Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Méri Tibor: Frígek a görög történeti hagyományban
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY Utalásokat találunk arra vonatkozólag is, hogy Dionüszosz a földművelés és a gabona istene is volt. Ő volt az, aki először ökröket fogott az eke elé, hogy ezzel is segítse a földművesek munkáját. Úgy emlegették, mint aki maga is a földet műveli. Ezenkívül tudjuk azt is, hogy Dionüszosz jelvényei között megtalálható a szórókosár. Ez egy nagy, nyitott, lapát alakú kosár volt, amit arra a célra használtak, hogy szétválasszák a gabonaszemeket. Ez az eszköz szerepel Dionüszosz szertartásaiban is, valamint úgy tartja a hagyomány, hogy születése után nem bölcsőbe helyezték, hanem egy szórókosárba.37 Athénban Dionüszosz tiszteletére évi négy ünnepet ültek. Decemberben tartották a „mezei Dionüsziákat”, amelyek falusi ünnepségek voltak. Az emberek dalokkal kísért körmenetben vonultak a város utcáin, és egy nagyméretű phalloszt hordoztak magukkal. A phalloszhordozás szertartása a világ több pontján is ismeretes, és bizonyosan megelőzte Dionüszosz tiszteletét.38 Az ünnepség ezen kívül még versenyekből és álarcosok vagy állatnak öltözött személyek felvonulásaiból állt. A menetek elején mindig Dionüszosz, a bor istene haladt. A tél közepén tartották a Lénáiét, amiről sajnos igen keveset tudunk. A Lénái szót a bakkhánsok megfelelőjeként használták. A dadukhoszok versengésével hívogatták az istent. Ők a fáklyásmenet úgymond szervezői, rendezői voltak. A leírások szerint egy eleusziszi pap fáklyával a kezében így szólt: „Hívjátok az istent! A hallgatóság pedig felkiált: Szemeié fia, lakkhosz ő, a bőség-adó!39 A legrégebbi és legfontosabb ünnep az Anthesztéria volt, amit körülbelül február-márciusban tartottak. Az ünnepély három napból állt: a Pithoigíából, Khoesz napjából és egy harmadik napból, amelynek nem adtak konkrét nevet. Az első napon kinyitották az agyagedényeket, amiben az őszi szüret utáni készített bort tárolták. Az edényeket Dionüszosz szentélyéhez vitték, ahol italáldozatot mutattak be, majd pedig megitták a bort. A második nap az ivók versenye volt. Minden versenyző kapott egy üveg bort, amit időre kellett kiinniuk. Ugyancsak ezen a napon került sor a „tenger legyőzésére”. Az ünnepélyes jellegű menetben egy kereken mozgó hajó volt, amelynek fedélzetén Dionüszosz állt, két fuvolázó szatír társaságában. Egyedül ezen a napon nyílt meg az ősi Limnaion szentély. Itt került sor a különböző szertartásokra. Az ünnepség ezen részétől kezdve a Baszilinnát, vagyis az ünnepély királynőjét az isten hitvesének tekintették. Az asszony Dionüszosz mellett foglalt helyet a menet további részében, amely a Bukoleion, az ősi királyi lakhely felé tartott. Ezen a napon visszatértek a holtak lelkei és velük együtt a kérek, vagyis az alvilág kártékony hatásainak hordozói. A harmadik napot lényegében az ő tiszteletükre rendezték. A negyedik ünnep a „Nagy Dionüszia” volt, amelyet a legkésőbb vezettek be, és március-április környékén tartottak. Sajnos erről az ünnepségről nem igazán vannak információink. Athéntól eltérően Krétán kétévenként ültek ünnepet Dionüszosz tiszteletére. Ezen az ünnepélyen bemutatták az isten halála előtti utolsó pillanatokat. A hívők egy élő bikát téptek szét a fogaikkal. Mindezzel azt szimbolizálták, hogy Dionüszoszt is darabokra tépték a titánok. Az emberek őrjöngve járták végig az erdőt az isten szent szívével együtt, amelyet egy kis ládikában tartottak. Ez az ünnepély arra a mítoszra utal, amikor Dionüszosz meggyilkolása után Minerva megőrizte a szívét, és visszaadta 37 FRAZER, James G. 1994.261 38 ELIADE, Mircea 1.1994.312. 