Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre
KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PÁLÓCI IMRE rész,* 41 amelyek az ácsok és kovácsok falvainak emlékét őrizhették meg. Nem kizárt, hogy ide tartozó várnépek éltek még a Körös jobb partján, a Szelevény és Kunszentmárton között azonosítható Halászon,42 továbbá Fokorún (a fokokkal elzárt halászó helyek gondozói, a halászok),43 Örményesen (vízörvény/halászóhely vagy őrlők/molnárok),44 és talán Fegy- verneken (fegyverkovácsok vagy fegyverhordozók), Szajolban (várkatonák),45 a későbbi kisnemesi településen.46 A szórványosan előkerült régészeti leletanyag és a levéltári dokumentumok együttesen azt sugallják, hogy Szolnok legkorábbi, a XI. század első évtizedeiben téglából emelt, egyhajós, román stílusú plébániatemploma, valamint téglakerítéssel övezett templom körüli temetője nem a várbelső területén, hanem attól keletre, a keleti Zagyva-ág bal partján, a folyó Tiszába szakadásának közelében azonosítható.47 (4/12-13. kép) Az egy1550. évi adóösszeírásában Ácsi néven említik, ám Fekete Lajos (1968.16. 83. 10. jegyzet) megállapításával ellentétben nem „a Tisza jobb partjánál, Szolnoktól északkeletre" található, hanem a Tisza bal partján, Szolnoktól délkeletre, a mostani Alcsi-Holt-Tisza meanderének sarkánál, Szajol határában lokalizálható. (5/5. ábra) A középkori falu területe beépített, jelenleg a MÓL Nyit Szajol Telep tulajdonában van. Temploma és temetője 1973-ban, az olajtárolók építése közben semmisült meg. A MOL-tól származó információ szerint abban az évben 14 db, egyenként 20.000 m3-es szénhidrogén terméktároló létesült. A szolnoki Damjanich János Múzeumba bekerült leletek között honfoglalás kori kengyelek és nyílhegyek is előfordulnak. Korábban Selmeczi László úgy vélte, hogy a Szolnok és Szajol között 1906-1907-ben épített út kivitelezése során megtalált temetkezések és mellékleteik -1906-ban állatfejes karperecre bukkantak, 1907-ben 20 sírt tártak fel, amelyekből gyöngyök, karikák, kar- perecek, továbbá Provence-i Hugo (926-945) és II. Lothar (945-950) Milánóban 931-950 között vert dénárjai kerültek felszínre (HUSZÁR Lajos 1955. 99.; FEHÉR Géza et al. 1962. 76.; STANCZIK Ilona 1975.161-164.) - Alcsi faluhoz tartoztak (SELMECZI László 1975.27.). A Tisza jobb partján, Szol- nok-Alcsi-szigeten 1993-ban elvégzett leletmentés során feltárt Árpád-kori településrészletet közlő Kelemen Angéla (2009.339.2. jegyzet) ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fenti sírok ezzel az utóbbi lelőhely- lyel hozhatóak kapcsolatba. (5/2. ábra) Véleményünk szerint a szóban forgó temetkezések sokkal inkább egy harmadik helyszínhez, a Millér tiszai torkolatánál azonosítható révhez köthetőek, (5/3. ábra) a bennük nyugvók egy része pedig az átkelőhely biztosításában játszhatott szerepet. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2014a. 6.26. jegyzet. 41 Kovácsi csupán helynévként ismert, melynek területéről Árpád-kori szórványleletek kerültek elő. Lásd: SELMECZI László 1975.30.34.26. jegyzet. 42 1261: Halaz. A települést I. László király az egri püspökségnek adományozta. Lásd: KARÁCSONYI János 1896. II. 236.; GYÖRFFY György 1963.896.; HECKENAST Gusztáv 1970.103.; BOTKA János et al. 1989.213-214. 43 CSÁNKI Dezső 1890.62. 44 HECKENAST Gusztáv 1970.116. A felsorolt települések nem magától értetődően a várszervezet emlékei, lehetnek egyéb birtokszervezethez tartozó királyi népek lakóhelyei is. 45 CSÁNKI Dezső 1890.670. 46 SZABÓ László 1996.41.; SZABÓ László 1998.26.; SZABÓ László 2010.18. 