Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)
BAGI GÁBOR: HŐSÖK, BETYÁROK, BŰNÖZŐK... (AVAGY ADALÉKOK A BETYÁRVILÁG 1849 UTÁNI TÖRTÉNETÉHEZ A MAI JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE TERÜLETÉN) elvándorló pásztor is feltűnt ekkoriban a bűnügyi híradásokban. így 1866 februárjában a kecskeméti járásbíróság a 20 éves, kunszentmártoni születésű Hajnal Péter csikósbojtár ügyében járt el. Hajnal január elején egy éjszaka háromszor baltával fejbe vágta az istállóban alvó Ladányi Gáspár számadócsikóst, akitől elvett 115 forintot, úti és pásztorlevelét, két lovát és kocsiját, majd Szolnokon próbálta magát meghúzni. Február közepén azonban elfogták, és pár napi tárgyalás után 23-án már fel is akasztották.22 Több olyan bűntett is ismert azonban ekkoriban, amelynek elkövetőit később sem sikerült azonosítania a hatóságoknak. „Levelezés. Török-Szent-Miklós, május 13-án. Városunkat folyó hó 11-én virradóra nagy csapás érte. Az 1863-ik évi terméketlenség, és az ezt követő ínység arra kényszerűé e várost, hogy a belga banktól 75000 frankot kellett felkölcsönöznie, mely összeget azóta évnegyedenként, habár nehezen esett is nyolc száztólival, híven törlesztett. Ezen pénztár a város gazdasági pénztárával együtt az adópénztártól elkülönítve kezeltetett, s saját helyiséggel bírt, hol a számadások külön könyvekbe vezettettek, a pénz pedig erős vasládában tartatott. A nevezett éjen két őr hált a városházánál a pénztár szomszédságában, a folyosóval szemközt pedig az istállóban, az államtól kölcsönzött lovakra fölügyelő három katona. Daczára ennek, éjjeli rablók jöttek a városházhoz, az őrök ajtaját egy keresztültett favillához kötözték, a folyosóra nyíló tanácsterem ajtaját kifeszítették, valamint az ebből nyíló pénztárét is, és a nagy vasládát is elemelték. Reggelre virradva, az őrök nem tudtak kijönni a szobájokból, míg az érkezett hivatalnokok ki nem szabadították, s akkor látták, mily rombolás követtetett el. S akkor vették észre, hogy nincs láda. A szétküldözött szolgák megtalálták ugyan a réten a ládát, de feltörve és üresen. Ezen láda vastag vaslemezből készült, keményen megerősítve, zárja oly nagy volt, mint a láda fölső táblája, és ehhez volt nyitóivá hat szeggel, a zárból a kulcs fordítására 14 nyelv ment ki négy irányban saját ütközőjébe, s ezen fölül két tömör lakat függött a láda elején. Mindezt szétrombolva találták, és pedig tökéletes szakértői ügyességgel, miután a tolvajok mindenütt csak a zártartó szegek nyitolását keresték ki, ezen szegeket kívülről beverték, a zár leesett, hasonlóan cselekedtek a lakatokkal is. Tegnap vizsgálta meg a helybeli számszék a könyveket, s kisült, hogy a ládában 7125 forint volt osztrák értékben, s e közt két darab ezer forintos. Isten velünk! r.l.”23 4. Borsos Sándor, az utolsó (?) jászsági betyár Borsos Sándort, az,Alföld rémé’’-1 - ahogyan a korabeli sajtó nevezte - a néphagyomány az utolsó, vagy inkább utolsó jelentős jászsági betyárnak tartja. Jászkiséren, 1849. február 24-én született, ha nem is vagyonos, de nem nincstelen családban.24 Apja idősebb Borsos Sándor, édesanyja Luktor Mária volt. Az idősebb Borsos állítólag lakóhelyén tiszteletnek örvendett, és a község módos gazdái is a baráti köréhez tartoztak. Egyesek szerint Pálos pusztán pusztabíró volt, de orgazdasággal is foglalkozott, aminek „rejtelmeibe” fiait is bevezette. Az ifjabb Sándort 1869-ben besorozták katonának, de néhány hónap múlva hazaengedték. A helyiek sze22 PÉTERNÉ FEHÉR Mária 2005.289. 23 „Eger”, 1869. május 20.157. 