Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Szabó Dóra: Tiszabura–Nagy-Ganajos-hát gepida kori településanyaga
Szabó Dóra Tiszabura-Nagy-Ganajos-hát gepida kori településanyaga A Tisza-vidék ma Jász-Nagykun-Szolnok megyébe eső része az V. század közepét követően a VI. század második feléig a Gepida Királyság északnyugati határvidékét alkotta. E terület korabeli jelentőségét jól mutatja, hogy az V. század közepe után egészen a VI. század ötvenes-hatvanas éveiig egy vízi átkelőhely létezett a Zagyva-torkolat térségében.1 A területen az utóbbi évtizedekben feltárt gepida kori temetők mellett sorra nőtt a hasonló korú településnyomok száma is. Ez utóbbiak természetföldrajzi pozíciójára jellemző, hogy a megyében átlag 86-88 méter tengerszint feletti magasságú, magaspartos részekhez kötődnek. Ezek a földsávok kiszáradt folyamvölgyeket, régi ártereket kísérnek, melyek mentén a településnyomok leggyakrabban keskeny sávban, füzérszerű- en húzódnak.2 A 2009-2010-es években Tiszabura keleti határában a nagykunsági árapasztó tározó építését megelőzően a szolnoki Damjanich János Múzeum feltárást végzett Nagy-Ganajos-hát lelőhelyen (6. lelőhely). A homokhátakkal szabdalt területen, a csatornává alakított Ganajos-ér nyugati partját alkotó, 87 méter tengerszint feletti magasságú Nagy-Ganajos- háton nyolc objektumban jelentkezett gepida korra keltezhető leletanyag. A dombhát északkeleti vége két kisebb, összefüggő magaslatból áll, legészakibb végét pedig levágja a Tiszabura- Abádszalók közötti közút, valamint az út mellett futó mély csatorna. A lelőhely folytatódik a domb északi lábánál kezdődő, mélyebben fekvő, agyagos területen. 2010-ben, az előző év tapasztalatai nyomán kiterjesztették a kutatást a (6.) lelőhely Abádszalók-Tiszabura közútig terjedő, addig még feltáratlan részére, illetve az építendő ideiglenes út nyomvonalának egy részére is. A két év alatt feltárt terület összesen 17.180 m2 kiterjedésű volt. (1. kép) A feltárt területen egymástól nagy távolságban három nagy tömbben jelentkeztek az V-VI. századra keltezhető telepjelenségek, (2. kép): egy csoportosulás a terület északnyugati részén (146. és 150. objektum), egy északkeleten (135. objektum), egy pedig a déli részen (12., 18., 30. és 56. objektum). Ezek távolsága 70 és 150 m közé tehető. A 33. számú, kútként meghatározott objektum mindezektől elkülönülve a lelőhely középső részén helyezkedik el. Tehát laza, szórt településszerkezetről van szó. Szolnok-Alcsi határrész kapcsán Cseh János szintén megfigyelt ház- és gödörcsoportosulást három további ilyen lelőhelyet hozva párhuzamként az Alföldről: Battonyát, Tiszafüredet és Tiszaszőlőst.3 A150., 146. objektumoktól északra még lehetséges, hogy vannak gepida kori objektumok. Itt tehát nincs meg a település határa. Már a 146. objektum északi fele is a feltárási területen kívül esett. A135. objektumtól délre és északra is lehetnek még ilyen korú jelenségek, mivel itt csak egy keskenyebb sávot tártak fel, amibe beleesett a 135. épület maradványa. A déli részen lévő objektumcsoportosulás zárt egységet alkot. A telep déli határa a 18. objektumnál húzható meg, ettől délebbre ugyanis egy jelentős kiterjedésű, gepida kori objektumot nem tartalmazó, feltárt sáv húzódik. 1 CSEH János 1999a. 41. 2 CSEH János 1999a. 42. 