Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Hegedűs Krisztián: Méhészélet Kunszentmártonban. Az okszerű méhészet pionírjaitól a szervezett egyesületekig
TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1921-ben már biztosan létezett, mivel egy felhívás a Kunszentmárton és Vidéke Méhészeti Egyesület által kezdeményezett rajzótelep kialakításáról tudósít minket.41 Ez a tény látszólag ellentmond annak, amit a levéltári anyag bizonyít, de a további kutatások erre is megoldást adtak. Az egyesületet a féléves jelentésekben két okból nem találhatjuk. Egyrészt előfordulhat, hogy alapító okirat nélkül működött, ezért nem került bele a kimutatásokba, másrészt lehetséges, hogy abban az időszakban alakult, amikor annak bejelentését törvényileg nem írták elő.42 Az 1922-1927 közötti évfolyamokban nem találtam olyan cikket vagy tudósítást, ami a rajzótelep létrehozását vagy az egyesület további működését bizonyítaná. Azt viszont biztosra vehetjük, hogy a méhészélet már ebben az időben igen aktívan zajlott, a méhészek nagy elhivatottsággal végezték munkájukat. Sokszor gondot okozott a méhek teleltetése, ami kizárólag a rovarok gondos etetésével oldható meg. A háborút követő időszakban komoly élelmiszerhiány jelentkezett, így a cukor beszerzése is problematikus volt. Ezt a problémát az egyesület által rendelt kedvezményes cukorkészlettel orvosolták, amit a tagok előzetes igénye alapján osztottak szét.43 A csekélynek mondható információ ellenére, tevékenységük és célkitűzéseik alapján össze tudjuk foglalni az egyesületre jellemző főbb vonásokat. Már a névválasztással jelezték, hogy tevékenységük nem csupán Kunszentmártonra korlátozódik, hanem a környék falvaira, a Tiszazugra is. Ezt a szándékot a rajzótelep kialakítására közzétett felhívásban is egyértelműen kifejezésre juttatták. A rajzótelep iskolaként is működött volna, ahol a tapasztaltabb méhészek átadhatják tudásukat az érdeklődők számára. Tisztában voltak azzal, hogy céljaik eléréséhez a méhészeti ismeretek oktatása nélkülözhetetlen. A méhlegelő bővítése érdekében a mézelőfák és gyümölcsfák számának növelését is szorgalmazták. Úttörői és elhivatott terjesztői voltak az új méhtartási módszereknek, hadat üzentek a ’barbár ezeréves’ méznyerési eljárásoknak. 1921-ben Vereb Mátyás méhész - aki 1927-ben a méhészegyesület alelnöke volt - a Kunszentmártoni Híradóban emelte fel hangját a kifüstölés kíméletlen módszere ellen. „A MÉHEK ÉLETE VÉDELMÉBEN Még manapság is vannak olyan méhtulajdonosok, kik szorgalmas kis méheiket kénnel lefojtják. Az ilyeneket tömeggyilkosnak nevezem, akik nem méltók az emberi névre. Az ilyen méhész (?) valóságos rablógyilkos módjára tör a szorgalmas méhekre, hogy azoknak kis mézkészletét elrabolja, amit a méh életével Is megvéd, ha bír. Hiszen vannak már községükben olyan méhészek, kik szívesen adnak felvilágosítást, hogy miként vegye el a kasos méhész a mézet a kasból. Ki látott még olyan embert, aki a tyúkot agyonüti a tojásáért, vagy ki látott még olyat, aki a szőlőtőkét kivágta, mert termést hozott? Ilyen az a méhész hóhér, ki hogy mézhez jusson, lekénezi méheit. Hát ez a köszönet és hála, amiért hordanak nekünk? Én szivesen adok felvilágosítást bárkinek a méhészet terén, mert rosszul esik látnom, hogy ezek a hóhér méhészek milyen méhpusztítást visznek véghez. Méhésztársi üdvözlettel Vereb Mátyás”411 Az egyesület tagjai egyféle védőhálót kaptak a tevékenységük végzéséhez, amelyet a cukorbeszerzés, valamint a tapasztaltabb tagok segítsége jelentett. Célkitűzéseikkel egy jól működő méhészcsoport alapjait kívánták lerakni úgy, hogy a legjobb tudásuk szerint segítik az újdonsült tagokat, 41 Kunszentmártoni Híradó IV. évf. 19. szám. 1921. május 8.4. 