Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Vallástudomány - Hegedüs Gabriella: Homo religiosus – avagy a vallás eredetének nyomában
Hegedűs Gabriella Homo religiosus - avagy a vallás eredetének nyomában 1. Bevezető Bátor, ám közel sem ostoba vagy felesleges foglalatosság a vallás kezdeteinek kutatása. Honnan ered az emberi vallásosság? Mikor lépett színre a Homo religiosus? A vallásosság génjeinkben hordozott univerzalitás, vagy kényszerű hozadék? Evolúciós melléktermék vagy adaptáció? És mit tekinthetünk az első vallásos jelenségeknek? Mindezen kérdésekre természetesen ez a néhány oldal sem fogja megadni a választ, nem is ez a célja. A tanulmány sokkal inkább egy-két lehetséges útvonalat és magyarázatot mutat be, egy viszonylag új, ám igen népszerű megközelítési mód, az evolúciós perspektíva legújabb eredményei közül válogat. Teszi mindezt a teljesség igénye nélkül, hiszen az elméleti keretek és kutatások áttekintése valamint összegzése szintén nem szerepel a célkitűzések között. A központi kérdés tehát így szól: milyen választ tud adni a vallás eredetére az utóbbi évek egyik legdinamikusabban növekvő tudományos trendje, az evolúciós perspektíva? Mielőtt azonban az első vallásos emberek nyomába szegődnénk, tisztáznunk kell még valamit. Arra a kérdésre, hogy „mi a vallás?” nincsen (jó) válasz - vagy épp túl sok válasz van. Ismerünk néhányszavas definíciókat és bonyolultabb, a vallást mint különböző elemek (hiedelmek, gyakorlatok, rituálék, tapasztalatok, társadalmi és gazdasági tényezők stb.) komplex egészének „termékét” vizsgáló elméleteket is. Jelen tanulmányban a vallást mint valamiféle természetfeletti entitás vagy entitások létezését feltételező, azokat különböző cselekedetekkel befolyásolni képes, szabályozott és ismétlődő rítusokkal rendelkező hiedelmek összességeként definiálom. Természetesen ez nem kiforrott, teljes igazságra vagy igazolásra szolgáló elmélet, csupán leegyszerűsített meghatározás, amely összhangban van a tanulmányban felsorolt teóriákkal. 2. A vallás eredete 2.1 A vallás evolúciós perspektívája Az evolúciós kifejezést olvasva mindenki tudja - legalábbis tudni véli -, miről van szó. De mi történik akkor, ha olyan szavak előtt áll, mint a pszichológia vagy a közgazdaságtan? Az utóbbi években az egyre több tudományágban megjelenő, evolúciós előtaggal rendelkező megközelítési módokat már közel sem biztos, hogy pontosan definiálnánk. A modern evolúciós perspektíva kezdeteit valahol az 1980-as, 1990-es években kell keresnünk, de néhány év alatt hatalmas népszerűségre tett szert, és egyre több szakterületre tört be. Napjainkban az úttörőnek számító evolúciós pszichológia mellett rendszeresen megjelenik olyan szókapcsolatokban is, mint az evolúciós közgazdaságtan, az evolúciós antropológia, de létezik evolúciós jelzővel összekapcsolt szociológia, nyelvtudomány, orvostudomány stb. is. Darwin elmélete nagy utat tett meg az elmúlt másfél évszázadban, s napjaink evolúciós megközelítései éppolyan újszerű, forradalmi és egyben vitatott elgondolásokat eredményeznek, mint „felmenőik” a XIX. század közepén. Ennek a trendnek a részét képezi az evolúciós vallástudomány is. Itt kell megjegyeznem, hogy az alfejezet címe szándékosan nem evolúciós vallástudomány, ugyanis - ahogy később látni fogjuk - olykor nehéz, mi több: lehetetlen egyetlen tudományág céduláját ráragasztani a különböző elemzésekre vagy azok eredményeire. Bizonyos szempontból valamennyi kutató munkája besorolható az evolúciós vallástudomány „kategóriába” (is), akik más-más szakterületeken ugyan, de a vallás tárgykörét vizsgálják, evolúciós perspektívából. Ugyanakkor a téma - jellegéből adódóan - interdiszciplináris. A jelen tanulmányban felsorakoztatott kutatások többsége a vallást, a vallásosság eredetét tanulmányozza, ezt azonban a vallástudósok mellett pszichológusok, biológusok, szociológusok stb. teszik. Másrészt kissé fennhéjázónak tartom az evolúciós vallástudomány címet, hiszen - ahogy azt a bevezetőben már jeleztem - ez a tanulmány nem átfogó bemutatás, nem az elméleti keretek, illetve a legújabb eredmények összegzése: mindössze néhány érdekes adat és megállapítás felsorakoztatása egy viszonylag új tudományág elképzeléseiből. Nézzük tehát, milyen magyarázatokat ad az evolúciós perspektíva a vallás kialakulására! Kijelenthetjük, hogy az evolúciós tudományágak úttörője a pszichológia volt. Olyan általános szemléleti, fogalmi és értelmezési modellt hozott létre, amely az emberi viselkedés integratív megközelítését hangsúlyozza, és amely az emberi természet legteljesebb leírását nyújtó elméletek valamint magyarázatok együttesét alkotja.1 Abból indul ki, hogy az evolúció során az ember folyamatosan problémákkal, kihívásokkal szembesült, aminek következtében olyan képességek és jellegek fejlődtek ki, majd terjedtek el, amelyek adaptív válaszok a felmerülő problémákra. Evolúciós szempontból „az alkalmazkodás az élőlényeknek az a tulajdonsága, amely lehetővé teszi, hogy anatómiai struktúráikat, élettani folyamataikat és viselkedési mintázataikat genetikai rátermettségük (fitnessük) növelésére használják a fajtársakkal való vetélkedés során”.1 2 Az emberi mentális modulok legtöbbje azért alakult ki, hogy a túlélés és a szaporodás szempontjából előnyösnek számító szerepeket töltsön be. De vajon „milyen szelekciós nyomások alatt jöttek létre, milyen adaptív funkciót töltenek be, és milyen feltételek között nyereségesek a rátermettség szempontjából" az emberi viselkedés formái?3 És vajon mit jelent mindez a vallás szempontjából? A vallás emberi univerzalitás. A vallás, de legalábbis valamiféle vallási jelenség, jelenségcsoport valamennyi mai és valaha élt társadalomban létezik, létezett. A vallás valamilyen formája mindenütt jelen van, és ez így van már több tízezer éve. Abban azonban nincsen teljes egyetértés, hogy ez mikor, hogyan és miért alakult ki. Többek között e kérdések megválaszolására tesz kísérletet a valláskutatás evolúciós perspektívája. 1 BERECZKEI Tamás 2003.11. 2 BERECZKEI Tamás 2003.22. 3 BERECZKEI Tamás 2003.26. 339
