Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)
KERTÉSZ RÓBERT-ALMÁSI TIBOR: A SZOLNOKI VÉGVÁR AZ OSZMÁN OSTROM ELŐESTÉJÉN- BERNARDO GABALLIO ÉPÍTÉSZ LEVELÉNEK TÜKRÉBEN (1552. JÚLIUS 31.) megrongálhatták, és némileg eltorzíthatták a bástyák eredeti formáit.90 Főként a hegyes bástyák csúcsait moshatták el a folyók, de néhol lehet, hogy a homlokfalaik is megcsúsztak. A törököknek minden bizonnyal nem volt módjuk - megfelelő képzettségű szakemberek híján - az eredeti bástyaformákat visszaállítani. Az omlásokat legfeljebb hevenyészve, palánkokkal, földtöltésekkel befoltozták, amik idővel meglehetősen zavarossá tehették a bástyák alaprajzát. Szabályos rondellákká azonban biztos nem építették át őket. Erre vall az is, hogy annyira nem torzulhattak el, hogy a visszafoglalás után, a XVII. század végén hadmérnökök irányításával ne lehetett volna a bástyák eredeti formáját majdnem pontosan visszaállítani. A Móré-per aktáinak rajza az erősség jelentős részét késznek ábrázolja, viszont az északnyugati várfalat és részben a délnyugati félbástyát csak félkészen. (1. kép) Az északnyugati fal helyén egy rácsos szerkezetet mutat, ami előtt palánk húzódik. Ez minden bizonnyal a tervezett kortina gerendaszerkezetének alaprajza, és valószínűleg azt jelöli, hogy már elkezdték lefektetni a gerendákat, az előtte húzódó külső palánkot pedig már be is fejezték. így ez utóbbi már védte a várat ebből az irányból, a fal még folyamatban lévő kivitelezése alatt is. A főbástya falai már magasabban állnak, de itt sincs készen a gerendavázas tömött palánkfal: a cölöpök végig látszanak és a földtöltés fölé emelkednek, a bástya csúcsánál pedig még csak palánkkarók figyelhetők meg. Az északnyugati fal és a délnyugati félbástya tehát a rajz szerint tömött palánk technikával épült: két cölöpös szerkezetű, egymással vízszintes gerendákkal összekötött palánkfal közé döngölt földből képezték ki, amelynek külső oldalát megerősítették egy paliszáddal. Érdekes, hogy a Tisza menti fal keleti szakaszán a sánc felett ugyancsak cölöpök észlelhetők, ami arra vall, hogy itt a sánc tetején egy palánkot kezdtek építeni, de akár az épülő mellvéd szerkezete egyaránt lehet. Visszakanyarodva Gaballio levelére, abból nemcsak az elkészült erődítések állapotába kapunk némi betekintést, hanem a folyamatban lévő kivitelezés nehézségeibe, továbbá a munkálatokat irányító katonai vezetők személyi összetételébe ugyancsak. Ismereteink szerint ez az egyetlen forrás, amely egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az erősség védműveinek minősége messze elmaradt a velük szemben támasztott követelményektől.91 Emiatt korábbi véleményünk92 módosításra szorul. Bár az építőmester a részleteket nem fedi fel, és elismeri az addig végzett erőfeszítéseket is, de nem rejti véka alá azt sem, hogy ezek jócskán hagytak kívánnivalót maguk után. Szerinte a feszített tempóval magyarázható, hogy a vár építése „az ellenségtől való félelem következtében mindig a legnagyobb sietséggel történt, ebből kifolyólag pedig e vár nem képes sem a maga valódi rendeltetésének megfelelni, sem pedig az elvárt ellenállóerőt képviselni." Ezt a lesújtó megállapítást ugyan egyéb forrás nem erősíti meg, annak tényszerűségét kontrolladatok hiányában nincs alapunk sem vitatni, sem pedig relativizálni. Gaballiónak nem állt érdekében, hogy ne elfogulatlanul, szakemberként nyilvánuljon meg, hiszen levelének írásakor Temesvár már török kézre került (1552. július 27.) és küszöbön állt Szolnok első tűzpróbája. Nem zárhatjuk ki mindazonáltal, hogy Gaballio fenti véleményének kialakítására hatással lehetett a Temesvár eleste után elhatalmasodó 90 Az áradások okozta rombolásokat korábban Áldana is megemlítette 1550. november 9-én kelt levelében. Lásd: KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.431. 