Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY nők, és a bűntett mögött a fiatal Borsos áll egyik cimborájával.27 A meginduló hajsza nyomán Borsos újabb bűntetteket követett el. 1874 tavaszán Heves megye alispánja is jelentette, hogy az alsóbb közönségekben Borsos garázdálkodott, és bár üldözőbe vétetett, utóbb elmenekült.28 „A kíséri rablógyilkosság egyik főtényezője, - az oly hamar hírhedtté vált Borsos Sándor - mint annak idején a lapokban említve volt - a gaztett elkövetése után azonnal távolíabb vidékre menekült több czinkostársával, s azóta a közönséges futóbetyár szomorú nevezetességére vergődött. Most - mint bennünket értesítenek - eddigi tartózkodási helyeit ismét megváltoztatta. Ugyanis heteken át tartózkodott a hevesmegyei Akolhát, Pély és Süly pusztákon, s az itteni birtokosok tanyáin külömbséget nem téve - az illető járásbeli csendbiztos és legényei nagyobb dicsőségére - naponként megfordúlt, az apai házhoz is Kísérne gyakran berándult, s bár újabb erőszakoskodásokra nem igen veteműlt, mindamellett kihívó és fenyegető magaviseletével a környék lakosságát folytonos fenyegetésben tartotta; s ezek mind szóval, mind írásban ismételve tették meg a feljelentést, sőt előre is jelezték odajövetelét, de a közbátorság közegeiből épp a bátorság hiányzott, a míg végül is hosszabb időzése s a vidék lakosságának mind fenyegetőbb magatartása miatt odahagyta e tájat és most a kiséri Pálos és Csólyos puszták homokbuczkái közé ment silány életét tovább tengetni, más hír szerint pedig Félegyházán van bujdoklóban, s azé járásbeli közbiztonsági közegek figyelme már fel is lett rá híva. Úgy hisszük - a közvélemény elég joggal követeli, hogy e botrányos história, mely annyi betyár kedélyességgel folyik már hónapok óta - egyszer valahára véget érjen s közbátorság emberei mutassák meg, hogy a fizetési nyugták aláírásán kívül egyebet is tudnak - a mi hasonlít kötelességük teljesítéséhez.”29 30 Június elején már elfogásáról írtak, de a hír nem bizonyult igaznak: „Borsos Sándor futó betyár legújabb hírek szerint Kecskémén korcsmában elfogatott, azonban nem tudni, hogy kinek vigyázatlanságából - börtönéből megszökött, s ismét folytatja a tájon eddigi élet- és kereset módját.m Borsost ekkor már a Jászkunságban és Heves megyében is nagyobb erőkkel keresték. E kísérletek közül 1874. június közepén négy jászsági pusztázó hadnagy sikertelen rajtaütésének különösen súlyos következményei lettek. Borsos nemcsak hogy gyalog el tudott menekülni előlük, hanem egyiküket agyonlőtte, a másikat pedig súlyosan megsebesítette. A hírek Jászberényben hatalmas felháborodást váltottak ki, ráadásul a híres Vidróczky Márton gaztetteit követő hevesi botrány31 nyomán újra felvetődött a hagyományos vármegyei bűnüldözési rendszer korszerűtlensége. „Lapunk bezártával azon megdöbbentő tudósítást vettük, hogy a Borsos 27 „Jász-Kunság”, 1874. január 28.30., Uo. február 21.57. 28 „Eger”, 1874. június 18.195. 29 „Jászkun Polgár”, 1874. május 28.3. 30 „Jászkun Polgár”, 1874. június 11.3. 31 Mivel Vidróczky a vármegyei pandúrokat, csendbiztosokat jó párszor nevetségessé tette, Németh Albert vármegyei ügyész a belügyminisztériumtól végül egy szakasznyi katonaságot kért. Bár a betyárt közben egy cimborája lelőtte, a katonaság kivezényléséből hatalmas botrány lett, mivel abban sokan a megyei autonómia megsértését látták. „Eger”, 1873.12. sz. 90.; Uo. 13. sz. 98-99. Az eset jól mutatta azt, hogy az önkényuralom hírhedt csendőrsége jóval hatékonyabb bűnüldöző szerv volt, mint a magyar vármegyei rendszer hadnagyai és pandúrjai. Az alkotmányosság 1861-es visszatérésével ez a régi rend szerveződött újjá a Magyar Királyság