47 KERTÉSZ Róbert 2014.366-368.; KERTÉSZ Róbert 2014a. 35-37. Ellenben Selmeczi László nemrégiben arra a következtetésre jutott, a Tisza Szálló 1926 tavaszán megkezdett építésekor felszínre került körmeneti kereszt, valamint sírok alapján, hogy Szolnok egyik Árpád-kori temploma és temetője ezen a részen lehetett (SELMECZI László 2015.). A neves szakember álláspontjával azonban nem tudunk azonosulni, sem a kegytárgy, de a temetkezések datálására vonatkozóan sem. A feszület ugyanis nem a XII. ház a tatárjáráskor elpusztult ugyan, de később újjáépítették, és temetőkápolnaként funkcionált tovább. Az építményt nem sokkal az oszmán foglalás előtt, 1550 őszén, a kivitelezés alatt álló királyi végvár új, szilárd falazatú épületeinek létesítésekor felmerült építőanyag-szükséglet miatt bontották el, hogy tégláit másodlagosan felhasználhassák.48 Amennyiben a XI. századi település helyét szeretnénk meghatározni, akkor nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen sokkal kevesebb támpont áll rendelkezésre, mint a vár esetében. Árpád-kori leletek az ispáni vár területén,49 valamint a jelenlegi belvárosnak a várszigethez legközelebb fekvő részén kerültek elő.50 Ámbár akkor kerülhetünk közelebb az igazsághoz, ha a kisebb, falusias jellegű településmagot nem a nyugati Zagyva-ág jobb partján, illetőleg a Zagyva keleti ágának bal partján, a feltehetően Szent Mihály-titulusú plébániatemplom szomszédságában, hanem az ispáni erősség sáncain belül keressük.51 Konkrét adattal nem rendelkezünk a mongol pusztítás mértékéről, de afelől nincsenek kétségeink, hogy Szolnok 1241-ben nagyobbrészt elpusztult. A várszigetről felszínre került régészeti forrásanyag elemzése és Niklas Graf zu Salm und Neuburg magyarországi főhadparancsnok századra, hanem a XIII. század közepére keltezhető (LOVAG Zsuzsa 1978. 202.; KERTÉSZ Róbert 2014.358.; KERTÉSZ Róbert 2015.). A részletesebben megfigyelt két sírban ugyanakkor hajfonatra, illetőleg koporsóra leltek, amelyek inkább a leletmentést irányító Balogh Béla által megfogalmazott narratívát igazolják, hogy „egy rövid ideig használt”, vélhetően újkori (talán XVII-XVIII. századi) temető részletét bolygathatták meg. Továbbá Selmeczi László maga is megjegyzi, saját elképzelésének ellentmondani látszik, hogy a nagy felületet érintő beruházás során egy hajdani sóház nyomán kívül más épület maradványára nem bukkantak (SELMECZI László 2015. 205. 12. jegyzet). Ráadásul éppen 40 évvel korábban ő maga utasította el a Kaposvári Gyula által ezen a részen feltételezett Árpád-kori esperesi templom létét, a következő - véleményünk szerint is helytálló - indokkal: nem valószínű, hogy azt ennyire a település szélén, akkor biztosan azon kívül létesítették volna. Lásd: SELMECZI László 1975.35.42. jegyezet. Szerencsére a Selmeczi László elképzelésének megszületésében kulcsszerepet játszó kereszt előkerülési helye ismert. Felfedezésekor Balogh Béla ugyan nem tartózkodott a helyszínen, de az akkor a 10. életévét éppenhogy betöltő Kaposvári Gyula (1916-1998), a Damjanich János Múzeum későbbi igazgatója viszont igen. Kaposvári Gyula 1997-ben - vélhetően utolsó élő szemtanúként - idézte fel az ezzel kapcsolatos részleteket. A Gacsári Kiss Sándor (1997) által közreadott visszaemlékezése szerint „a kereszt megtalálásának helye a Tisza Szálló épületének keleti falától kelet felé lévő szabadtéri sörkertben van az épület fala és a kert keleti kerítése között. ” Ezt megerősíti, hogy a Kaposvári Gyula által 1952-ben szerkesztett, több alkalommal közölt térképén a Tisza Szállónak ugyanezen a pontján tüntette fel a kérdéses leletet (KAPOSVÁRI Gyula 1956.39.1/1. ábra; KAPOSVÁRI Gyula 1971.85.87. 4/1. ábra; KAPOSVÁRI Gyula 1974.1/1. ábra; KAPOSVÁRI Gyula 1983.197. 36/1. kép). Amennyiben pedig ezt rávetítjük az azonosított régészeti objektumokat is feltüntető térképünkre, akkor hajszálpontosan a késő középkori települést övező sáncárok nyomvonalába esik, amelynek kiásása 1551-ben indult. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a XIII. század közepi körmeneti kereszt másodlagos helyen, az időközben teljesen feltöltött vizesárokból került elő, azaz semmiképpen sem bizonyíthatja egy Árpád-kori templom ottani létét. Lásd: KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.72.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2014.358-359.; KERTÉSZ Róbert 2015. 48 KERTÉSZ Róbert 2014.367.; KERTÉSZ Róbert 2014a. 36-37. 49 KERTÉSZ Róbert 2014a. 15-16. 50 SELMECZI László 1975.31. 51 KERTÉSZ Róbert 2014a. 26. 251
