Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)

TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

„(Borsos elfogva!) Borsos Sándor hírhedt rablót, ki nemrég a jászberényi börtönből megszökött, Sághy Miklós, kettős megyénk tevékeny csendbiztosa, több napig tartó fáradhatlan üzés után, végre hétfőn f[olyó]. hó

22-én éjjel Hevesen, szeretőjénél, ezzel együtt elfogta.”4'

Borsos elfogatását újabb tárgyalás követte. Az ügyet végül 1877. március 12-én az egri királyi törvényszék tárgyalta Cservenitz Mihály elnöklete alatt. A perről a jegyzőkönyvek alapján a megyei sajtó is részletes adatokkal szolgált, és ezekből nem egészen a szegényeken segítő, jóságos betyár képe bontakozik ki. A vád az alábbiakat tartalmazta:

„Borsos Sándor jászkiséri illetőségű, 30 éves, országosan hírhedt rabló, az alföld réme, kinek garázdálkodási miatt statárium kihirdetése vált szükségessé, s kinek fejére 500 frt. díj volt kitűzve, elfogatván, a jászberényi kirjályi]. t[örvény]szék által rablógyilkosság miatt 20 év börtönre ítéltetett, a j[ász]herényi börtönből azonban 1875. augjusztusj. 12-én két társával együtt vakmerő bátorságai megszökött, s egy ideig a püspökladányi pusztákon tartózkodott, hol szarvasi származású Karlik Jánosnak adta ki magát. Az itteni életmódot azonban csakhamar megunván, B[uda]pestre ment, s ott revolverrel látta el magát. 1875. oktjóberj. 23- án szülőföldére visszatérve a gyendai csárdába állított, s az ottani kocs- márost, üllei Kovács Sándort fölszóllította, hogy Borsos szeretőjét, Tóth Mártát Jászkisérről hona ki. Kjovácsj. Sándor e megbízatást teljesítvén, Borsos Sándor ettől fogva szeretőjével, Tóth Mártával együtt járt, atyja jjászjkiséri tanyájára, majd Hevesre mentek Orosz Ágostonhoz, kivel Borsos régebben összeköttetésben állott, majd oktjóberj. 27-én Jjász] kisérre visszatérvén, Törös Andrásnál talált menedéket, míg Tóth Márta anyjához ment. Oktjóberj. 29-én ismét útra keltek, s 2 heti bolyongás után, novjemberj. 14-én újból Orosz Ágostonhoz tértek be Hevesen, hol Tóth Mártát visszahagyván, Borsos Sjándor], Orosz Ajgostonj. és az ez által fölhívott Nagy Sámuel novjemberj. 14-én éjjel megindultak azon célból, hogy alkalom adtán rablást kövessenek el. Két napi barangolás után Fjüzesj.Abony, Szihalom, Csaba és Miskolczon által novjemberj.

16- án este felé a barangolói csárdához értek, s midőn onnét is tovább indultak, Löllbach Miklós zempléni gazdatiszttel, ki Szádéról saját kettes úri fogatán haza felé tartott, találkozva, útját állották. Nagy Samu a lovak elé állt, Borsos és Orosz pedig fölvont revolverekkel a kocsi mellé mentek. Borsos a kocsira hágva, s revolverét szegezve Ljöllbachj. Miklósra, pénzét követelte, ki is 15 frtot tartalmazó tárcáját átadta. Borsos azonban még óráját is elvette, azután pedig Ljöllbachj. Miklóst és kocsisát leszállítván, a rablók maguk ültek a kocsira, s elhajtottak. Novjemberj.

17- én értek Hevesre, hol a zsákmányon megosztoztak. Oroszinak jutott a bunda, óra és 6 frt, Nagy Samu kapott 1 frtot és pokrócokat. Borsos pedig a megtartott lovak és kocsival Tóth Mártát magához vévén, Csász felé ment, s a hatrongyosi pusztán Singer Péter gazdatiszttől 5 frtot és egy birkát, majd Bischitz M. tanyáján Eckerman gazdatiszttől 10 frtot és lovainak takarmányt zsarolt ki. innét Búza felé ment. Orosz Guszti pedig nyomon követte őket, állítólag azon czélból, hogy Borsost vissza csalva, a csendbiztos kezeibe szolgáltassa. Utolérvén őket, visszafordultak Heves felé, miközben a várfenéki csárdánál Orosz Gjusztávj. Cseh Mátyás kanászfiút tettleg bántalmazta. Majd Fjüzesj.Abonynál, üldözéstől tartva, Kerecsend felé Gyöngyösre tértek, hol Orosz 50 revolvertöltéssel látta el magát. Innen Hortra, végre novjemberj. 23-án Hevesre tértek vissza

41 „Eger”, 1875. november 25.373.