42 A tanácsköztársaság idején elfogadott 1919-es III. néptörvény az egyesületek alapítását nem kötötte hatósági engedélyhez, sem bejelentéshez. 43 Kunszentmártoni Híradó IV. évf. 47. szám. 1921. november 20.3. 44 Kunszentmártoni Híradó IV évf. 40. szám. 1921. október 2.3. valamint a környezeti feltételeket is javítják. Arról nincs információnk, hogy az egyesület hány tagot számlált, csak a két elnökségi tag, Bállá Elek elnök és Pente Gáspár jegyző neve ismert. Azt viszont feltételezhetjük, hogy önálló székházzal nem rendelkeztek, hiszen a forrás Pente Gáspár jegyző magánházát említi a gyűlések helyszíneként.45 Arra sincs konkrét bizonyítékunk, hogy az említett társaság tekinthető-e a későbbi egyesület jogelődjének. Az 1927-es alapító okirat nem tesz említést korábbi egyesületről vagy a folytonosság bármilyen formájáról, ami szintén arra enged következtetni, hogy az általam elsőnek nevezett egyesület nem hivatalos keretek között működhetett. A korábbi elnököt, Bállá Eleket nem találjuk az 1927-es alapítók között, viszont a korábban idézett Vereb Mátyás vezető pozíciót vállalt. Kunszentmárton és Vidéke Méhészegyesület Az egyesület alapítása Az alapító okirat szerint az első hivatalos méhészegyesület 1927. február 20- án alakult meg Kunszentmártonban. Az alábbi felhívást a Kunszentmártoni Híradó 1927. február 13-i számában olvashatjuk: „Felhívás a méhészekhez. A tisztelt méhésztársakat egyesület alakítása céljából folyó hó 20-án d.u. 2 órakor S. Kovács István borbélynak Kerületiház uccai üzlethelyiségébe alakuló ülésre ezúttal hívjuk meg. Harangozó Márton”46 Itt találkozhatunk először annak a személynek a nevével, aki meghatározó szerepet töltött be az egyesület elindításában. Mint az alapító okiratban is szerepel, Harangozó Márton okleveles hivatásos méhész végzettséggel és sokéves tapasztalatával predesztinálva volt az egyesület elnöki posztjára. Az alakuló gyűlésen 18 „méhészkedő”47 gyűlt össze: Harangozó Márton, Farkas Antal, Barna János, László Mátyás,48 Kakuk Mátyás, Habranyi Antal, Szécsi József, Bezzeg Mihály, Zsidó József, K. Kiss Mátyás, Józsa Péter, Vereb István, Vereb Mátyás, id. Habranyi Béla, Herczeg Mátyás, Bállá János, S. Kovács István, Sulyok József. Legfontosabb feladatuk a tisztikar megválasztása volt. Elnökké egyhangúan Harangozó Márton okleveles hivatásos méhészt, alelnökké Vereb Mátyást, jegyzővé Bezzeg Mihályt, pénztárnokká K. Kiss Mátyást, ellenőrré Szécsi Józsefet választották. Az elnökség munkájának elősegítésére hat főből álló bizottságot hoztak létre. A választmányi tagok id. Habranyi Béla, Farkas Antal, László Mátyás, S. Kovács István, Vereb István, Barna János voltak. A közgyűlés 2 pengő éves tagdíjat állapított meg, amit 50 fillér beíratási díjjal egészítettek ki. Az elnökség első feladata volt, hogy felvegye a kapcsolatot az országos szervekkel, valamint hogy alapszabályt készítsen. 45 Pente Gáspár az I. kunszentmártoni temetkezési egyletben jegyzői, a II. temetkezési egyletben pénztárnoki funkciót töltött be. Azt nem tudjuk, ő maga méhészkedett-e, az viszont valószínű, hogy az egyesületi élet szervezésében nagy gyakorlattal rendelkezhetett. 46 Kunszentmártoni Híradó X. évf. 7. szám. 1927. február 13.4. 47 Magukat nevezték így az alakuló ülés jegyzőkönyvében. 48 Imre Márton visszaemlékezésében László Mátyást, mint örökké olvasó és tanuló gazdálkodót jellemezte, aki nemcsak a méhtartásban, hanem a szántóföldi gazdálkodásban, állattenyésztésben is a legújabb módszereket követte. Itt látszik bebizonyosodni Kotics József megállapítása, miszerint az oksági méhészet az újításra nyitott gazdák körében hamar meghonosodott. 222
