Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Méri Tibor: Frígek a görög történeti hagyományban
MÉR] TIBOR: FRÍGEK A GÖRÖG TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYBAN Egyik legismertebb mítoszában az alvilági útját mesélik el, ami szintén egyezést mutat Dionüszosz hasonló történetével. Orpheuszt annyira megrázta felesége, Eurüdiké korai halála, hogy olyan dologra szánta el magát, amit halandó ember még soha nem próbált. Csodálatos zenéjével megszelídítette a háromfejű Kerberoszt, és elvonta Hadész figyelmét. Éneke annyira szép volt, hogy megengedték neki, hogy Eurüdikét magával vigye. Páratlan cselekedete azonban újabb tragédiával végződött. Túlságosan bizonytalan volt zenéje mágikus hatásában, ezért hátrafordult, hogy megbizonyosodjon, valóban nem követik-e. Azonban nagy hibát követett el, mert Eurüdikét még nem érintette a nap sugara, ezért örökre elnyelte az alvilág. Dionüszosz hasonlóképpen leutazott az alvilágba, hogy megmentse édesanyját, Szemeiét, azonban Orpheusszal ellentétben vállalkozása sikerült. Orpheusz teljesen új szokásokat vezetett be országában. Nem engedte meg az asszonyoknak, hogy részt vegyenek Dionüszosz ünnepein. Csak a férfiakat avatta be az isten misztériumaiba, a nőket kitiltotta a szentélyekből. A történet szerint a nők féltek férjeiktől, ezért hát segítséget kértek Dionüszosztól. Az isten borának köszönhetően a férfiak gyorsan lerészegedtek. Az asszonyok ekkor elhatározták, hogy végképp leszámolnak királyukkal, aki megtiltotta nekik az orgiákon való részvételt. A thrák „énekes királyt” dionüszoszi módon ölték meg. Darabokra szaggatták, és maradványait a tengerbe szórták. Semmiféle bizonyíték nincsen arra vonatkozóan, hogy a thrákiai orgiák kevésbé lettek volna eufórikusak, mint ami a kis-ázsiai vagy a görög kultuszokra volt jellemző. Azonban annyi biztos, hogy a történet jól szemlélteti azt az időszakot, amikor Thrákiában határt szabtak, és visszavonták ezen orgiák bizonyos túlkapásait.43 4. Frígek a misztériumvallásokban 4. a) Az eleusziszi misztériumok A hagyomány úgy tartja, hogy Eleusziszt a thrákok alapították. A mai neve a helységnek Elefszina (görögül: Eteúcnva). A kisváros mintegy 30 km-re északnyugatra Athéntól, Attika régióban található. A modern kori ásatások lehetővé tették, hogy megismerjük a városhoz szorosan kapcsolódó szentély történetét. Eleusziszt Kr. e. 1580-1500 körül népesítették be, ám az első szentély csak a Kr. e. XV. században épült. A misztériumokat közel kétezer esztendeig gyakorolták. Természetesen ezek a szertartások az idők folyamán jelentős átalakulásokon mentek át. Bizonyosan hozzájárult Athén közelsége, hogy e kultusz ekkora tekintélyre tegyen szert a nép tömegei közt. „Boldog a földi halandók közt, aki tudja e titkot, ámde ki nem részes szent titkában, sohasem lesz ily boldog, még holta után sem az éji homályban.”44 Ez a homéroszi himnusz ismerteti meg velünk az eleusziszi misztérium központi mítoszát. Történt egyszer, hogy Perszephoné, Démétér leánya virágot szedett Nüsza mezőin, amikor Hádész, az alvilág istene elrabolta őt. Démétér kilenc napig kereste, míg végül Héliosz, a mindent látó fényes nap istene el nem mondta neki az igazságot: A lányrablást Zeusz szervezte meg, azzal a céllal, hogy Perszephonét Hádészhoz adja feleségül. Démétér szomorúságától és a Zeusz iránt érzett harag43 FÖL, Alekszandar-MARAZOV, Ivan 1984.64. 