3 CSEH János 1999a. 43. Az épületek tájolása nem mutat szabályosságot, tengelyük teljesen különböző irányú (északnyugat-délkeleti, nyugat-keleti és északkelet-délnyugati). Egyedül a 12. épület és a közvetlen közelében lévő 30. gödör tájolása egyezett meg. A tér tagolására, elhatárolásra utaló árok- vagy kerítésnyomok nem voltak megfigyelhetők. Biztosra vehető, hogy a feltárt terület déli részén, északkelet-délnyugati irányban futó késő bronzkori árok ekkor már nem volt észlelhető a felszínen, ezt a térszervezéskor figyelmen kívül hagyták, a 18. épület már az árok betöltésébe mélyedt. A feltárt terület északnyugati részén elhelyezkedő 146. számú nagyméretű, mély gödör lekerekített négyszög alakú. Vízszintes aljába kerek be- ásás mélyedt. A feltárók szerint talán kút lehetett, ami köré négyszögletes építményt emeltek, de tárolóveremként is azonosítható. Az objektum közepén lévő bemélyedés - bármilyen funkciót is töltött be - az épület összeomlásához képest valamivel korábban elkezdett feltöltődni, mivel a barna paticsos réteg alatt (mely az épület összeomlásával hozható ösz- szefüggésbe) sárga homokos réteg, illetve ez alatt sötétbarna feltöltődés húzódik. Az épület összeomlása után következő hamus, paticsos réteg tűz pusztítására utalhat. A gödör hosszúsága 430 cm, a beásás átmérője 250 cm volt. Legnagyobb relatív mélysége 173 cm, legkisebb relatív mélysége 90 cm körül alakult. Leletanyagához salak, állatcsont, gazdag kerámiaanyag - a kézzel formált kerámiától a kifejezetten jó minőségű, asztali folyadéktároló edényhez tartozó, polírozott szalagfülig - és fenőkő tartoztak. Az előző objektumtól 12 m-re, keletre egy másik nagyméretű és mély, kerek gödör (150.) került napvilágra, felül hengeres nyílással és egyenes fallal. Fala függőleges, szabályos volt, 40 cm alatt erőteljesen kiszélesedett, de ezután ismét közel függőlegesen haladt tovább. Átmérője 180 cm, relatív mélysége 127 cm-es. A felül hengeres nyílású, alul kiöblösödő forma alapján tárológödör lehetett. Betöltése laza, szürke, hamus, patics- szemcsével és kagylóval kevert. Leletanyagában állatcsontok, kerámia, többek között egy több darabból összeilleszthető aljtöredék és egy kis, körte alakú, vékonyfalú bögre oldaltöredéke, valamint őrlőkövek jelentkeztek. A feltárt terület északkeleti részén, a többi gepida korú objektumtól távol, elkülönülve helyezkedik el a 135. számú, egykor földbe mélyített épület maradványa. A lekerekített négyszög alakú objektum tengelye északnyugat-délkeleti irányú. Oldalfala függőleges vagy kissé aláöblösödő, a déli oldalon lefelé szűkülő, lejtős volt. A ház jól letaposott padlóján oszlophelynek nem látszódott nyoma. Hosszúsága 400 cm, szélessége 297 cm, legkisebb relatív mélysége 56 cm, legnagyobb relatív mélysége 80 cm volt. Betöltése laza, világosszürke, hamus, paticsröggel/szemcsével kevert volt, salakot, állatcsontot, kerámiát, egy töredékes agyagnehezéket és őrlőköveket tartalmazott. A135. objektum paticsos betöltése tapasztott falra utalhat. Az épület érdekessége a keleti, déli és részben a nyugati fal mentén körbefutó 25-60 cm-es földpadka. B. Tóth Ágnes Eperjes és Szarvas lelőhelyek esetében említ olyan objektumokat, melyeknél a sarokban helyezkedett el ilyen padka. Ezt a jelenséget ülőhelynek vagy munkafelületnek 71