39 ELIADE, Mircea 1.1994.313. Jupiternek, aki ezután szentélyt építtetett meghalt fia emlékére. Dolgozatomban korábban bemutattam Dionüszosz születés-mítoszának ezt a verzióját is. Tényként kezelhetjük, hogy a Dionüszosz tiszteletére rendezett ünnepségek mindig hatalmas érzelmet és egyes esetekben eksztázist váltottak ki az emberekből. Azokon a helyeken, ahol az ünnepség részét képezte, az isten brutális legyilkolásának és újjáéledésének bemutatásával az örökké élés és feltámadás misztikumát ünnepelték meg. Természetesen ez attól is függött, hogy az adott helyen mennyire volt a Dionüszosz-kultusz elterjedt. 3. d) A thrák Dionüszosz „Mielőtt Dionüszosz a görög föld felé vette útját, Kharopsznak adta át a thrák királyságot jutalmul azért, amit érte tett, és beavatta misztériumainak titkos szertartásaiba. Oiagrosz, Kharopsz fia örökölte mind a királyságot, mind a titkos tudományokat, amelyeket később fiára, Orpheuszra hagyományozott.”40 A Balkán-félszigeten élő thrák törzsek első diaszpórája a Kr. e. I. évezredre tehető, és olyan területekre terjedt ki, mint Anatólia, a Kaukázus vagy például a Fekete-tenger vidéke. Valószínűsíthető, hogy e vándorlás folytán kerültek a későbbi frígek Anatólia területére. A thrák vallás tanulmányozása a XX. század második felében indult meg. A tudósok régebbi elképzelése szerint a thrák isteneket az olümposzi istenekből kiindulva magyarázták. Azonban Thrákia ősi lakosságának vallása ennél sokkal rejtelmesebb. A thrák törzsek a Dunától északra és a Hellészpontosztól keletre lakó törzsekkel alkottak egy kultúrközösséget. Az évezredek távolságából nehéz megérteni a görögök és a thrákok közötti óriási társadalmi szakadékot, annak tudatában, hogy a két nép menynyire közel élt egymáshoz. Az ókori szerzők gyakran ellentmondásokba keverednek a thrák vallást illetően. Gyakran olyan kultuszokat mutatnak be barbárnak, amihez hasonlóak a görög hagyományban is szerepeltek. Néha helytelenül a thrák istenek neveit a görög megfelelőjük nevével jelölik. Tény, hogy a thrákok fejlettségi szintje jóval elmaradt a görögökétől. Amikor már a görög emberek a mítoszokat nem szent történelemnek, hanem az írók és művészek, valamint a nevelés eszközének tartották, addig a thrákoknál még mindig a régi korok mitológiai gondolkodása volt érvényben. A thrákok mindig hegytetőre építették a szentélyeiket. így közelebb kerültek a naphoz, amelynek sugarai az építményt érték elsőnek. Ilyen szentélyeket építettek Dionüszosznak is. Ennek hatására Dionüszosz összefonódott a napkultusszal. Macrobius állítása szerint: „Thrákiában a nap és Liber egy és ugyanazon isten”.4' Dionüszosz nevét mindig összekapcsolják Orpheusz nevével. Orpheusz a thrák vallás egyik jelentős alakja. Fontos hasonlóság köztük, hogy mindkettőjük úgy lelte halálát, hogy darabokra szaggatták testüket. A hiedelem szerint Dionüszosz és Orpheusz sírja is Apollón delphoi templomában volt elhelyezve. Orpheuszt a mitológia egyszerűen csak a „thrák énekesnek” nevezi. A név ma a zenei tehetség jelképe. A következő idézet pontosan szemlélteti a zene iránt érzett romantikus felfogást: „Énekei olyan bűbájosak voltak, hogy még a vadállatok és a ragadozó madarak, a fák és a kövek is örömmel a nyomába szegődtek. ”42 40 FÖL, Alekszandar-MARAZOV, Ivan 1984.60. 41 FOL, Alekszandar-MARAZOV, Ivan 1984.66. 42 FOL, Alekszandar-MARAZOV, Ivan 1984.65. 216