk33 is meghatározott jelentést hordozhatott a deponálási cselek28 HERMANN Ottó 1887.181.183-184. 60. ábra 4., 64. ábra 7-8., 358. 240. ábra 3. 29 HERMANN Ottó 1887. 357. 239. ábra H„ 359., 368., 248. ábra; SZILÁGYI Miklós 1995.214-222., 242. 30 SZILÁGYI Miklós 1995.220. 31 SZILÁGYI Miklós 1995.207-209. 32 SZILÁGYI Miklós 1980.45-46., 71-72. 33 Ld. a 24. jegyzetben már idézett Frattesina-i depólelet, amely ugyancsak 7 ményben résztvevő személyek számára.34 A lelőhelyen depókat elhelyező közösség számára a horgok jelentős szerepet játszhattak, ahogyan erre a két depóban előkerült összesen 11 példányuk is utalt.35 A használatba nem került, vagy alig használt horgokat gondosan összefogva, egy számukra kiásott kisméretű gödörben helyezték el, valószínűleg a tér egy, a felajánlók vagy felajánló számára meghatározott jelentéssel felruházott szeletében. 2. A telkibányai lelőhely a benne előkerült öt depólelet, valamint az itt gyűjtött nagyszámú magányos bronztárgy és tárgytöredék alapján a késő bronzkor HaA periódusában a Zempléni hegység északi térségének egyik központi szereppel bíró települése lehetett. Közvetett módon ezt a különleges szerepet erősíti meg a horgokat tartalmazó 2. depólelet is. A 2. depó hét nagyméretű horga egy különleges, a korszakban ritkábban előforduló tárgytípust reprezentál. A harcsa nagy testű példányainak fogására alkalmas horgok megbecsült, gondosan elkészített, nagy teherbírású szerszámok lehettek. Nem tartozhattak egy átlagos háztartás mindennapi tárgyai közé, de még a halászati eszközök - hálók, varsák, fából vagy csontból készült kisebb horgok stb. - körében is különleges helyük lehetett. A harcsa halászata speciális tudást igényelhetett: a nagy testű ragadozó búvóhelyének, táplálkozási szokásainak ismerete mellett a megfelelő csali és a halászatához szükséges készségek elkészítése is összetett feladatnak számított. A harcsa húsa értékes fehérje forrás, így elképzelhető, hogy az év bizonyos időszakaiban egy-egy közösség számára akár stratégiai fontosságúvá is válhatott megfelelő mennyiségű egyed elejtése. Feltételezhető, hogy a ragadozó hal nagy testű példányainak halászata szezonalitáshoz is kötődött.36 Ilyen lehetőség a harcsa horgászatában a tavaszi ívási időszakkor37 csoportokba verődő, bágyadtabb halak becserkészése vagy a nyári kisrágcsáló vonulás, amikor a halak a vizeken keresztül úszó cickányokat és mezei pockokat vadásszák.38 Szezonális lehetőséget kínál még a vermelő helyekre összegyűlő állatok téli halászata is, amikor is a nagy testű hal romlékony húsát hosszabb ideig lehet tárolni.39 Ezek után adódik a kérdés, hogy miért deponálnak a hegység belsejében található településen két olyan együttest is, amelyekben speciális, darab nagy bronzhorogból állt. 34 A különböző deponálási mintázatok rituálisan szabályozott jelentéséhez Id. HANSEN, Svend 1996-1998.; DIETRICH, Oliver 2014. 478-482.; NEUMANN, Daniel 2015. 136-144.; TARBAY, János Gábor 2015-2016. 101-103.; VACHTA, Tillman 2016. 54-72. 35 A horgok szimbolikus jelentésének egy sajátos - talán a késő bronzkori elit szociális státuszához is kötődő - változatára utalhat az a Tirolban előkerült depólelet, amely egy bronzkardból, a kardhoz tartozó kardöv veretéiből és egy 7,5 centiméteres szárhosszúságú, szakás, akasztóhurkos horogból állt (APPLER, Hans 2004.). 36 Az őskori szezonális halászat vizsgálatának lehetőségéről ld. BARTOSIEWICZ, László-BONSALL, Clive 2004.267-268. 37 PINTÉR Károly 1989.133. 38 PINTÉR Károly 1989.134. 39 Az őskori szezonális halászati specializáció látványos példája a németországi Bruckgraben von Oggelshausen lelőhely, ahol a Federsee- be folyó patak torkolatánál egy összetett, rekesztékekből és hozzájuk kapcsolódó épületekből álló halcsapda-rendszert tártak fel. Az építményt kerámialeletekkel a HaC-D1 periódusra, dendrokronológiai dátumokkal pedig Kr. e. 721-630 közé keltezték. A rekesztéket a patak torkolatában tavasszal ívó csukák zsákmányul ejtésére használhatták az itt előkerült helyben feldolgozott halmaradványok alapján. (KÖNINGER, Joachim 2000.; 2002.) 182
