Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Négyesi Lajos: A 29. honvéd és népfölkelő gyalogezredek az első világháborúban
Négyesi Lajos A 29. honvéd és népfölkelő gyalogezredek az első világháborúban* A 29. honvéd gyalogezred története az 1912-es véderőtörvény (1912/ XXXI. te.) kiadásával vette kezdetét.* 1 Míg a korábbi, 1868. és 1889. évi véderőtörvények a Magyar Királyi Honvédség rendeltetését úgy határozták meg, hogy „háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre, béke idején pedig kivételesen a bekend és biztonság fenntartására is van hivatva”, addig az 1912-es törvény a fenti meghatározást kiegészítette a honvédség feladatára vonatkozó cikkellyel is. E szerint a honvédség kivételesen a magyar szent korona országain kívül is alkalmazható. A háttérben egy kompromisszum állt. A kiegyezés egyik jelentős eredménye volt, hogy a Magyar Királyság 1849 után ismét rendelkezhetett saját haderővel, ami az országgyűlésnek volt alárendelve, és elsődleges feladata a királyság területének védelme volt. A dolog csak ott hibádzott, hogy a honvédség csak gyalogsággal és lovassággal rendelkezett, tüzérséggel nem. Enélkül már a XIX. században sem beszélhettünk komoly hadseregről. Az országgyűlés rendszeresen fordult az uralkodóhoz a honvédtüzérség kérdésében, de érdemi lépések nem történtek. 1912- ben azonban döntés született a honvédség kötelékében 8 tüzérdandár fölállításáról. A háttérben nem a magyaroknak való kedvezés szándéka állt, hanem annak felismerése, hogy a közös haderő nem biztosít elég erőt a birodalom külpolitikai céljainak megvalósításához, és ebben a helyzetben luxus fenntartani a honvédséget pusztán területvédelemre. A magyar léleknek oly kedves tény, hogy a honvédség végre felnőtt egy valódi hadsereg szintjére, a gyakorlatban azt jelentette, hogy a birodalmi haderő része lett. A fejlesztés során a gyalogságnál és a lovasságnál újabb ezredek kerültek felállításra, melynek eredményeként a végleges hadrend 32 ezredben 97 zászlóalj gyalogságot és 10 ezredben 60 huszárszázadot tartalmazott. Ennek megfelelően a korábbi 28 gyalogezred mellé újabb 4 szervezése kezdődött el, melyeket a korábbi gyalogezredek állományának átcsoportosításával hoztak létre. Mivel a már meglévő 28 ezred közül 18- nak 3,10-nek pedig 4 zászlóalja volt, ez utóbbi „fölös” zászlóaljakból vagy századok átadásával állították fel az új ezredeket. Ezek közül az első volt a 29. honvéd gyalogezred. Az új szervezetben az ezredek 3 zászlóaljjal rendelkeztek, melyek 4 századból, géppuskás osztagból és pótzászlóalj keretből álltak. Több zászlóaljnál békeidőben a 4. század csak kerettel rendelkezett. Az ezred felállítása 1912 októberében kezdődött meg Magyari Lajos ezredes, ezredparancsnok irányításával. A budapesti 1. honvéd gyalogezred 4., 8. és 16. századából alakult meg az első zászlóalj. A kassai 9. honvéd gyalogezred 2 zászlóaljának 9., 10., 11. századából a második zászlóalj, a harmadik pedig a gyulai 2. honvéd gyalogezred jászberényi * Elhangzott Szolnokon, 2014. július 31 -én, A Nagy Háború és emlékezete c. kiállításhoz kapcsolódó konferencián. 1 Az ezredek háborús történetét a De Sgardelli Caesar alezredes által szerkesztett A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred és a magyar királyi 29. népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve (Budapest, 1936) című mű alapján mutatom be. harmadik zászlóaljának átvételével került az ezredbe. Az ezred tisztikara az előbbiekben felsorolt alakulatoktól került át, többnyire az áthelyezett századok tényleges parancsnoki állománya. A parancsnokság és az első két zászlóalj, mely 3-3 századból állt, Budapesten állomásozott. A harmadiknak négy százada volt, és továbbra is Jászberényben maradt. Az ezred kiegészítő területét az 1. és 2. honvéd gyalogezred kiegészítő területének megosztásával hozták létre. így az 1. honvéd gyalogezredtől Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös városok és a kunszentmiklósi és dunavecsei járás, a 2. honvéd gyalogezredtől pedig Szolnok, Túrkeve, Mezőtúr, Karcag, Jászberény városok, valamint a tiszai, a jászsági, az abonyi és nagykátai járások. Ez az oka, hogy az állománya jelentős részével Budapesten diszlokáló ezredet mégis jászkun alakulatként tartjuk számon. A kiegészítő terület átszervezése nem kis bonyodalmat okozott. Az egyértelmű volt, hogy a kijelölt területekről az újoncok már az ezredhez vonulnak be kiképzésre, azonban az itt lakó tartalékosok, póttartalékosok és népfölkelők is az ezred állományába kerültek, akik eredetileg az 1. és 2. honvéd gyalogezrednél szolgáltak. Közülük sokan nem értesültek a változásról, és még abban a hitben éltek, hogy a korábbi szolgálati helyükre kell bevonulniuk, ha behívót kapnak. A háború kitörésekor az uralkodó parancsa szerint július 28. volt az első mozgósítási nap. Ekkor érkeztek be az első behívott tartalékosok, póttartalékosok és népfölkelők. A jászberényi ezrednél nem volt gond, mivel az eredeti tartalékos állományukat fogadták. A budapesti 1. és 2. zászlóaljhoz beosztott tartalékosoknak a Ferenc József honvéd gyalogsági laktanyába (Üllői út, Hungária körút sarok, jelenleg a Készenléti Rendőrezred laktanyája) kellett bevonulniuk, ahol ekkoriban az eredetileg ott állomásozó 1. honvéd gyalogezred mellett a frissen felállított 29. és 30. gyalogezred is helyet kapott. A zsúfoltság nagymértékben akadályozta a szervezőmunkát, főleg, hogy az ezredek egyes részei a fővárosban bérelt ingatlanokban kaptak ideiglenes elhelyezést. így a népfölkelő ezred 1. zászlóalja a Tisza Kálmán téri Népoperában, a 2. zászlóalja a Rákóczi úton lévő Steinhardt-féle mulatóban. A problémát a háború kitörése miatt előállt különleges helyzet okozta, mivel az eredeti tervek szerint a 29. és 30. gyalogezred részére a későbbi IV. Károly király laktanyát jelölték ki állomáshelyül, mely a Budaörsi úton épült a Sas-hegy tövében, és csak 1914 őszén készült volna el. Addig az ezredek, apróbb súrlódásoktól eltekintve, a tényleges állományukkal elfértek volna a Ferenc József laktanyában, azonban a behívás miatt többszörös állományt kellett kezelni, akikből egy menetezredet, két menetzászlóaljat és a 29. népfölkelő gyalogezredet állítottak föl. A népfölkelő gyalogezred állományába azokat sorozták be, akik már letöltötték a 2-3 éves szolgálatukat, és 33 évnél idősebbek voltak. A teljes feltöltés után az állomány többsége 37-43 éves korcsoportba tartozott. Az ezred szervezetébe két zászlóalj tartozott, teljes létszáma 2.300 fő körül volt. A népfölkelő gyalogezredeket - tekintettel az állomány életkorára - elsősorban másodvonalbeli szolgálatra szánták. Különböző őrzési és biztosító feladatokat, a harcoló alakulatok kiszolgálását kellett volna végrehajtaniuk. Ennek megfelelően 251
