Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre

TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

luk bírt egyik legnagyobb lélekszámú település is volt egyben. Az utóbbi megállapítást alátámasztó adat a Külső-Szolnok megye 1494. és 1495. évi adóelszámolásait rögzítő ún. Ernuszt-féle királyi számadáskönyvben lelhető fel.98 E két évben a Pálóciak ugyan nem kaptak engedélyt arra, hogy birtokaikról behajtsák az egyforintos adót, ám mivel Csáktornyái Ernuszt János100 beházasodott a Pálóci családba, mindenhol részt kapott az uradalmaikból.101 Emiatt került feltüntetésre Külső-Szolnok megyében az ő kezén 60 forint, ami ugyanannyi háztartást jelent.102 A jelen tanulmány végén, a késő középkori Szolnok népességének kiszámítása kapcsán részletesebben elemezzük a szóban forgó 1494-1495. évi ösz- szeírást. Elöljáróban csupán annyit jegyzünk meg, hogy a 60 háztartás minden bizonnyal a szolnoki Pálóci-uradalomhoz tartozó jobbágycsaládok felét jelenti, amely alapján egy igen jelentős lakossággal rendelkező település képe bontakozik ki előttünk.

A XIV. századi falu (villa)

Szolnok XIV. századi településtörténeti folyamatainak rekonstruálásához pillanatnyilag még nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Ennek ellenére kijelenthető, hogy az 1241-ben elpusztult ispáni várból vagy a keleti Zagyva-ág melletti Árpád-kori templom mellől a településmag bizonyosan áthelyeződött a nyugati Zagyva-ág jobb partjára, a jelenlegi belváros térségébe.103 (8. kép) A talajmechanikai fúrások a településtől közvetlenül északnyugatra egy nagyobb kiterjedésű, környezeténél mélyebb fekvésű területet lokalizáltak, ami természetes vízállásként rekonstruálható.104 (8/8. kép) Később Tófenék elnevezéssel illették, egykor vízzel borított felületének kiterjedése pedig a lehullott csapadékmennyiségtől függően váltakozott: hol kiterjedt, hol egészen összezsugorodott. Nagyobb szárazság idején akár ki is száradhatott időlegesen. Bőséges esőzés esetén

az oklevelekben, elnéptelenedése a tizenöt éves háború alatt következett be, területét pedig 1714-ben csatolta a kincstár Öcsödhöz (KARÁCSONYI János 1896. II. 106-108.; SZABÓ Ferenc 1989. 82.; BENEDEK Gyula 2001. 7.). Fejéregyháztól nem messze, de már a Körös jobb partján, a Szelevény északi határában feltűnő beszédes helynév, Pálóczi-puszta alapján feltételezhető, hogy a szóban forgó főnemesi família itteni birtoklásának emlékét őrizhette meg. Lásd: BOTKA János et al. 1989.213.

99 ENGEL, Johann Christian 1797.131.

100 Ernuszt János bátyja Zsigmond pécsi püspök volt, akit II. Ulászló 1494-ben nevezett ki udvari kincstartónak, és az ő hivatalából maradt fenn a királyi számadáskönyv. Lásd: KUBINYI András 2001.

101 Az nem ismert, hogy Pálóci Imre és Rozgonyi Dorottya egyedüli gyermeke, Anna mikor kelt egybe Ernuszt Jánossal. A házasság azonban nem bizonyult hosszú életűnek, mert Anna igen fiatalon, 1494-ben életét vesztette, amikor a férje is mindössze huszonnégy éves volt. Elképzelhető, hogy a Rozgonyi- Ernuszt-Pálóci családok címerével díszített kehely nem Anna és János házasságkötésének ünnepére, hanem a korán meghalt fiatalasszony emlékére készülhetett. Lásd: KISS Etele 2008.; WEHLI Tünde 2012.150.

102 Mivel a forrásban az adóegység neve nem szerepel, csak a beszedett ősz- szeg, azt korábban - tévesen - a jobbágytelkekre vonatkoztattam. Lásd: KERTÉSZ Róbert-D. MEZEY Alice 2015. 10.; D. MEZEY Alice-KERTÉSZ Róbert 2015.443.

