Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre

TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

34. kép: A lándzsatartó horog rozettája (Perényi István sírköve, Tőketerebes/Trebisov, Szlovákia, fotó: Borbás Márton)

Az akkori körülményeket jól jellemzi, hogy a helyi múzeum munkatársának, Kaposvári Gyulának a megbolygatott térség nagyságához képest csupán minimális mennyiségű lelet összegyűjtése állt módjában. Ámde az szóba sem jöhetett, hogy bármilyen rétegtani megfigyelést tegyen, vagy épületmaradványokat azonosítson, netán rajzos dokumentációt készítsen.237 (8/5. kép)

Annak ellenére, hogy a Damjanich uszoda kivitelezési munkálataival ösz- szefüggésben a régészeti ásatás elmaradt, az innen származó kevés, esetlegesen és töredékes állapotban, illetőleg feltehetően szelektíven begyűjtött leletanyag fontos következtetések levonását tette lehetővé. Megállapítást nyert ugyanis, hogy az ezen a helyen állt épület lakói a társadalmi elithez tartoztak. A legszebb tárgyakat a metélt-mázas díszkerámiák kisebb-nagyobb darabjai reprezentálják.238 Közéjük tartozik egy XV. század végére és a XVI. század első felére datálható, ún. sárkánytarajos korsó,239 amelyet akár Pálóci Imre is használhatott szolnoki tartózkodásai alkalmával. (37. kép) A csaknem teljesen ép edény jelenleg a szolnoki Damjanich János Múzeum állandó régészeti kiállításán látható.240 Lelőhelyét azonban tévesen „Szolnok-Vár” néven tüntették fel, amely néhány publikációban is megjelent.241 Ennek a kerámiatípusnak az analógiáit a legteljesebben Mordovin Maxim gyűjtötte össze, amelyek Szécsényen242 kívül Pilinyben243 találhatók meg, illetőleg a pomázi nemesi kúria,244 a főúri (Garai, Corvin, Ráskai, Podmaniczki, Thurzó, Bakics) és királyi (II. Ulászló,

II. Lajos) tulajdonban245 egyaránt megfordult solymári vár,246 valamint a budai királyi palota247 feltárásai eredményeképpen kerültek napvilágra. A

237 KAPOSVÁRI Gyula 1971.87.; KAPOSVÁRI Gyula 1974.; KAPOSVÁRI Gyula 1988.12.

238 A kifejezésre lásd: MORDOVIN Maxim in press. E helyen is megköszönöm Mordovin Maximnak, hogy megjelenés alatt álló dolgozatát tanulmányozhattam.

239 SELMECZI László 1975.22. kép; KERTÉSZ Róbert 2014.361.383.13. kép.

240 A korsó nyaka letört, magassága 18,5 cm.

241 Például: KOVÁCS Gyöngyi 1982.129. 65. kép; BAGI Gábor 2000.13.; SIMON Béla 2002.104.; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.70.

242 MORDOVIN Maxim in press.

243 VOIT Pál 1954.99-100.23. kép.

244 MRT 7.188-190.50. tábla 8.

245 FELD István 1985.452-453.

246 ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1984.207.2. kép 1.; FELD István 1985.454.8. kép.

247 ÍRÁSNÉ MELIS Katalin 1984.207.2. kép 3-4.208.3. kép 1.

fentieken kívül még az egri Dobó István Vármúzeum állandó régészeti kiállításán, a középkori és kora újkori Egert bemutató terem egyik vitrinjében bukkantunk rá egy további, ide sorolható edényre.248 A Damjanich János Múzeum raktárában fellelhető leletanyag elemzését követően, csupán néhány éve jutottunk arra a következtetésre, hogy a leletek előkerülési helyén egy nemesi udvarház hajdani léte valószínűsíthető.249 Felépítésekor az udvarház a piac/vásártér déli részén, a gótikus egyház szomszédságában állt, azonban sem építési, sem pusztulási dátumát nem ismerjük. írott forrás nem említi, tehát bizonyítani sem tudjuk, de a templomalapítás, valamint a lovagalakos sírkő ismeretében okkal feltételezzük, hogy ennek létesítése is Pálóci Imréhez köthető, és valószínűleg ugyancsak a XV. század 70-es éveiben kerülhetett rá sor. Megsemmisülése talán az 1550-1552. évi várépítéssel, illetőleg magával az oszmán ostrommal hozható kapcsolatba. A korábban már többször említett, az 1553-1554-ben készített tollrajzon ugyanis nem került feltüntetésre, a helyén pedig ostromárkokat és sáncokat, illetőleg ágyúkat jelöltek. (9. kép) Elképzelhető, hogy legalább egy részét már korábban, a királyi végvár kivitelezéséhez kapcsolódóan elbontották, és a kitermelt építőanyagot másodlagosan felhasználták a várkapukhoz vagy a várbelső épületeihez.

A látképi ábrázolások figyelembevételével viszont sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az udvarház többé-kevésbé épen maradhatott, és azzal a tornyos épülettel azonosítható, amely mind a Wilhelm Dilich 1600-ban megjelent könyvének Szolnok-metszetén,250 (38. kép) mind Georg Hoefnagel vedutáján feltűnik. (39. kép) Az utóbbinál nemcsak elhelyezkedését ábrázolták viszonylag pontosan, a Tiszához egészen közel, hanem a metszet legendájában M-betűvel jelölték, és a vajda házaként nevesítették. Régészeti feltárások hiányában magáról az épületről vajmi keveset tudunk. Dilich és Hoefnagel madártávlati képei alapján jószerével annyi feltételezhető, hogy a Mecsek-hegység északi lábánál, Szászon (Szászvár) Alsáni Bálint pécsi püspök által az 1370-es évek közepén emelt, igényesen kialakított udvarházhoz lehetett hasonló, amelynek XV. századi építtetői között ott találjuk Ernuszt Zsigmond királyi kincstartót, Pálóci Anna férjének bátyját is.251 (40-41. kép)252 Ez az egyik legkorábbi fennmaradt példája annak a középkori udvarháztípusnak, amely a XV-XVII. századi Európában széles körben elterjedt. Búzás Gergely megállapítása szerint a pécsi püspökök uradalmi központjaként létesített szászi udvarház „egy 10x20 méteres alapterületű, alápincézett, egy emeletes kőház, amelynek nyugati homlokzatához eredetileg egy pincegádorral kombinált torony csatlakozott. A pince és az emelet két, a földszint három helyiségre tagolódott a középkorban. A pince és a földszint déli kamrája eredetileg boltozott volt, a többi tér síkmennyezetes. Az emeletre a nyugati toronyban elhelyezett lépcső vezethetett fel. A házat oromfalakkal határolt, magas nyeregtető fedte. Nem csak a falak őrződtek meg az oromfalak magasságáig a kö248 KERTÉSZ Róbert 2014.361.193. jegyzet.

249 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012. 52-53.10/20. ábra; KERTÉSZ Róbert 2014. 361. 381. 7/12. kép; KERTÉSZ Róbert 2014a. 18-19. 11/11. ábra.

250 DILICH, Wilhelm 1600. Korábban azt feltételeztük, hogy a település központjában látható, négy fiatornyos sisakkal ellátott torony a plébániatemplomhoz tartozhatott. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2014.369-370.

251 GERŐ Győző 1999.; BÚZÁS Gergely 2013.

252 Köszönöm a Pazirik Kft-nek, hogy a szászi udvarház első periódusáról általuk készített rekonstrukciót a jelen tanulmányban felhasználhattam.

278