területén, ám Szlavóniában és Erdélyben megmaradt a csendőrség, amely jobban működött a régebbi rendszernél. Sándor futó betyár hollétét négy jászság hadnagy véletlenül megtudta - és a búvóhelyét azonnal felkereste, és ott minden terv, sőt ész nélkül harczba bocsájtkozott - és oly szerencsétlenül, miszerint Szabó nevű jászberényi illetőségű hadnagyot Borsos szíven lőtt, egy másikat válón megsebzett! És végre pőre gatyában 5 órai ostrom után Borsos Sándor a ló és kocsival rendelkező pandúroktól gyalog elmenekült minden sérelem nélkül, daczára hogy a pandúrok e három órai ostrom alatt több mint 150 lövést tettek az ablak és ajtón át öreá. Hol volt a csendbiztos, ki e szerencsétlen parasztokból lett pandúrokat helyesen vezényelhette? Talán zongoráján mélázott - vagy épen szép Helénát fütyürezte? Gondoljuk erélyes alkapitányunk majd neki is befütyöl, de fütyüljön is be!”32 Az ügynek több komoly következménye is lett. A lelőtt N. Szabó János felesége ugyan az általános részvét nyomán egy havi segélyt kapott a törvényhatóságtól, ámde a jászkun közbiztonságért felelős személyek becsülete jócskán leértékelődött. Július elején Jászberényben már azt híresztel- ték, hogy Borsos több társával maga akarja a pandúrokat megtámadni, és így már harmadmagával rémületben tartotta az egész Alsó-Jászságot.33 Ennél azonban jóval súlyosabb következményekkel járt, hogy 1874. július 5-én a magyar belügyminiszter Heves megyében és a Jászkun Kerületben élve vagy halva történő kézre kerítése fejében jelentős díjat (élve 500, halva 300 forint) tűzött ki Borsos fejére, és így a jelzett törvényhatóságokban immáron első számú közellenséggé nyilvánította. „(Hirdetmény.) A magyar, kirjályij. belügyminister folyó hó 5-ről kelt 27255 számú rendeletével, miután ifjjabb]. Borsos Sándor fegyveres rabló által, a személy- és vagyon biztonság Jász-Kun Kerületben, Heves és Kjülsőj.-Szolnok megyében veszélyeztetve van, nevezett rabló mielőbbi kézre kerítése végett jutalom-dijat tűzött ki. Ennél fogva a legkiterjedettebben közhírré teendő, hogy az, ki ezen rablót a hatóságnak élve átszolgáltatja, 500 írt, ki pedig halva átszolgáltatja 300 forintnyi díjjal fog jutalmaztatni, a ki pedig holtartózkodását az illető közbiztonsági közegeknek oly módon juttatná tudomására, hogy ezen útbaigazítás nyomán sikerülend elfogatása, 300 forinttal fog jutalmaztatni, - a bűntársa elfogatása valamint följelentéséért - a jutalom a törvényhatóság véleményes fölterjesztése folytán utólagosan fog általam megállapíthatni, és engedélyeztetni. - Ezen rabló jászkiséri származatu 23 éves, református, szabadságos katona. Termete közép, jól táplált és katonás tartásu, feszes fennhordott fejjel - arca hosszas, fejér piros bőrrel, szeme kék, haja szökés és rövidre vágott, orra a begyén tömpe, közepe nyomott, bajusza szőke, orra alatt tiszta, szakálla serkedező. Ruházata: megnem határozható, miután azt gyakran változtatja. Beszél magyarul, hangja vékony, éles. Különös ismertető jele nincs, kevély járású biztos léptekkel. Miről a megyei szolgabirák, a rendezett tanácsú városok polgármesterei és a megyei csendbiztosok legkiterjedettebb módoni közhírré tétel végett értesittetnek, valamint nem különben a felső, közép, s alsó tiszai, a felső és alsó tárnái, s a gyöngyös-pásztói járások községeinek ezen hirdetmény közvetlenül is megküldetik azzal, hogy a jutalom dij kiosztása iránt az intézkedések azonnal meg fognak tétetni. Kelt Egerben julijus]. 6.1874. Heves és Kjülsőj.-Szolnok tjörvényesenj. ejgyesítettj. vármegyék alispánja. Isaák László.34 32 „Jászkun Polgár”, 1874. június 18.3. 33 „Jászkun Polgár”, 1874. július 2.3. 34 „Eger”, 1874. július 9.217. 314
