Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Zsemlye János: Följegyzések a szolnoki vár kuruc kézre kerülésének történetéhez (1703)

ZSEMLYE JÁNOS: A SZOLNOKI VÁR KURUC KÉZRE KERÜLÉSE (1703)

cai csaptak össze. E kuruc-rác összecsapásnak (szeptember 14/15.?) a szolnoki vár szempontjából igen nagy jelentősége volt! Kyba - a csata után megmaradt rác katonaságával - jobbnak látta, ha nem folytatja útját Szolnokra (a várat sorsára hagyva), hanem sietősen retirál Szegedre. A csatáról és következményéről Globitz szeptember 15-én tájékoztatta az Udvari Haditanácsot.

Szolnok jelentősége a szabadságharc menetében

Itt essék szó róla, miben állt Szolnok jelentősége Rákóczi számára? A fejedelem tisztán látta a három tiszai vár stratégiai fontosságát: ezért kezdődött szeptember folyamán Tokaj és Szolnok, 1704-ben pedig Szeged ostroma. Szolnok mielőbbi elfoglalását több tényező sürgette. Csakis a szolnoki vár „megbírása” tehette biztonságossá az előnyomulást a Tiszántúlról a Duna-Tisza közébe. Onnan - további császári erősségek hiányában egészen Budáig - vezetett út a dunai átkelőhelyek irányába, s még tovább a Dunántúlra. Lényeges, hogy Rákóczi felől (a Tiszántúlról) nézve, Szolnok Pest-Pilis-Solt vármegyébe nyíló kapuként tűnt fel. Pest- Pilis-Solt vármegye hovatartozása - súlyponti helyzeténél és az állami hatalmat reprezentáló szervekkel való kivételesen szoros kapcsolatánál fogva - döntőnek számított mindkét fél szempontjából.62 Végül, de nem utolsósorban, Szolnok birtoklása nélkül nem lehetett fellépni a Duna-Ti- sza közi - Csepel-szigeti, bácskai - rácok ellen sem.63 Szolnok kapcsán nem érdektelen néhány mondat erejéig kitérni rá, miként vélekedett Bercsényi a magyarországi várakról általában. Egy, még a tervezgetések idejéből (1701) származó, a francia királyi udvarba szánt memorandumában leszögezte, hogy a várak a magyarországi császári uralom pillérei. A várakat három csoportra osztotta. Ezek egyikébe (egyes kelet-magyarországiak mellett) az erős közép-magyarországi várak kerültek, melyeket csak ostromtüzérség alkalmazásával vélt bevehetőnek. Szolnokot név szerint nem emelte ki ebben a csoportban - ha tehát stratégiailag fontosnak tartotta is, jól megerősítettnek semmiképpen. Bercsényi a várakat általában „másodlagosnak” tekintette; szerinte nem azok bevételére kell összpontosítani a katonai erőt, hanem minél rövidebb idő

62 A vármegye főispánja a nádor volt. 1684-1713-ig Esterházy Pál, aki részt vett a törökellenes küzdelmekben. Jelentős szerepet játszott az 1687. évi törvények elfogadtatásában. 1687-ben birodalmi hercegi rangot kapott I. Li póttól.

63 Rákóczi 1703. augusztus 9-én pátensben szólította csatlakozásra a rácsá- got. A határőrvidéki rác „katonaparaszt”-tömeg kollektive nem csatlakozott, mindvégig a császári oldalon küzdött a szabadságharc ellen. A lakosoknak a fejedelemhez eljuttatott panaszos folyamodványai szörnyű képet festenek a haramiabandák gaztetteiről: „(...) két édes gyermekem szemem élőt az ráczoktúl elevenen meg süttetet”. Közli ESZE Tamás 1955.199.; „Egy testvér egy eöcsémett (...) Budán meg nyúzták elevenen’’. I. m. 274.; „ (...) rácz ellenségh (...) hites uramot, (...) el taglotta (...), esztendeigh kínlódván (...) azon kínzásban (...) kellet szegénynek ez világbul ki múlni". I. m. 365.; „Az Dunán az ráczok czajkákon fel jüvén, (...) mindenünkéül meg fosztattunk’’. I. m. 379. A „rácjárásokra”, „rácdúlásokra” válaszul Rákóczi 1704-ben - úton Szeged ostromára - megtorló hadjáratot vezetett „a rácokra” a Duna-Tisza közén. Ugyanakkor a Hunyad vármegyei rác katonaság a kurucok mellé állt: „a' magyar ügy mellet mi is (...) Hunyad Vármegyében lévő hellységekben lakott rácságh (...) Kívánunk továb is Nagyságod [Rákóczi - Zs. J.j hűségében életünk főttéig meg maradnunk". I. m. 166.

