Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Cseh János: Kelta települések nyomai Kengyel környékén (Kengyelpart II, Mészáros-tanya és egyéb lelőhelyek) az 1990–2008 közötti kutatásokból (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
TISICUM XXIV. - REGESZET törmelékei, töredékei hevertek másodlagos helyzetben egy földbe-ásott kunyhóalapban az 1993-ban végzett Alcsi-szigeti (Szolnok) archeológiái munkálatok során, amely mutatja, hogy ezen a településen is volt valahol ilyen létesítmény /8/ (a lelőhelyek „vaktérképen”: 26. kép). - Az Alsó- Tisza térségében Szeged-Kiskundorozsma (Pick ülepítő-tározó, 2004) egyik lelőhelyéről említenek az ásató régészek „a házfal síkjából kiugró, agyagba vájt kisebb kemencék”-et /9/. Két másik kelta telepen (Subasa 1998 és Maty-ér 2003-2004) ugyancsak megfigyeltek kemencés házmaradványokat, melyek így, közlés nélkül, számomra tipológiailag jelenleg besorolhatatlanok /10/. Gödörház belső terében, valamelyik sarkában kialakított/megépített tüzelőberendezésre három példát hozok a Nagy Magyar Alföld kelet felé eső peremterületeiről: Csomaköz-Bere/Ciume?ti-Berea /11/ (1965), Románszentmiklós/Sinnicolau Roman-Bereac /12/ (1988) és Sajópetri nagy La Téne települését /13/ (ásatása 1995-1996-tól; bár lehet, helyesebb lenne ezeket a tűzhelyekhez [foyer] sorolni, amint a nagypublikáció teszi). Ez a külön felépített kemencefajta egyértelműen és kategorikusan egy másik csoportot képvisel, melynek nyomai szépen követhetők a nagyobb volumenű dunántúli régészeti emlékanyagban. Példaként említem Budapest (Gellérthegy-Tabán), Nagykanizsa (Péterfai árok-Potyli), ugyancsak Nagykanizsa (Dávid dűlő), Szombathely (Zanat I., Borzó ill. Kozár patak) kelta településeit releváns, publikált objektumait /14/. A Duna völgyén és tágabb környékén nyugat felé haladva (a középkori dévényi kaputól, Porta Hungarica-tól kezdődően) a kengyeli típusú kemencés ház- úgy tűnik számomra, ha nem tévedek - egyre kevésbé bukkan föl az ásatásokon, ehelyett inkább tűzhelyfélék figyelhetők meg. Az obskúrus, talán az utolsó járószintre lokalizálható Mészáros-tanyai szabad tűzhelyhez - Feuerstelle, Feuerstätte, Feuerherd, Herd, Herdstelle- számos párhuzamot ismerek gyűjtésemből kifolyólag a keleti keltaság településterületén. Esetenként egyértelmű, a primer padlószinthez kapcsolódik, esetenként a leírásokból sem teljesen világos, hogy a kisebb- nagyobb (lábnyi, több lábnyi kiterjedésű) jelenségeknél miről van szó. A megye régiójában viszont egyáltalán nem gyakori, lényegében nem is tudok példát hozni a közlésre került emlékanyagból. A Duna-Tisza-közén Tápiószelén (papszögi Tápió-híd), Lajosmizsén (D1 jelzésű földnyerőhely) és Szigetszentmikóson (Üdülősor) dokumentáltak a régészek házak közepén tüzelésnyomokat, s a bodrogközi Pácin (Alharaszt) lelőhelyen is /15/, példának okáért. A nyugatabbi területekre kalandozván, valóban csak szemelgetésszerűen, ad hoc, nyilvánvalóan nem a teljesség igényére törekedve utalhatok úgy tucatnyi lelőhelyre, ahol a kelták földbe-süly- lyesztett aljú kunyhóikban a padló egy meghatározott helyén időről időre, ad tempus tüzet gyújtottak: Balatonmagyaród, Balatonszemes, Gara- bonc, Gellérthegy-Tabán, Iván, Keszthely, Lébény, Nagykanizsa, Nagy- récse, Ordacsehi, Pilismarót, Sármellék, Zalakomár/16/. - Ennyit a Mészáros-tanya B objektum kemencéjének és „tűzhelyének” archaeológiai köréről. Jegyzetek: IM Cseh 1996A 8.2. kép és uo. (a ház alaprajzának első közlése). 