Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)
TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY kőből létesítették.100 Ez a tény ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a többi is ebből az alapanyagból készült. A bástyákat és kortinákat illetően viszont semmi nem utal arra, hogy azok vagy esetleg egy részük téglából és/vagy kőből lett volna. A várépítő mester levelében nevesítve lett az erődítési munkálatokat vezető katonai irányítók szűk köre. Gaballio ideérkezésekor a felügyeletet még közvetlenül a prefektus, Horvátinovics Bertalan gyakorolta. Kötelezettségének kifogástalanul eleget tett, ám 1552 áprilisában török fogságba esett.101 102 Annak ellenére, hogy 1552. május közepe után bedeghi Nyáry Lőrinc lett az új prefektus, mégsem ő vette át ennek a kulcsfontosságú területnek a vezetését, hanem az alkapitány, Móré Gáspár, valamint a várnagy, petrinjai Pekry Gábor megosztva kapta a megbízatást. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a szóban forgó főtisztek már régebb ideje Szolnokon teljesítették szolgálatukat, magasabb beosztásban. Gaballio Mórét külön is kiemeli, mert minden bizonnyal rá támaszkodhatott a legjobban, illetőleg ő végezhette a feladatok oroszlánrészét: „mindig különösen nagy gondot fordított és fordít most is ezekre az építési munkálatokra”. Ezt más forrás is megerősíti, hiszen amint korábban erre már kitértünk, Szolnok elestét követően vizsgálat indult Móré Gáspár ellen, és Vajda (Waywoda) Ferenc naszádos vajda 1554. március 26-án a pozsonyi káptalanban tett tanúvallomásában - egyebek mellett - kiemelte, hogy Móré Gáspár, „száz gyalogosnak a feje, a kapitányok figyelmeztetése nélkül is, mint tisztességes férfi és katona igen nagy szorgalommal építgette Szolnok várát”.m Gaballio viszont Pekryvel szemben egyértelműen kifejezésre juttatja elégedetlenségét. Az új munkamegosztás tehát a gyakorlatban mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1552. július legvégén az építőmester ugyanis éppen azért ragadott tollat, mert oly mértékben halmozódtak fel a problémák, amelyeket másképpen már nem lehetett megoldani, csak ha egyenesen a király intézkedik. Sokatmondó, hogy a prefektus, bedeghi Nyáry Lőrinc neve egyetlen alkalommal sem szerepel a levélben, még csak említés szintjén sem. Mintha ott sem lett volna: Gaballio sem pro, sem kontra módon nem nyilatkozik róla, hanem diplomatikusan hallgat. Ez újabb bizonyítéka annak, amely már korábban igazolást nyert, hogy Nyárynak hiányzott a konkrét gyakorlata egy soknemzetiségű helyőrséggel ellátott, jelentős, ráadásul még építés alatt álló és oszmán támadással is fenyegetett fővár irányításában. A források103 rámutatnak arra, hogy a prefektusnál régebben, legalább 1551 februárja óta104 Szolnokon szolgáló, majd 1551. augusztus 1 -jétől alkapitányi105 tisztségbe előléptetett Móré Gáspár (aki a naszádosokat is felügyelte) bizonyos esetekben fittyet hányt feljebbvalója parancsára, felülbírálta azt, addig a német gyalogoskapitány, Johann Wolfgang Hammerspach önkényesen, Nyáryt megkerülve intézkedett a vár ágyúmesteréről, aki német származása ellenére nem a német zászlóaljba tartozott, tehát nem az ő alárendeltje volt.106 A hátteret csupán találgatni lehet: a várkapitány gyengesége és/vagy személyes rivalizálás. 100 BÁLINTH Gábor 1870. 306.; FEKETE Lajos 1930. 16.; FODOR Pál 1985. 170.; KAPOSVÁRI Gyula 1988.13.; ZAHIROVIC, Nedim 2010.152. 101 GOROVÉ László 1820. 23-24.; PALUGYAY Imre 1854. 304.; SOMOGYI Ig- nácz 1885.1.; ISTVÁNFFY Miklós 2003.205. 102 ILLÉSSY János 1897.112. 103 RÁTH Károly 1865.367.; ILLÉSSY János 1897.112.; TAKÁTS Sándor 1901. 104 ILLÉSSY János 1893.653. 105 ILLÉSSY János 1893.658-662. 106 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.437^438. Valószínűleg mindkettő szerepet játszhatott, ám az bizton kijelenthető, hogy mindezek Losonczy István vagy Dobó István alatt elképzelhetetlenek lettek volna. Annak a ténynek az ismeretében, hogy Gaballio közvetlenül a királyhoz fordult, egy további megállapítás is megkockáztatható. Okkal feltételezhetjük, hogy a felmerült súlyos problémákat a várfundáló mester korábban már megosztotta a prefektussal, és csak miután az érdemi válaszlépések elmaradtak, írta meg jelentését az uralkodónak. Gaballio levelének egyik passzusa tájékoztatást ad arról, hogy hiányt szenvednek a várépítéshez szükséges eszközökből is. Az események ismeretében azonban kijelenthető, hogy az érdemi beavatkozásra már nem maradt idő, és Szolnok idő előtt elesett. Ennek hátterében azonban elsősorban nem a vár védműveinek a Gaballio tollrajzából kiolvasható befejezetlensége, valamint a levelében jelzett kivitelezési problémák álltak. Az újabb kutatások szerint a gyors várfeladás fő oka sokkal inkább egy akkor új keletű, ragályos kór számlájára írható, amely közvetlenül az oszmán támadás megkezdése előtti hetekben ütötte fel a fejét. Feltehetően a kiütéses tífusz (typhus exanthematícus) kórokozóját hurcolhatták be az építőmester jelentésének megírása után nem sokkal, 1552. augusztus elején a Tisza-parti várba, és az söpört végig a helyőrség jó részén. A túlzsúfolt közösségekben gyorsan terjedő betegségnek pedig rendkívül magas volt a mortalitása, de aki túlélte, az sem volt hetekig hadra fogható állapotban. Az 1.400 főből álló Tisza- parti véderőt az említett nyavalyán túl még a bizonytalanságot fokozó dezertálások is sújtották. Emiatt a létszám az ostrom első napjára, 1552. augusztus 24-ére kritikus szintre, 600 körülire, legkedvezőbb esetben is ennél legfeljebb néhány százzal többre csökkent. A vár jelentős méreteinek tudatában - a bástyák és a kötőgátak kiszámítható kerülete -1.415 m, belterülete -60.000 m2 - megállapítható, hogy az erősség kilátástalan helyzetbe került. A végváriak a következő alternatíva előtt álltak: vagy feláldozzák magukat vagy pedig elmenekülnek. Közismert, hogy a túlnyomó többségük - beleértve Bernardo Gaballiót is - az utóbbi mellett döntött.107 107 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 425. 435-437. 202