24 1871-ban az apa 26 forint 26 krajcár adót fizetett, míg a később az ifjabb Borsos által meggyilkolt Lepsényi Paulina 74 forint 53 krajcárt. SZML Jászkisér adókönyve, 1871. rint a család barátjának számító helyi birtokos, Hegedűs Zsigmond jászkun főkapitány segített, de lehetséges, hogy kezdődő tüdőbaját ismerték fel. Annyi bizonyos, hogy utóbb szabadságos katonaként emlegették.25 A jóvágású férfi neve az 1870-es évek elején vált hírhedté. Az általa elkövetett két rablás és néhány lopás nem lett volna lényeges, ám Boros egy társával kirabolta és meggyilkolta a tehetős helyi özvegyasszonyt, az 58 éves özvegy Fülöp Józsefné Lepsényi Paulinát, akivel mellesleg jó viszonyban volt, sőt az állítólag fiaként szerette. Az eset 1874. január 8-án este 7 és 8 óra között zajlott le, amiről aztán a kerületi sajtó is részletesen tudósított: Előre bocsájtandó, hogy néhai özvegy Fölöpné magányát meg unva kenyerét és B. J. meglehetősen könnyelmű, de különben lelkületűben nem rossz emberrel tette össze -se „páros” életüket éppen nem lehetett zavartalannak mondani, amennyiben folytonos czivakodás és lárma közt folydogált az élet mindennapiságán át. Vagy húsz éven keresztül! Azonban „Alte liebe rostet nicht!” itt is a kibékülés nyomban követte a veszekedést! - így történt aztán az hogy e hó 5-6-án egy kissé nagyobb családi harcz következtében - félvén „Paulina asszonyság” Jóska lelkem borízű dühétől már két éjen át az istálóba ment hálni - akkor, mikor úri lakásán és szépen berendezett szobáiban hálhatott volna „az iljának”. (Sic!) Történt pedig hogy a többször jelzett Janjuárj. 8-án este 7 óra körül az istálló ajtón koczogtatás hallatszott mire a Széna tartó lakója kérdezte volt, hogy ki légyen oda kint? - a válasz „nagyasszonyom Túron lakó fiának kocsissá” jaj istenem hol járnak azok most itt? Kikeli nyitni hamar az ajtót! Mire szintén az istálóban fekvő „Zsidó Jancsi” nevű kocsissá az istáló ajtót kinyitotta, - Váratlan meglepetés! Két álczázott rabló lépett be, az egyik a kocsisnak pisztolyt szegezve halállal fenyegette ha röktön az ágyra nem fekszik - mit a kocsis meg is tett a másik pedig e közben az asszonyság, e szegény áldozatot ütötte fejszével agyon, és tetemét az azt körül övező kendő tartalmából - állítólag 2-4000 ft készpénz és több ezrekre menő kötelezvényektől rabolta meg. E borzasztó tett elvégezte után az áldozatot ott hagyva az istálló ajtót kívülről berekeszelve távozni akartak -dee pillanatban érkezett haza meglehetős rózsás kedvben B. J. a kegyencz, és látva az álczozottakat „bocsánatot” kérve közeledett hozzájuk, azonban a rabló-gyilkosok a tréfát nem értve B. urnák egy párt ütöttek a fejére és bedobták az istállóba a hol az agyon vert és kirabolt asszonyság és a megfélemlített kocsis és egy 15 éves béres gyerek volt! így telt el eleven - holt társaságban általános hallgatás közt egy félóra - mikora kocsis megszólal. -No nemzetes uram talán márki is mehetnénk- a rablók már bizonnyal távoztak. - Miféle rablók te? kérdé a kocsist.- Hát a nemzetes asszony agyonütve itt fekszik az istállóban. „Szörnyűség! Nyisd ki az ajtót!" - Ekkor a kocsis kinyitván az ajtót és minnyájan kimentek a holtat is szinte kivitték az istállóból és általános zajt ütöttek a városban.”26 Halmay József jász kapitány és Ágoston Imre főcsendbiztos hamarosan kiszálltak a helyszínre, de kezdetben téves következtetéseket vontak le. Először a bűntett elkövetésével Zsidó János kocsist, Kovács András és Sándor erdőtelki tyúktolvajokat, valamint Szebenyi Bálintot, a szolnoki börtönben két évet letöltött, tolvajságáról híres személyt vádolták meg. Február közepére azonban kitűnt, hogy az első gyanúsítások alaptala25 GYŐRI János 2001.77-81. 26 „Jász-Kunság”, 1874. január 24.27., Uo. január 28.30. 313