103 KERTÉSZ Róbert 2014a. 19.30.37.

104 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 37. 35. kép; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.68-69.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012.52.10. ábra; KERTÉSZ Róbert 2014.4.6-7. kép; KERTÉSZ Róbert 2014a. 3.10-11. ábra.

a vízfelesleget minden bizonnyal a Sarkady László utca keleti és a Jókai utca nyugati házsorai között, majd a Kossuth tér keleti szélén, az 1. szám alatti irodaház nyugati része alatt, végül pedig a Szigligeti utca nyomvonalában azonosítható, eredetileg természetes csatorna vezette el a Tiszába.105 Ennek a XIX. század elején még meglévő, de nem sokkal később már teljesen feltöltött, majd beépített masszív vízállásnak az emlékét őrzi 1894-től a Tófenék köz, 1926-tól pedig a Tófenék utca.106 A késő középkori település hozzávetőlegesen a Tisza-meder és a nyugati Zagyva-ág, valamint a Kellner Gyula utca, Arany János utca és az Ady Endre út által körülhatárolt területen belül sejthető.107 Az erre az időszakra keltezhető régészeti forrásanyag mindazonáltal jóval szűkebb övezetre korlátozódik: egyelőre csak a Kossuth Lajos úttól délre, a Verseghy parkban és az egykori Damjanich uszoda kivitelezésekor bukkantak felszínre, majd került be egy részük a Damjanich János Múzeum gyűjteményébe. A mezővárost ugyan külön védőövvel látták el, ám ez csak 1551-1552- ben vette kezdetét, és akkor sem egy szerves belső fejlődés eredményeképpen, hanem az oszmánok ellen emelt királyi végvár erődítési munkálataival összefüggésben.108 A városias jellegű helységeket kedvelő koldulórendi (ferencrendi, dominikánus), de pálos kolostorok jelenlétéről egyaránt nincs tudomásunk, és nemcsak Szolnokon, hanem a megyéből is hiányoznak. Jóllehet a Tisza bal parti bencés Tenyőmonostora,109 (5/6. kép) és a jobb parton, Paládics110 szomszédságában Tétmonostora111 a

105 KERTÉSZ Róbert 2012.58.

106 CSEH Géza 1993.104.; CSEH Géza 2000.301.

107 Valószínűnek tartjuk, hogy a nyugati Zagyva-ág jobb partja mentén húzódó Tabán-félszigetet a középkor folyamán még nem lakták, azt csak az oszmán foglalást követően vették birtokba.

108 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 418-421. Itt szeretnénk utalni arra, hogy például Eger városát eredetileg ugyancsak nem övezte fal. Az először a XVI. században említett palánkot a század második felében cserélték fel kőfalra. Lásd: KUBINYI András 2000.105.

109 Első említése 1299-ből ismert, de feltehetőleg még a tatárjárás előtt létesült. Templomát Szent Péter tiszteletére szentelték. 1339. május 1-én Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i comes kéri a budai káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében Jak fia: Domokos különítse el Péter Thenew-i prépost Zonuk megyei Thenewmonostora nevű birtokát Zayl birtoktól (Anjou-oklt. XXIII. 115.224. regeszta). 1339. május 8-án Tamás erdélyi vajdának és Zonuk-i comes-nek jelenti a budai káptalan, hogy amikor oklevelét (lásd az előbbi regesztát) Péter mester Thenew-i prépost bemutatta nekik, Jak fia: Domokos vajdai emberrel kiküldték tanúságul István mestert, crtorus-uk clericus-át, akik május 1 -én Péter prépost Zonuk megyei Thenewmonostora ~ Theneumonosora birtokát a szomszédok - Iwan fia: István, Tamás fia: Gergely, Ágostonj?] fia: István és Benedekj?] fia: István, Zayl-I nemesek - jelenlétében bejárták, Zayl birtoktól elkülönítették, majd Péter prépostnak és egyházának hagyták örök birtoklásra. A felek legelőjüket (terra pacualis), amely a két birtok között van, jobbágyaik és nyájaik közös használatára hagyták. Határjárás: a Thenew-n levő beatus Péter apostol-monostor sanctuarium-a; régi nagy árok; szántóföld; Erwyze folyó előtti árok; wlgariter Rakatyabokor-nak nevezett bokor; Thycia folyó (Anjou- oklt. XXIII. 133-134.263. regeszta, 151.300. regeszta). 1388-ban már nem működött, birtokként a garamszentbenedeki apátság tulajdona lett. Lásd: RUPP Jakab 1870. 724-726.; CSÁNKI Dezső 1890. 670.; BÁRTFAI SZABÓ László 1938.519.; F. ROMHÁNYI Beatrix 2008. Adattár.

110 Ma puszta Szolnoktól délnyugatra. Lásd: CSÁNKI Dezső 1890.669.

111 F. Romhányi Beatrix szerint a monostor Tószeg területén keresendő, ám elnevezése alapján éppen a szomszédos településsel, Tetétlennel (Kőröstetétlen)

256