Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Szabó Dóra: Tiszabura–Nagy-Ganajos-hát gepida kori településanyaga
TISICUM XXIV. - RÉGÉSZET szokás azonosítani.4 Cseh János is megfigyelt ilyen földpadkát Kengyel- Baghy-homok kapcsán.5 Tiszafüreden pedig egy esetben fal mentén húzódott, olyan gazdasági épületben, ahol szövőipari és csontfeldolgozó munka is zajlott. Ez utóbbinál Cseh János elképzelhetőnek tartotta, hogy a gödör keleti részénél húzódó padka összefüggésben lehet a szövőszék alkalmatosságokkal.6 Mivel a 135. objektumban tűzhelyre utaló nyom nem volt, ezenkívül leletanyagához a kerámián kívül agyagnehezék és beazonosíthatatlan funkciójú, de megmunkált kőtöredékek tartoztak, elképzelhető, hogy nem lakóépületről, hanem valamilyen gazdasági helyiségről lehet szó. Közvetlen közelében nincs egyértelműen gepida kori objektum. Tőle kb. 2 m-re, délnyugatra azonban egy népvándorlás korinál pontosabban nem meghatározható kerek objektum helyezkedett el (136.). Kerek hamus foltként jelentkezett, égett agyagrögökkel a közepén. Kibontás után körben sekély padka volt megfigyelhető, illetve képszerűen lemélyült. A gepida kori épülettől 1,5-2 m-re délkeletre, keletre elhelyezkedő 137. objektumot szintén nem lehetett a népvándorlás koránál pontosabban datálni. Ez szintén kerek, sekély, hengeres oldalfalú, hamus betöltésű gödör volt. Bár e két utóbbi jelenséget nem lehet egyértelműen a 135. épülethez kötni, közvetlen közelségük figyelembe veendő. A feltárt terület délkeleti részén helyezkedik el a harmadik jelenség-együttes. A12. számú egykori földbe mélyített épület gödre lekerekített, négyszög alakú, északkelet-délnyugati tájolással, függőleges falakkal. Az épület közepe felé lejtő, letaposott padlója jól érzékelhető volt, cölöplyuk nyomát azonban nem lehetett megfigyelni, bár ennek magyarázata az állatjáratokkal való erőteljes bolygatás is lehet. Tűzhelyre utaló nyom szintén nem jelentkezett. Az épület hosszúsága 280 cm, szélessége 260 cm, relatív mélysége 20 cm. Betöltése hamus volt. A déli rész leletanyagát állatcsont, kerámia és patics alkotta. Az északi részből állatcsont, kerámia és egy agancsfésű fogas lapjának töredéke került elő. Ez az agancsfésű datálta egyértelműen az objektumot, illetve a közelében lévő 30. és 18. objektumokat is ez alapján keltezték a gepida korra. A 12. objektum közvetlen közelében, tőle délnyugatra elhelyezkedő gödör (30.) szabálytalan alakú, lapos aljú volt. Valószínűleg az előbbi épülethez tartozhatott. Tengelye északkelet-délnyugati irányú, a szomszédos épületével megegyező volt. Hosszúsága 420 cm, szélessége 250 cm, legkisebb relatív mélysége 14 cm, legnagyobb relatív mélysége pedig 40 cm-rel határozható meg. Sekély mélysége miatt tároló- vagy szemétgödörnek valószínűleg nem alkalmazhatták. A leletanyagát kerámia, kúpos agyagnehezék és állatcsont alkották. A feltárt terület déli részén a 30. és 12. objektumoktól kb. 20 m-re, délnyugatra helyezkedik el a 18-as számú, földbe mélyített, nyugat-keleti tengelyű épület. Déli fele szabályos, szögletes alakot mutat, északi fele szabálytalan. Északon belenyúlik a késő bronzkori erődítési árok betöltésébe. Padlója jól érzékelhetően letaposott, állatjáratokkal erősen bolygatott volt. Cölöplyuk nem rajzolódott ki a felszínén. A metszetrajz alapján fala függőleges. Hosszúsága 330 cm, szélessége 290 cm, relatív mélysége pedig 26 cm. Tüzelőhelyre utaló nyom itt sem került elő. Betöltése világosszürke, kerámiát, állatcsontot és paticsot tartalmazott. A feltárt terület déli részén helyezkedik el az 56. objektumszámú gödör, a fentebb tárgyalt délkeleti objektumcsoportosulástól több mint 20 m-re. Egy hatalmas, nagyméretű, de nem túl mély gödörről van szó. Tengelye 4 B. TÓTH Ágnes 2006.41. 