Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)
BAGI GÁBOR: HŐSÖK, BETYÁROK, BŰNÖZŐK... (AVAGY ADALÉKOK A BETYÁRVILÁG 1849 UTÁNI TÖRTÉNETÉHEZ A MAI JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE TERÜLETÉN) A súlyos tüdőbeteg Borsos43 tehát újra börtönbe került volna, ám a tényleges büntetése letöltéséig már nem jutott el. Alig több mint egy héttel később ugyanis, 1877. március 20-án a tüdőbaj végzett vele. „(Borsos Sándor), hírhedt rabló-gyilkos, kit az egri kir[ályi], t[örvény]szék, mint delegált bűnfenyitö bíróság, a közelebbről ügyében tartott végtárgyalás alkalmával, a már ítéleti jogerőre emelkedett, 20 évi börtön-büntetésen fölül, megszökése miatt, a 20 év után kitöltendő még 10 évi börtönre ítélt,- f[olyó], hó 20-án, sorvasztó lázban, melyben már régebben szenvedett, meghalt.’’44 Borsosra napjainkban az állítólagos vagy inkább csak a korabeli ponyva- irodalom által neki tulajdonított nótája („Befútta az utat a hó... ’’) emlékeztet. Élete, tragédiája a megismert adatok alapján messze nem olyan szép és romantikus, mint a néphagyomány megőrizte.45 Sokkal inkább tanulságos43 Mint Szikszai Mihály főlevéltáros barátom elmondta, Jászkiséren máig nyomai vannak annak a véleménynek, hogy Borsost a jászberényi börtönben megmérgezték. 44 „Eger”, 1877. március 22.93. 45 „Kecskemét”, 1947. január 5. 3. Népi est. Borsos Sándor betyár balladája népi táncbetétekkel, népdalokkal. nak mondható, de egyben a családi környezet szerepére is figyelmeztet. Hogy mennyire, az Borsos Sándor bátyjának a későbbi, 1889-es esete is mutatja, amely nem véletlenül került be a Heves megyei újságokba: „Gyilkosság. Borsos József és Berger János hírhedt lókötő füzes-abonyi lakosok, e hó 16án a füzesabonyi „Gelej“ vendéglőben összevesztek, s Berger indulatosságában Borsoshoz egy üveget vágott. Erre Borsos haza ment, magához vette pisztolyát, s így felfegyverkezve és a korcsmába visz- sza térve, Bergert mellbe lőtte. Bergert az egri kórházba ápolják, Borsos pedig letartóztatván, a kir[ályij. törvényszéknek adatott át. Borsos a hírhedt Borsos Sándor bátyja. ”46 5. Esetek az 1880-as évekből Az 1876-ban megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye történetének az első évtizedében számos olyan bűntény ismert, ami témánkhoz is szorosan köthető. Többnek az elkövetői nem is megyebeliek voltak, de ennek területén is megfordultak. Még 1875 elején értesülünk arról, hogy Izsó Ambrus és Makai Sándor öcsödi47 lakosok a Mezőtúrról Szarvasra közlekedő „kocsipostát” fényes nappal megtámadták, és az azt üzemeltető gazdag szarvasi lakost a túri határban megölték. A Szolnokon kivégzett elkövetőkről az utolsó pillanatban az is kiderült, hogy noha református vallásúak voltak, templomban még soha nem jártak, és egyetlen imádságot sem ismertek. Az elsőként kivégzett Makai az utolsó pillanatban még „hős tettéről” szónokolni kezdett, ám a hóhér gyorsan a nyakára illesztette a kötelet.48 Tanulságos történetüket hamarosan egy filléres kiadványban fel is dolgozták, erkölcsnemesítő célzattal. Szintén nem megyei születésű volt Kukla István gyulai lakos, aki a 68. gyalogezredtől fegyveresen megszökött, és 1879 nyarán mintegy két hétig Jász-Nagykun-Szolnok területén tartózkodott. A pusztákon csavargód, főleg a búzában bujkált, és a helyi lakosoktól élelmet és pénzt zsarolt ki. Egy leánykérőből hazafelé tartó testvérpár tagjai közül az egyiket agyonlőtte, a másikat pedig súlyosan megsebesítette. A megyei alispán három csendbiztost küldött utána az embereivel, de nem akadtak a nyomára. Kuklát végül a következő év tavaszán fogták el, de állítólag igazolásai voltak arról, hogy amikor a legtöbb vele kapcsolatos bűntettet elkövették, a Felső-Tiszavidéken szolgaként dolgozott. Ezekkel azonban problémák lehettek, mivel Kuklát végül Debrecenben mégis felakasztották.49 * A megyei betyárok ekkori megszaporodásáról mindazonáltal 1879-ben a Heves megyei lapok is beszámoltak: „Csak minapában kerítették kézre a vezsenyi révházban a hírhedt négyszeres katonaszökevényt Varga Jancsit, s vallomása alapján csakhamar egy másik a Harkányiféle téglaégetőnél rejtőző betyárt is fogtak el; de még heten vannak a jómadarak. Pjusztaj-Varsány tájékán is merült fel ilyen bünbanda s Hirsch ottani haszonbérlőhöz üzentek be, hogy „pénzt, szalonnát, kenyeret-, vagy baj lesz!” Hirsch 4 frtot, élelmet, és italt küldött nekik, de a betyárok többet követeltek, mire Hjirschj. arany óráját küldötte 46 „Eger”, 1889. január 29.39. 47 A település akkor még Békés megyéhez tartozott. 48 „Eger”, 1875. február 4.35-36. 49 „Békésmegyei Közlöny”, 1879. július 1.1.; uo. 1880. március 20.1.; Uo. július 3.1. 317
