Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre
KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PÁLÓCI IMRE 1433-tól pedig levéltári adatokkal128 rendelkezünk az itteni sókamara létéről. Szolnok mezővárosi státuszának elnyerése szorosan összefügg azzal a folyamattal, amelynek eredményeképpen a magyarországi új oppidumok száma ebben az időszakban ugrásszerűen gyarapodott. Bácskai Vera rámutatott, „hogy számuk gyors növekedése a 14. század kilencvenes éveiben kezdődött, és meredeken ívelt felfelé a 15. század első évtizedéig. A század második negyedében gyarapodásuk lelassult, szaporodásuk csúcspontja a 15. század ötvenes-hatvanas éveire esett. [...] Az oppidumok száma - a civitasok számban szűk csoportjával ellentétben - a középkor végén - s tegyük hozzá az újkorban is - mintegy 750-800- ra rúgott, számuk ennél több is lehetett, ha a szűkebb Magyarországon túl Erdélyt és Szlavóniát is figyelembe vesszük.”129 Arra a kérdésre, hogy valójában mennyi leheti a mezővárosok száma, nem könnyű választ adni. A Csánki Dezső történeti földrajzi munkájára130 visszavezethető 800-as szám ugyanis már régóta vitatott.131 Szolnok vélhetően még az első hullám végén került az oppidumok később meglehetősen népesre duzzadt csoportjába,132 amelyek között igen nagy a szóródás: városok épp úgy lehettek, mint falusias települések. A mezővárosok lakosai nem rendelkeztek azokkal a polgári szabadságjogokkal, amelyeket a királyi szabad városok élveztek: nem számítottak polgárnak, hanem jobbágyoknak tekintették őket, pereiket amúgy is a földesúrhoz fellebbezték. A mezőváros mibenlétét nem könnyű meghatározni. Az, hogy ennek az egyik legfontosabb településtípus elnevezésének semmi köze nincs a mezőgazdasághoz, hanem a nem erődített várost értették alatta, szemben a kulcsos vagy kerített várossal, már régóta ismert. A kivételek közé tartozik Szeged, amelynek nincs városfala, mégis királyi szabad város (civitas). Az „igazi városok” azonban nemcsak Külső-Szolnok megyéből hiányoznak, hanem - Szegedet leszámítva - lényegében az egész Alföld városmentes régiónak tekinthető.133 Mivel az oppidumok a magyarországi városfejlődés szerves részének tekinthetők, így az űr mégis áthidalható. Sokáig problémát okozott viszont annak eldöntése, ha a mezővárosok nyilvánvalóan nem alkottak homogén tömeget, hanem egy hierarchikus településhálózati rendszer elemei, akkor mi alapján lehet azokat rangsorolni és kirostálni közülük a városba tartozókat. A mezővárosok definiálásában, elemzésében, csoportosításában napjainkban is alapvető jelentőséggel bír a neves középkorász, Kubinyi András történész által a központi szerepkört betöltő településekre hosszú évtizedek alatt kidolgozott, és a magyar viszonyokra alkalmazható, differenci128 BENEDEK Gyula 2007.44-46.56-57.63-64.107-108. 129 BÁCSKAI Vera 2002.31. 130 CSÁNKI Dezső 1890-1913. 131 FÜGEDI Erik 1972. 321.; FÜGEDI Erik 1981. 77-78. 336.; KUBINYI András 2000. 8. Pálóczi Horváth András a jelen tanulmányról készített lektori véleményében amellett szállt síkra, hogy Magyarországon az oppidumok száma 500-600 lehetett 1500 körül. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönete- met fejezzem ki Pálóczi Horváth Andrásnak a lektorálás során tett hasznos tanácsaiért, észrevételeiért és baráti segítségéért. 132 Ezzel ellentétben Benedek Gyula úgy véli, hogy Szolnok Zsigmond 1422. évi kiváltságlevelének kiadásával egyidejűleg kapta meg a mezővárosi státuszt. Lásd: BENEDEK Gyula 2007.41.2. jegyzet. 