Orosz lakására, hol ugyanazon éjjel Sághy Mjiklósj. csendbiztos által elfogattak, s a fenyítő tjörjvjényjszéknek átadattak. “41 42

A bírót - és a hallgatóságot - különösen az érdekelte, hogy a jászberényi börtönből miként sikerült megszöknie. Ezzel kapcsolatosan a vádlott a következőket mondta el:

„A jjászjberényi 5. számú börtönben - úgymond - négyen voltak elzárva: Ócskái Sándor, rablógyilkosság miatt halálraítélt rab, Gombos Lőrinc vizsgálati fegyenc és ő. A negyedik nevét nem tudja. Miután Borsos és Ócskái 1 év és 12 napig voltak már keresztvasba elzárva, ezenfelül amaz halálra, ő pedig 20 év börtönre ítélve, eme nyomasztó állapotukban elhatározták, hogy kedvező alkalom fordultával a börtönből megszöknek. Ez sikerült is augjusztusj. 12-én. Keresztvasaikat előbb a kövön csiszolva megkoptatták és lecsavarták, s midőn estve 8 órakor a börtönfelügyelő egy börtönőrrel, ez utóbbi egy lámpával a kezében, vizsgálat végett börtöneikbe léptek, előbb Ócskái, nyomban utána Borsos és harmadik társuk kirohanva a folyosóra törtek, s az ott álló két őr kezéből a fegyvereket kicsavarták, a börtönőrökre az ajtót rácsukták, s a sétaudvarra menekültek, hol egy lajtorja segítségével a kőfalon át a szabadba jutottak. Hogy társai merre vették útjokat? nem tudja.”

A többi vádlott közül Orosz Ágoston „szemtelen önbiztonsággal” makacsul azt állította: csupán azért társult Borsossal, hogy alkalma legyen azt az igazságszolgáltatás kezébe juttatni. Mikor azonban a bíróság kérdései megzavarták, többször is csak annyit tudott mondani, hogy ő több dologban tévedett. Amikor azt kérdezték tőle, hogy miért fenyegette L. Miklóst revolverrel, azt válaszolta: „nehogy a megtámadott gorombáskodni találjon”.

A perben összesen 13 vádlott szerepelt. A vádló Berkó Aladár vádbeszédében Borsost rablás és két rendbeli zsarolás bűntettében kívánta elmarasztaltatni, és az előző - 20 esztendei - ítélet beszámításával kötél általi halálbüntetést kért. Orosz Ágostonra rablás és bántalmazás címen 15, Nagy Sámuelre 12, Tóth Mártára 2, Orosznéra és a többi vádlottra 1, illetve félévnyi büntetést javasolt. Ezzel szemben a Borsost védő Polonkay Endre hosszú, ügyes, az érzelmekre is ható beszédben kérte a „méltányosabb” eljárást.

Végül az egri bíróság Borsost a Löllbach elleni rablás és az ezt követő két zsarolás bűntettében marasztalta el, és a korábbi 20 éves büntetését még további 10 esztendővel toldotta meg. Oroszt rablás és bántalmazás miatt 6 évre ítélték, míg Nagy Sámuel 4 esztendőt kapott. Tóth Márta bűnrészességért járó büntetésébe a 14 havi vizsgálati fogságot tudták be, míg a többi vádlottat felmentették.

„Borsos Sándor, az egykor rettegett rabló, mint szánalomra méltó, megtört és sorvasztó láz által végképp elcsigázott, nyomorult alak jelent meg, annyira sem lévén képes, hogy helyéről felemelkedjék. Csak börtönőrök segítségével bírt a teremből eltávozni. Orosz Ágoston ellenben, egy középkorú, köpczös férfiú, kihívó, vakmerő tekintettel, ki élénk szemjátéka s furfangos feleletei által törekedett a jelenvoltakat irányában kedvezőleg hangolni.”

42 „Eger”, 1877. március 15.84. Idézi BAGI Gábor 2008.10-11.

316