5 CSEH János 1999b. 63. 6 CSEH János - LASZLOVSZKY József - SIKLÓDI Csilla 1984. 14.; CSEH János 1986.5. kelet-nyugati irányú. Szája szabálytalan, kerekedő. Fala északon, keleten szinte függőleges, délen és nyugaton pedig ferdén, lépcsőzetesen lejtős. Alja kissé egyenetlen. Az objektum hossza 500 m, szélessége 470 m, relatív mélysége 70 cm. Az objektum betöltése szürke, humuszos, hamus volt, égett csontszilánkot tartalmazott. Az objektumból gazdag és jellegzetes kerámiaanyag került ki, továbbá halászpecek, faszén, állatcsont, patics, kő, vaskés, kagyló, halcsont és egy kettős kónikus orsógomb. A feltárt terület középső részén, a többi gepida korra keltezett telepjelenségtől távol, elkülönülve helyezkedik el a kerek, az ásatók szerint kútként (33.) meghatározható objektum. Az azonban kérdéses, hogy mikor funkcionált kútként, mivel őskori, szarmata és gepida kori kerámia is megjelent a betöltésében. Függőleges falú, hatalmas és mély objektumról van szó. Az objektumnak csak a déli felét bontották ki. A déli szélén félkör alakú, löszbabával kirakott szélű volt. A felszíntől 45 cm mélyen egy épnek látszó marhakoponya feküdt benne. Az objektum bontásakor leesett nagymennyiségű eső miatt az alját nem érték el. A gepida kori kerámia mellett szarmata és őskori leletek is jelentkeztek, de a gepida töredékek keltezik az objektumot. Az átmérője 310 cm, bontási mélysége pedig 130 cm. Az objektum betöltése kötött, sötétszürke volt. Leletanyaga kerámiából, állatcsontból, löszbabákból és paticsból állt. (A 47. számú, a felszínrajzon is jelölt jelenség csak egy valószínűleg ide lemosódott leletkoncentráció, nem önálló objektum.) A Nagy-Ganajos-háti gepida kori telepmaradványok közül tehát három objektum mondható biztosan földbe mélyített épületnek, a 12., 18. és a 135. számú. Alaprajzukat tekintve mindhárom lekerekített négyszög alakú. A12. objektum alapterülete 7,28 m2, a 18. objektumé 9,57 m2, még a 135. épület 11,88 m2-es nagyságú lehetett. Az épületek relatív mélysége a 12. és 18. objektumnál nagyon hasonló, -20, illetve -26 cm, a 135. objektumnál ezekhez képest jóval nagyobb relatív mélység, -56-80 cm volt megfigyelhető. A12. és 18. objektumok fala függőleges, a 135. esetében a fal szabálytalanabb kialakítású volt. Mindhárom esetben a padló letaposott. Egyikben sem volt azonban tüzelőhely-maradvány, tehát vagy más módon biztosították a fűtést, vagy nem egykori lakóépületeket vagy lakószinteket sikerült megfogni. Bejárat és cölöplyukak egyik esetben sem voltak megfigyelhetők, így az épületek konstrukciójáról nem lehet képet alkotni. Használati tárgyak A 12. objektumból származó agancsfésű fogaslapjának töredéke7 kétsoros, háromrétegű darabból származik. Ezek a fésűk 2 db merevítő lemezből és a merevítő lemezek között elhelyezkedő fogaslapból állnak. A fogaslapot több kisebb darabból illesztették össze. Afogasiap darabjait az elülső és a hátulsó merevítő lemez, illetve az azokba helyezett vas- vagy bronzszegecsek tartották össze. A merevítő lemezeket a fésű összeillesztése előtt készre csiszolták és díszítették. A merevítő lemez lapját a fogaslappal összeillesztve egyszerre fúrták meg a szegecseléseknél. Ezután a már összeállított fésűn kialakították a fogakat.8 A tiszaburai darabon készítéstechnikailag megfigyelhető volt, hogy a fogak kialakítása előtt vonalat karcoltak be, kijelölve a befűrészelés határát, mélységét. A fogak befűrészelése során többször túlhasítottak a kijelölt vonalon. (5. kép 7.) 7 Sz (szélessége a fogakkal együtt): 30 mm; V (vastagság): 3 mm; H (hossz): 18-19 mm; H (fogaké): 6-7 mm. 8 BÁFtÁNY Annamária - HAJNAL Zsuzsanna 2010.88. 72