133 Hasonló helyzet konstatálható például az Alföldtől északra található számos vármegyében is, így Borsodban, Gömörben, Hevesben, Zemplénben, illetve Abaúj déli részén. Lásd: TÓTH Péter 1994.113. ált városkritérium-rendszer. Lényege röviden úgy foglalható össze, hogy meghatározta a központi funkciókat, azokhoz pedig egy pontrendszert társított, amelyeken belül egytől hat pont adható. így számszerűsíthe- tővé vált egy település centralitási foka, a pontok száma alapján pedig nemcsak a városias települések rangsora határozható meg, hanem egymással is összehasonlíthatók. A kritériumrendszer alapján kevésbé városokról, mint központi helyekről beszélhetünk, hiszen a kritériumok a centralitás mértékét fejezik ki.134 Annak ellenére, hogy a Kubinyi András eredményeit összefoglaló kötet immár másfél évtizeddel ezelőtt, 2000-ben napvilágot látott, a Szolnok késő középkorát érintő vagy azt tárgyaló történeti munkákban nem alkalmazták. Ennek okai ismeretlenek előttünk, következményei azonban máig hatóak. Ezzel magyarázható például, hogy olyan elhibázott megállapítások vertek gyökeret, mint Bagi Gáboré, aki egyik munkájában úgy fogalmazott, hogy a késő középkorban településünk „a sószállítás és a megyeszékhelyi rang ellenére sem versenyezhetett a közeli Tiszavarsány mezővárossal, melynek híres vásárait még krakkói135 136 kereskedők is rendszeresen látogatták. Egyes adatok arra utalnak, hogy a XVI. század elején Varsány kezdett Külső-Szolnok vármegye központjává válni. Szolnok eljelentéktelenedését a török hódítás állította meg.”'x Ezzel egybecseng Szabó László véleménye, aki arra a következtetésre jutott, hogy,,... Szolnok - váltakozó földesurai miatt, illetve, mert a királyok elsősorban az átkelőhely és vámhely jövedelmére számítottak -, nem tudott polgári fejlődést elindítani, a város lemaradt más, környező helyek mögött. ”137 Később Bagi már azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Varsány/Tiszavarsány lakossága hasonló nagyságú lehetett, mint amit Külső-Szolnok megye legnépesebb települése, Tur/Nagytur esetében kimutattak,138 azaz cca. 2.300, illetőleg 2.750 fő.139 Ugyanő az elmúlt esztendőben publikált dolgozatában a megye két legnagyobb mezővárosának továbbra is Varsányt/Tiszavarsányt és Turt/Nagyturt tartotta.140 Eszerint Szolnok a legjobb esetben is csak a megye harmadik legjelentősebb településeként jöhetne szóba. Mint lentebb majd látni fogjuk, a vásártartás ugyan kétségkívül fontos, ám csupán egyetlen elemét alkotja Kubinyi András összetett, tíz kategóriából álló rendszerének. Mivel Szolnok helytörténeti kutatásában Kubinyi András városkritériumrendszerét eddig teljesen figyelmen kívül hagyták, az alábbiakban közreadjuk egyes kategóriáit, amelyek a városiasodás szempontjából a kevésbé jelentős funkcióktól haladnak a fontosabbak felé: 134 KUBINYI András 2000.7-101. A további kritériumok (népesség szám, topográfia, plébániatemplom alapterülete, kőépületek, városfalak megléte, helyi mértékek elterjedése, a településre beköltözők és a vásárait látogatók származáshelye, vallásos társulatok létrejötte, zsidók jelenléte, vörös viasszal való pecsételés joga) vizsgálatára lásd: KUBINYI András 2000.121-157.; KUBINYI András 2004.16-21.; ÉDER Katalin 2010. 135 Kubinyi András egyik tanulmányában részletesen elemezte Szeged és néhány jelentősebb alföldi mezőváros, köztük Varsány kapcsolatrendszerét. Nála az utóbbi település sokadalmait felkeresők közül a legtávolabbi városként Kassa szerepel, ellenben Krakkó nem került feltüntetésre. Lásd: KUBINYI András 2000.185.7. ábra. 136 BAGI Gábor 2000.14. 137 SZABÓ László 1996.52.; SZABÓ László 1998.29. 138 BAGI Gábor 2009.7. 139 KUBINYI András 2000.47. 140 BAGI Gábor 2014.171. 259