alatt minél nagyobb területek birtokbavételére kell törekedni.64 Szeptember 13-án (ugyanazon a napon, amikor Waters ominózus levele is íródott), Rákóczi pátensben szólította azonnali csatlakozásra Pest- Pilis-Solt vármegyét: „(..) minden Egyházi, Világhi, Úri, Nemösi, és Fegyverviselő; egy szóval (...) Pest Pilis és Solth Uniált Vármögyéknek minden röndü lakosit ezen Pátensünk által Intyük, sőtt hazafiságokra Nemösi Szabadságoknak szeretedre kénszeríttyük is, hogy valaki (...) Szabadságunk illy Törvénytelen és számlálhatatlan sértődését az idegen Némöt nemzetnek zaklatásit s kegyetlen rongálásit (...) Magyar igaz véréből érzi, Szabadságát szereti, Szabadulását óhajtya, harmadnapok alatt ezen Pátensünknek Publicáltatásátul Táborunkban magát bejelentse s mutassa, olly formában, hogy valaki Fegyverviselő, jó és tőle kitelhető alkalmatossággal előttünk meg jelönnyék, hogy az köz ügyet köz fegyverrel vissellyük. Az kik pedig nem volnának Nömös Uraimék közzűl az Hadakozáshoz s Táborozáshoz alkalmatossak, nem kivánnyuk azzal terhelni Személyekben, de hazánkhoz való hivségökről hogy tudománt tögyenek megjelenésekkel szükséghes, valakik pedig ezen édös hazánk réghi szabadsághának hellyre állítására indult fegyverünknek, vagy titkon, vagy nyilván maghokat ellene vetik, vagy az köz ügynek elő mozdításától magokat elvonnyák, vagy ezen Pátensünket meg vetik és elő nem állanak az meg írt harmadnapok alatt, azok (...) mint Magyar hazánknak s Törvényünknek és Szabadsághunknak nyilván való árulói s ellenségéi fognak tartatni, és ha a Fegyvernek, Tűznek, vasnak hévséghét magukon s Jószágukon érzik, magok hazafiságtalanságoknak s Némötös pártosságoknak tulajdonítsák: kit semmiképpen el nem kerülnek."65 Mint láttuk, a „minden röndü” lakosokat fegyverbe szólító pátens szövegében a „harmadnapok alatt” bevett formula szerepel, egyszersmind záros határidőt is szabva a csatlakozásra, s részletezve annak mikéntjét.

Rákóczi pátensét a tilalmak és spionkodás ellenére sikerült bevinni a vármegye területére. A fejedelem szoros paranccsal küldi kurírját: „Ezen Pátensünket pedig Városi és Falusi Bírák helyből helyben sietséggel külgyék, minden helyben bemutassák mind Urának Szögénnyének, valakik pedig ezen Pátensünket elsikkasztyák - folytatódik a kiáltvány akarván azzal is akadályozni Országunk fölszabadulását, Isten kezünkben adván élete vész el érötte.”66 Nem tudni, hol, hány helységben került sor a pátens nyílt kihirdetésére. (Az eredeti példányt a futár vitte magával.) Az elöljáróságokat nem kis mértékben befolyásolta az is, hogy Budán, Szolnokon, Csongrádon, Szegeden ez idő tájt császári katonaság ült, azok provokált zaklatásait el akarták kerülni.67 Mi indokolta tehát Rákóczi részéről - egy távoli táborban - a pátens kiadását, annak szeptember 13-i időzítését és bevitelét Pest-Pilis-Solt vármegye területére? Ezen a ponton vissza kell térnünk Borbély Balázs kurucságához.

Fontos forrás Barát István szentmártonkátai bírónak Petrovay alispánhoz intézett jelentése, amely szeptember 15-én kelt Szentmártonkátán. Ez áll benne: Borbély „(...) az vármegyénket [ti. Pest-Pilis-Solt vármegyét - Zs. JJ, úgy mint az boldogi hadnagyságot és gödölleit utol érte. Azoknak fegyvereit, ruháit, és lovaikat mind elvitték. Ezen álapot aránt még minyárt akkor, hogy be szállót, hírt adtunk volna, de csak egy lelket sem

64 Vö. CSORBA Csaba 1991.69-77. Ld még: PERJÉS Géza 2002.109.

65 Közli HORNYIK János 1866.242-244.

66 Közli HORNYIK János 1866.244.

67 Szeptember 18-án (amikor Szolnok vára már blokád alatt áll) Kecskemét és Nagykőrös a csongrádi császári katonaságnak szállít élelmet és abrakot, két nappal később Huszár szolgabíró Pestre rendel „Provisio’’-\. HORNYIK János 1866.33.

299