Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)

TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

IRODALOM

BAGI Gábor

2006. Új adatok Fazekas Dávid, a jákóhalmi betyár történetéhez. In:

A Jákóhalmi Polgár, Civil Melléklet. 2006. december.

2007. Jászsági betyárok az önkényuralom korában. In: Redemptio, 2007. február, 4-5.

2008. Adalékok Borsos Sándor, az utolsó jászsági betyár történetéhez. In: Redemptio, 2008. április, 10-11.

2010. Egy legenda nyomában. Avagy hogyan nem rabolta el Fazekas Dávid jákóhalmi betyár 1852-ben I. Ferenc Józsefet? In: Múzeumőr, 2010.4. sz. 6-7.

CSANAK Dóra, F.

1991. Borsos Sándor futóbetyár tragédiájának leírása. In: Jászkunság, 1991.6. sz. 18-25.

FODOR Dénes

2002. Fazekas Dávid jászjákóhalmi betyár históriája. In: Jászsági Évkönyv. Szerk.: Pethő László. Jászberény. 248-253.

FÜVESSY Anikó

1988. Történelmi tudat - helytörténeti hagyományok. In: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Szerk.: Füvessy Anikó-Szilágyi Miklós). Tiszafüred. 3-25.

GYŐRI János

2001. Borsos Sándor jászkiséri betyár históriája. In: Honismeret,

2001.5. sz. 77-81.

HÉJJAS Pál

1990. Az a híres Bogár Imre... (A Bogár betyárbanda története) In:

Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. H.n.

2006. Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának

története. In: Tanulmányok Pest Megye Múltjából. Pest Megye Múltjából Sorozat, 11. Budapest. 131-180.

JEGENYÉS Pál

1905. Erdélyi és Kozma futóbetyárok elfogása. In: „Fiiven, becsülettel,

vitézül” Budapest. Internet: http://www.csendor.com/konyvtar/szepirodalom/ viszaemlekezesek/magyar/Erd%E9lyi%20%E9s%20 Kozma%20fut%F3bety%E1 rok%20elfogat%E1 sa%20-%20 Jegeny%E9s%20P.pdf (Letöltés, 2016. április 26.)

MINAMIZUKA, Shingo

2009. Rózsa Sándor. Betyár vagy bandita? Budapest.

PÉTERNÉ FEHÉR Mária

2005. Betyárok Kecskemét környékén az 1848/49. évi szabadságharc után. In: Bács-Kiskun megye múltjából XX. Szerk.: Szabó Attila. Kecskemét. 277-298.

PRESZLY Loránd

1926. A csendőrség úttörői. Budapest.

SERES István

2011. Források Kis Víg Miska üldözéséhez. In: A Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. Szerk.: Sándor Mária. Berettyóújfalu. 87-108.

SUGÁR István

1979. Az egri filmszínházak története (1900-1948). In: Archívum 8.

A Pleves Megyei Levéltár Közleményei. Szerk.: Kovács Béla. Eger. 35-94.

SZILÁGYI Sándor

1896. A magyar nemzet története X. Budapest.

UJVÁRY Zoltán

2000. Rózsa Sándor perei. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve

1999. Szerk.: Sz. Máthé Márta és Selmeczi László. Debrecen. 243-270.

Gábor Bagi

Heroes, outlaws, criminals...

(or additional data to the history of outlaws after 1849 in the area that is known as Jász-Nagykun-Szolnok county)

The cult of ‘‘national banditry” that could be observed in Hungary normally appeared in societies characterised by extreme social and economic differences. Outlaws are still considered to have been heroes by many, however, having a closer look the story is not so obvious.

It was mainly the Kiskunság and neighbouring regions that was held the homeland of outlaws with its vast uninhabited and undivided plains and hideouts. However, the area of our country was more populous, so it was of secondary importance from our point of view. In the summer of 1850 mainly deserted soldiers were wanted, and horse theft seemed to be the most frequently committed crime. In the Jazygian region, Dávid Fazekas of Jászjákóhalma (1825-1853) was deemed the most notorious outlaw, who first gave himself up to imperial authorities, then he escaped from the Jászberény prison. Finally, he was caught in his native village, Jászjákóhalma after a firefight by the gendarme and was promptly sentenced and executed in summary jurisdiction. Rumours had it that in 1852 he nearly captured the Minister of Interior Sándor Bach, but he also intended to take the Emperor Franz Joseph prisoner. Apart from him, there were several other individuals of smaller importance known in the 1850’s. Whether the murder committed in the summer of 1859 in the Varsány inn that claimed 7 victims could be associated with the outlaws is still doubted by many.

The last significant figure in the period after the Compromise in 1867 was Sándor Borsos of Jászkisér (1849-1877). First he killed and robbed a local wealthy widow, then he went hiding all over along the river Tisza and the Kiskunság region. He fought in firefights with his persecutors, killed on of them, then he got away from the Jászberény jail. Then he was captured for a second time and soon he died of pulmonary tuberculosis. After Jász-Nagykun-Szolnok county was established, common crimes and the activities of the last outlaws could hardly be distinguished. Apart from rambling deserted soldiers, the attacks against the Mezőtúr stagecoach, the attempts on local Jewish tradesmen’s life, it was the actions of outlaws György Erdélyi and István Kozma that became well-known in the early 1880’s. They were captured at the end of 1882 in Tiszafüred. The arrests of a few insignificant individuals meant the end of the world of outlaws.

Translated by Dezső Darabont

320