121 A kisréti-parti késő vaskori archeológiái munkálatoknak eme eredménye, hozadéka publikálatlan (Csiklódi Csilla ásatása, Cseh János és Kalla Gábor akkori egyetemi hallgatók részvételével - gyakorlatilag mi ástuk ki a szóban forgó objektumot). Nálam egy kisméretű helyszínrajz van a régészeti jelenségekkel, melyek mellesleg a megye kelta telepkutatásának kezdeteit, ha nem is legelejét fémjelzik, egyébiránt évre pontosan egyidőben a földvári ásatások hozadékával; ha helyesen veszem a vonatkozó adatokat. (Erre utalhatott Bóna István egy hozzászólásában/ bírálatában két évtizeddel ezelőtt a szarmata veremházakkal összefüggésben: Bóna 1988 407.) 121 Kiss 2004A 2.; Kiss 2004B 19.; Tárnoki 2005 234. IM Korábbi releváns ásatási jelentéseket (pl. Vaday 1977 31. a megye első kelta sütőkemencéjére) követően Vaday 1985 59.; Vaday 1986 29. (a kolléganő ásatása - La Téne B és D a datálás). /5/ Cseh 1996B 7. Leletmentésem olyan lerakott kelta cserépréteg megfigyelését is eredményezte, amelyet minden további nélkül kemencealjnak tarthatok (vajon szabadtéri változat?). A Közép-Tisza mellékén, jelen tudásom szerint, a ritkaságok közé tartozhatna, ha lehetőség nyílna ellenőrzésére. /6/ A rákóczifalvi, kérdéses korú munkagödrös kemencét én magam ástam, fele részében legalábbis (Csányi Marietta és Tárnoki Judit voltak a föltárások vezetői) - kevés és jellegtelen kerámiája egy késő vakori meghatározást is tolerálna (a későbbiekben pontosítandó, verifikálandó). m Goldman 1974 55. 4. ábra, 56. 5. ábra és 55-56. Egy gödör mellett közvetlen, métert meghaladó diaméterrel (egészen késői időrendi besorolással). Ásatási jelentés Szénászky 1971 6. 121 Cseh 1993.12. (Madaras László ásatása, Cseh János és Polgár Zoltán régészeti fölvétele). /9/ Balogh-Türk 2005A 285.; Balogh-Türk 2005B130. /10/ Kürti 2005121-122.; Mészáros-Paluch-Szalontai 2005 141. Ásatási jelentés nyomán tudok gödörház oldalfalába vájt kemencékről (?) Tatabánya, Tarjáni-Malompatak kelta kistelepülésén (László 2002 253.) /11/Zirra 1980 Pl. XLIV. fölül balra és 66. (La Téne B2-C1 datálással). /12/ Dumitra?cu-Cri§an 1990 99. (vaträ, resturi de cuptor - La Téne C). /13/ Szabó-Kriveczky-Czajlik 2004 34.7. kép (a szövegben 26. és 27.) - hasonló keltezéssel. A kimerítő publikáció Szabó-Czajlik 2007 110-111. és 132. alaprajzokkal. /14/ Bónis 1969 128. Abb. 75., 127-129., 210. stb. (az eraviszkusz településről egy ritka tetszetős kemencerajz: Nagy 1973 74. 28. kép); Horváth 1978 13.2-3. kép, 14.4. kép és 14.; Horváth 1987 79.11. kép 3 és 65.; Gál 2002 89. 2. kép és 88.; idem Ilon 2004 175. 55. ábra 1 és 80. - Nem hagyom említetlenül a régi ásatásokból Balatonföldvárt, házhoz vagy gödörhöz tartozó sütőkemence maradványaival és hogy egy sokkal közelebbi inventumra utaljak, Balatonöszödöt; ezen utóbbiról csak any- nyit: ház kemencével (Nováki 1961A 84. 3-5. kép, 81-82. és 86.; Honti et alia 2004 56). Alaprajz hiányában nem tudom, közelebbről milyenek a budakalászi és a nagytétényi úti (Budapest) késő vaskori települések kemencés lakóházai, objektumai (Fari 2006 72. és Zsidi 2005 44.) - utóbbiakról, melyek igen markáns jelenségeknek látszanak a településen, időközben részletesebb ismertetést találtam (Szilas 2002 123-125.; Beszé- des-Szilas 2006152.5. kép és 153-154.). Leírás ad hírt Tokod-Szorosok lelőhelyű kunyhóalapról, „amelynek egyik hosszanti falához kívülről egy megújított kemence csatlakozott”, az ásató maga viszont mást mond (Hellebrandt 1989 135., Kelemen-Horváth 197118., Kelemen 1987 199). Rövid áttekintés a Kárpát-medence északnyugati térségének kelta kemencés házairól/kemencéiről legújabban Pieta 2010 98. /15/ Dinnyés 1985 30.7. tábla és 23.; idem Hellebrandt 1999 44. Fig. 19. és 45-46, valamint 47. Fig. 20. és 46.; Hanny 1992 250., 254. (274.17. kép alul jobbra); Szörényi 2007 37. A Tisza-vidéken nem hagyható említetlenül Szegvár: Eke 2008149. és 152-153. A szatmári és erdélyi tűzhe- lyes kelta házakra (Malomfalva/More§ti, Lámkerék/Lancrám, Csomaköz/ 48
