Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Bagi Gábor: Legendák, tévelygések Szolnok város ezeréves történetében
Bagi Gábor Legendák, tévelygések Szolnok város ezeréves történetében Napjaink történeti kutatásai a források elsőbbségét hangsúlyozva világszerte számos mítoszt, történeti közhelyet, toposzt oszlatnak el. így kiderült: a sötét középkor egyáltalán nem volt sötét, a Bastille- ba leginkább a francia arisztokratákat börtönözték be, a pápa a déli harangszót még a nagy nándorfehérvári győzelem előtt rendelte el, és bár egy várvédő valóban lerántott magával egy törököt Nándorfehérvár falairól, az erről elhíresült Dugovics Titusz valójában soha sem létezett. A közhelyek, mítoszok kialakulása a helytörténeti kutatásban sem ritka, sőt mondhatni törvényszerű dolog. Nem is annyira a megjelenésük, mint inkább az esetenkénti nagy számuk - főképp pedig a kiirthatatlanságuk teszi őket zavaróvá. Az alábbiakban néhány, Szolnok város története kapcsán terjedő állítás, tévhit hátterét igyekszünk kicsit jobban megvilágítani, a „tisztogatás” reményében. 1. Volt-e a honfoglaló magyaroknak Szolnok nemzetsége? Szolnok város és Szolnok vármegye alapítása kapcsán nagy a bizonytalanság. A szerzők abban általában egyetértenek, hogy a névadó az a Szolnok ispán lehetett, aki az 1046-os pogánylázadáskor Buda mellett, a magyar püspöki kar zömével halt keresztényi vértanúhalált. Az is egyértelmű, hogy a Szolnok ispántól származó úri családok tagjai a XIII. században az ország több pontján is birtokosok voltak. Vitatott viszont, hogy a honfoglaló magyarságnak volt-e egyáltalán Szolnok nevű nemzetsége, illetve Szolnok környéke melyik nemzetség birtoka lehetett. A válaszadást a források hiánya mellett nehezíti, hogy a köztudat két nem azonos, bár esetenként egymással is kapcsolatban lévő nemzetségfogalmat kever egymással. Az egyik egy államszervezés előtti társadalmi alapegységet, gazdasági, katonai és kultikus csoportot jelöl, amelynek tagjait, családjait egy közös őstől való valódi vagy képzelt leszármazás, vérségi rokonság tudata kapcsolt össze. Ezt közös mitikus ősök, totemek, mondák jellemezték, a vérrokonság miatt pedig a közösség tagjai egymás között nem is házasodtak. A feudális úri nemzetség (genus) viszont csak a XII-XIII. században megjelenő, alapvetően előkelői birtokos csoport volt, melyet egy híres - rendszerint Szent István kori vagy XI. századi - feudális birtokot nyert nemzetségi őssel való rokonság, közös név, címer, a nemzetségi jogú, öröklött családi birtok, közös, kollektív temetkezőhelyül szolgáló nemzetségi monostor és saját név vagy e tényezők bizonyos együttese jellemezhetett. A vértanú Szolnok ispán utódai a források alapján a XIII. században egy elszegényedett úri-előkelői nemet alkottak, ilyen nevű honfoglaló nemzetségről sehol sem tudunk. így Szolnok vidékén sem, ahol a magyarok igen korán megtelepedtek, a terület, a tiszai átkelőhely fontosságának megfelelően. Egyesek még besenyő népességet is feltételeztek itt, bár azok csak a 960-as évektől érkeztek hazánkba.1 Selmeczi László 1975- ben, Szolnok fél évezredes történetéről írott dolgozatában Györffy György nyomán két főúri nem honfoglaló őseinek jelenlétét tartotta lehetségesnek a város környékén. Egyrészt a Bár-Kalánokét, illetve a Vezseny nemét, melytől - akkor úgy tűnt - a XIV-XV. századi nagyhatalmú Vezsenyi család származott.2 A baj csak az, ezt a kettő is XIII. századi úri genus. Ilyen nevű honfoglaló nemzetségekre sincsenek korabeli adatok, de az azonosítást más tényezők is nehezítik. A Bár-Kalán főúri nem Anonymus szerint Ond honfoglaló vezér Ete fiától eredt, aki Csongrádon a szlávokkal épített magának földvárat.3 Szolnokról egyáltalán nem emlékeznek meg vele kapcsolatban, és bár Györffy György több „gyanús” jelet is felfedezni vélt Szolnok vidékén, ezeket részletesen soha nem fejtette ki. A Bár-Kalán nem családjai a XIII. század második felétől adatolhatók a Tiszazug déli felével határos csongrádi részeken, ám ettől északabbra nem igazán sikerült felhatolniuk. Egyedül a karcagi határban lévő Hegyesbor tekinthető kivételnek, ám az is csak 1400-tól tűnik fel a Gyeviek, majd a nemből származó más, rokon családok kezén, kolbázszéki nagykun szállások gyűrűjében. Bár teljesen ugyan nem zárható ki Györffy feltételezése, okleveles adat egyelőre nincs rá, és valószínűleg nem is fog előkerülni. A közelmúltban a Vezseny/Vázsony nem korai jelenléte4 kapcsán is komoly aggályok merültek fel. Erre is kevés írásos adat van, sőt még az is bizonytalan, hogy egy vagy két nemzetségről van-e szó. A Vázsony főúri nem a XIII. század második felében Veszprém megyében tűnt fel rövid időre,5 míg a Vezseny nemzetségnek egyetlen nőtagja ismert, aki 1327 előtt a Tiszaabádon (Abádszalók) birtokos Abádi István neje volt.6 A helyzetet azonban némileg bonyolítja a nagybirtokos Vezsenyi család Anjou-kori feltűnése, amely 1472 előtti kihalásáig országosan is jelentős szerepet játszott. A birtokaiknak két nagy tömbje létezett, egyrészt Veszprémben Nagyvázsony központtal, valamint a Tisza menti Külső-Szolnokban. Az előbbi témánk szempontjából lényegtelen, míg az utóbbihoz 1470-ben Abony, Paládics, Tószeg, Bőg (Kécske mellett), Kécske, Kürt (Tiszakürt), Sas (Tiszasas) egész faluk, Vezseny, Bekenye (Vezseny mellett), a bizonytalan helyű Kerekegyház fele, Ug (Tiszaug), valamint a vezsenyi és várkonyi révvám 1/4-e tartozott.7 E nem túl nagy birtoktest ekkortájt a Közép-Tisza mente legnagyobb uradalma volt, és talán a család familiárisi rendszerére utal, hogy 1465-ben a nevükben kátai, farnosi, vezsenyi, jenői, mikebudai, irsai, dománházi, cibakházi, derzsi, csekekátai jobbágyok és karai kunok is hatalmaskodtak Cegléden.8 * 1 GYÖRFFY György 1990.109-110. 2 SELMECZI László 1975.28. 3 GYÖRFFY György 1987.1. 885. 4 SELMECZI László 1975.28.; GYÖRFFY György 1983.257. 5 KARÁCSONYI János 1900.1044-1045. 6 KARÁCSONYI János 1900.1051. 7 ZOIX. 268-71.; LUKCSICS Pál 1934.66-70. 8 GYÁRFÁS István 1870. III. 282.; BÁRTFAI SZABÓ László 1938. 241.; MKA Dl. 16.323.; Dl. 16.292. 169
