Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre
KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PÁLÓCI IMRE ban megosztozott a várakon, és ennél már figyelembe vették az 1480-as évektől említett pataki castellumot, amelyet a helmecivel (Királyhelmec, Kráíovsky Chlmec, Szlovákia) együtt István gyermekei, míg az újhelyi várat Imre magára maradt özvegye kaphatták, hiszen az utóbbit már 1486- ban az ő tulajdonaként tartották számon.89 Okleveles adatok szólnak arról, hogy a családon belüli Pálóci birtokok időről-időre történő újrafelosztása mellett az egyes ágak közötti kapcsolat egyáltalán nem volt felhőtlen, sőt nem voltak ritkák a generációkon átívelő, olykor erőszakba torkolló konfliktusok sem. Általánosságban kimondható, hogy amennyiben az unokatestvérek nem szerették a közös birtoklást, akkor más-más erődítményt emeltek ugyanabban a városban. Mivel Simon és László egymással viszályban volt, illetőleg az utóbbi már örökölte Patakon a Perényi-kúriát, Simonnak az első tette az volt, hogy 1444-ben a kiürült dominikánus kolostorból erődítményt alakított ki. 1454-ben Simonnak a helmed udvarbírája tört be Patak városába, amelyet László tartott megszállva, és elfogta egyik jobbágyát.90 Magyar- országon a XV. század közepétől megfigyelhető, hogy a nagybirtokosok állandó rezidenciákat létesítenek. Részben a Pálóci családon belüli ellentétekkel magyarázható, hogy Sárospatakon nemcsak kényelmi, reprezentációs, hanem a biztonsági szempontokra egyaránt figyelmet fordítanak. így Mátyás király 1465-ben kelt oklevelében engedélyezte Pálóci László országbírónak, hogy a pataki kúriáját - amelyet 1461. évi kiváltságlevelében a Hécén állónak nevezett, tehát a város északi részén azonosítható -, és amely talán még az előző birtokostól, Perényi Miklóstól maradt rájuk, „vár módjára erődítésekkel, sánccal, árokkal és minden szükséges épülettel” láthatja el.91 Ezt követően, az 1470-es évek elején kerültek a család birtokai Simon fia, István, valamint János fia, Imre kezére. (6. kép) Az unokatestvéri szembenállás azonban nem szakadt meg, hanem folytatódott. A levéltári források szerint 1482-ben István a saját sárospataki várába hurcolt valakit, a következő évben pedig szintén az ő emberei, akik Helmec és Patak várnagyaiként szerepelnek, erőszakoskodtak.92 Egy tíz évvel későbbi, 1493- ban kelt oklevélben István halálát követően a fia, Antal arról panaszkodik, hogy Imre örökösei eltulajdonították a család birtokaira vonatkozó okiratokat.93 1494-ben újfent a pataki várnagyok hatalmaskodásáról esett szó, mégpedig Újhely környékén.94 A problémák az 1499. évi - fentebb már említett - egyezséggel időlegesen, véglegesen pedig Rozgonyi Dorottya halálával zárultak le. Az összes Pálóci birtok előbb a két fivérre, Antalra 89 DÉTSHY Mihály 1966.184.; DÉTSHY Mihály 1989.4.; DÉTSHY Mihály 2002. 21.30-31. 90 SZŰCS Jenő 1987. 91 DÉTSHY Mihály 1966.182-183.; DÉTSHY Mihály 1989.4.; DÉTSHY Mihály 1999.399-400.; DÉTSHY Mihály 2002.18-20.30.; HORVÁTH Richárd 2012. 10. A település szélén, a városmagtól egy kilométer távolságra, a Szél-dombon lokalizálható hécei kastély régészeti azonosítását J. Dankó Katalin végezte el 1987-1989 között. Lásd: J. DANKÓ Katalin 1992. 92 SZŰCS Jenő 1987. 93 DÉTSHY Mihály 1966.183.; DÉTSHY Mihály 2002.18. Minden bizonnyal ez állhatott annak hátterében, amikor Antal és Mihály kérésére 1495 áprilisában 11. Ulászló megparancsolta az egri káptalannak, hogy írja át másolatban Dé- des vára és annak tartozékai, valamint Sajószentpéter, Szolnok, Fejéregyház mezővárosok okleveleit. Lásd: BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.34.; BENEDEK Gyula 2001.36-37.; BENEDEK Gyula 2007.78-79. 94 SZŰCS Jenő 1987. és Mihályra, majd az utóbbi 1517/1519-ben bekövetkezett elhunytéval egyedül Antalra maradt. 7. kép: A Pálóci Imre özvegye, Rozgonyi Dorottya által 1500 körül építtetett begina rendház Sárospatakon (fotó: Kozma Károly fotóművész) Ahhoz nem fér kétség, hogy Patakot a család két ága megosztotta, mégpedig felső és alsó részre. Annak kapcsán viszont markánsan eltérnek az álláspontok, hogy melyik ág hol birtokolt. Szűcs Jenő abból a tényből indult ki, hogy Imre özvegye a felső részen építtette fel 1500 körül a ferences harmadrendi nővérek, vagy másik nevükön beginák rendházát, amely később a Sárospataki Református Kollégium legkorábbi épülete lett. (7. kép) Ez alapján úgy vélte, hogy a felső rész Rozgonyi Dorottyáé volt.95 Détshy Mihály ennek éppen az ellenkezője mellett tört lándzsát, mivel a város felső, északi részén feküdt az István-féle ág kezén lévő hécei kastély (castellum), Patak vára. Szerinte a másik ág udvarháza a város déli részén állhatott, a mai vár tájékán, és ezt tartotta meg az 1499. évi oszto- záskor Imre özvegye.96 A helyzet tehát korántsem egyértelmű. 1471-ben egy oklevél még a két unokatestvér, István és Imre közös oppidumának nevezte Patakot, amit a következő évben megerősítettek. Ekkor egyetlen szó sem esett a várról, pedig a középkorban ez annyira fontos volt, hogy az szerepelt az első helyen. A várra vonatkozó első adat csak később, 1482-ben tűnt fel, és nagyon valószínű, hogy Istvánhoz köthető a felépítése.97 Külső-Szolnok megye székhelye, Szolnok mezőváros (oppidum) a Pálóci famíliának nemcsak a legdélebbi birtokai közé tartozott,98 hanem az álta95 SZŰCS Jenő 1987. 96 DÉTSHY Mihály 1966.182-184.; DÉTSHY Mihály 1987.123.; DÉTSHY Mihály 1989. 4.; DÉTSHY Mihály 1999. 399-400.; DÉTSHY Mihály 2002. 3031. 97 Míg Patak várát Détshy Mihály (1966.183-184.) a hécei kastéllyal, addig Szűcs Jenő (1987.) a Vörös-toronnyal azonosította. Az újabb kutatások fényében egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az 1480-as évek eleje óta feltűnő castrum Patak/Sárospatak Hécén állt, a Vörös-tornyot pedig 1534- ben Perényi Péter kezdte el építtetni. Lásd: DÉTSHY Mihály 1989.4.; DANKÓ Katalin et al. 1999.; DÉTSHY Mihály 1999.; DÉTSHY Mihály 2002. 7-9. 21-26.; RINGER István 2008. 98 Külső-Szolnok megyében Csánki Dezső még Fejéregyház oppidumot találta a Pálóciak kezén 1447-1448-tól, amely Szolnoktól délre, a Körös bal partján feküdt (CSÁNKI Dezső 1890.666.). Fejéregyház 1297-től fordul elő 255