44 HOMÉROSZ gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/okor-kelet/okori.es.keleti. vallasok/index.asp_id=76.html 480-482. jától vezérelve úgy döntött, hogy nem tér vissza többé az Olümposzra. Öregasszonynak álcázta magát, és elindult Eleuszisz irányába. A városba érve Keleosz királynak azt hazudta, hogy Dósznak hívják, és kalózok fogságából szabadult meg. Az uralkodó felajánlotta neki, hogy legyen a fiának, Démophoónnak a nevelője. Az istennő természetesen elfogadta az ajánlatot. Azonban már jó előre kitervelte, hogy nem átlagos nevelője lesz Metánéira királynő későn született kisfiának. Démétér nem tejjel táplálta a gyermeket, hanem ambrósziával kenegette, éjszakánként pedig tűzben tartotta. A célja ezzel az volt, hogy a gyermek istenné váljon. Terve egyik éjjel azonban kudarcba fulladt, mivel a királynő észrevette, ahogy a gyermeke, mint egy fahasáb ég a tűz fölött. Ekkor így szólt Démétér: „Ó ti halandók, balgák vagytok s esztelenek mind: nem látjátok a jó sorsot, sem a rosszat előre!”45 Az istennő nem titkolhatta tovább, hogy nem halandó ember, és megmutatkozott teljes ragyogásában.46 Démétér azt kérte, hogy építsenek neki szentélyt, ahol majd ő megtanítja a halandó embereket a szertartásokra. A halandók így is tettek, és egy hatalmas szentélyt építettek az istennőnek. Miután Démétér belépett a szentélybe, aszállyal sújtotta a földeket. Zeusz hírnökein keresztül megpróbálta rávenni, hogy térjen vissza az Olümposzra az istenek közé. Azonban az istennő kijelentette, hogy nem fog soha többé visszatérni, és mindaddig nem hagyja az életet adó növényeket kisarjadni, míg vissza nem kapja a lányát. Zeusz nem tehetett mást, kénytelen volt megkérni Hádészt, hogy adja vissza Perszephonét az anyjának. Az alvilág ura engedelmeskedett, azonban annyit sikerült elérnie, hogy a lány minden évben négy hónapot nála legyen. Démétér ezután már hajlandó volt visszamenni az istenek közé. Megszűnt az aszály, és újra zöldbe borult a vidék. Mielőtt Démétér visszatért az Olümposzra, feltárta rítusait, és Triptolemoszt, Dioklészt, Eumolposzt és Keleoszt megtanította valamennyi misztériumára.47 Az eleusziszi misztériumok alapítását a két istennő újbóli találkozásával és a királyi gyermek halhatatlanná tételének kudarcával magyarázzák a kutatók.48 Az istennők egyik tulajdonsága az, hogy halhatatlansággal ruháznak fel halandó embereket. Azonban nem jellemző a görög mitológiára az, hogy egy egyszerű halandót próbálnak meg az istenek halhatatlanná tenni. Általában az „ős” ember kultikus alakja az, aki megpróbálja visszaszerezni régen elvesztett halhatatlanságát. Jelen esetünkben azonban csak egy semmiről nem tudó kisgyermekről van szó, és szó sincs semmiféle ősi kultikus személyről. Démétér elhatározását, amely szerint halhatatlanná teszi a gyermeket, értelmezhetjük vágyként, hogy újra legyen neki is gyermeke, és bosszúként is Zeusz és az összes olümposzi isten ellen. Démétér volt az egyik legnépszerűbb isten a görög tájakon és gyarmatokon. Ő a legősibb is, és sokan úgy tekintettek rá, mint a Nagy Istenanya megtestesítőjére. Démétér más misztériumait is ismerték, amelyek közül az andaniai és a lükoszúrai voltak a leghíresebbek. Az V. századtól kezdve tudomásunk van arról, hogy Eleusziszban megünnepelték Szabaziosz kultuszát is. Ő volt a Zeusszal azonosított fríg főisten, az ég atyja. Valószínűleg a vándorló frígek vitték be tiszteletét Anatóliába. A görög és később a római ábrázolások is nomád lovas istenként mutatják be, akitől az emberek szerencsét és üdvöt reméltek. „Babonás az az ember, aki megtisztítja magát a szennytől, kezet mos, és forrásvízzel permetezi a tes45 HOMÉROSZ 256. 46 ELIADE, Mircea 1.1994.253. 47 ELIADE, Mircea 1.1994.254. 48 FRAZER, James G. 1994.231 217