91 SZÁNTÓ Imre 1972.208.10. jegyzet; SZÁNTÓ Imre 1975.55.104. jegyzet. 92 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.416. pánik, hiszen az oszmán támadás lehetősége már régóta a levegőben lógott, de most egy csapásra realitássá vált. A seregével Erdélyben táborozó Gianbattista Castaldo főhadparancsnok 1552. augusztus 3-án kelt, Miksa főhercegnek írt levelében szemléletesen adott hangot ennek a hangulatnak: a Lippa parancsnoki feladatait akkor ellátó „Áldana gyalázatos futása utánzókra talált a Csanádiakban és más végvárak őrségeiben is, a kik hasonlóképen még mielőtt az ellenséget látták vagy csak gyanították is volna, - elfutottak’’.93 Nem meglepő tehát, hogy - amint a korabeli krónika, a Memoria rerum is megörökítette -„Szolnokban az kik valának, megíedínek’’.94 95 A küszöbön álló ostrommal hozható összefüggésbe az építőmester levelében említett további probléma, amely a vár élelmiszerkészleteit nem tartotta elegendőnek. Ezt később feltehetően orvosolhatták, mert 1554. május 4-én, a konstantinápolyi fogságából megszökött hajdani prefektus, Nyáry Lőrinc azt állította, hogy „az őrségnek, mely Szolnok várában volt, semmi oka sem volt elfutni a fizetés, élelmiszerek, vagy katonák hiánya miatt, midőn mindez bőven voltA kimerülőben lévő tartalékokra utalhat viszont, hogy a bécsi Udvari Kamara 1552. augusztus 6-án Izsák János komáromi polgárnak áruszállításra passbriefet adott ki, amely alapján „400 akó bort szállíthat Szolnokra és a környező helyekre minden vám megfizetése mellett. ”96 A kellő mennyiséget azonban minden bizonnyal nem sikerült Szolnokra eljuttatni. A vár török kézre kerülése után nem sokkal, 1552. szeptember 13-án ugyanis I. Ferdinándnak az V. Károly császár melletti követéhez, Juan Alonso de Gámizhoz írt leveléből kiderül, hogy az ostrom alatt borból kevés volt.97 98 Gaballio beszámolójában a védművek folyamatban lévő kivitelezése csak érintőlegesen kerül említésre. Ezen belül egyedül a földmunkák lettek nevesítve, amely - a tollrajz elemzésekor levont konzekvenciákkal összhangban - egy további, igen fontos adat arra vonatkozóan, hogy a végvárnál a palánkfalazást alkalmazták. Ezt azért szeretnénk a jelen dolgozatban is hangsúlyozni, mert az utóbbi időben újból szárnyra kapott az a minden alapot nélkülöző, régi elképzelés, hogy az erősség bástyáit (termés)kőből emelték, illetőleg ennek továbbfejlesztett verziója, mely szerint a vár „számos erődrészét [...] kőből, illetve téglából építik fel.m Pillanatnyilag azonban ez nem több, mint fikció, hiszen a szerzők adósak maradtak az érdemi bizonyítékok bemutatásával.99 A történeti források alapján egyedül a nyugatra néző várkapuról állíthatjuk bizonyosan, hogy 93 XIX. század végi regeszta: BARABÁS Samu 1892.279. 94 BESSENYEI József 1981.100. 95 SZENDREI János 1889.137. 96 SARUSI KISS Béla 2009.89. 97 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.435. 98 CZI'MER Károly 1891. 255.; SZÁNTÓ Imre 1975. 43.; NAGY József 1978. 39.; SZABÓ István-SZABÓ László 1979. 11.; SZÁNTÓ Imre 1985. 44.; GACSÁRI KISS Sándor 1997.; BAGI Gábor 2000.15.; SIMON Béla 2002. 103.; BAGI Gábor 2011.; M. ROMÁN Béla 2011.34.; BAGI Gábor 2013. Ide kapcsolódik, hogy a Damjanich János Múzeum 1996 decemberében megnyílt állandó régészeti kiállításán, a Polgár Zoltán szakmai felfogását tükröző török kori szandzsákszékhely maketten a vár- és városfalakat - a valóságtól eltérően - kizárólag kváderkövek alkotják. 99 KERTÉSZ Róbert 2012.47-48.10. jegyzet. Mint fentebb már idéztük, a (terméskőből kivitelezett sarokbástyák mellett kardoskodó Bagi Gábor szakmai érvek helyett csak a Czímer Károly ötletét egy az egyben átvevő Szántó Imrére hivatkozott, indoklásként azt felhozva, hogy „sok évet kutatott itthon és Bécsben az 1551/1552-es várháborúkkal kapcsolatos monográfiája megírása előtt.” Lásd: BAGI Gábor 2013.380.26. jegyzet. 201
