Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)
TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY amelyek csupán az előttük húzódó kortinát oltalmazhatták meg. Mindezek az építés időrendjével egybevágóan az óolasz várépítészeti rendszerre jellemzőek.51 Az 1550-1552 között lezajlott várépítéssel nemrégiben behatóan foglalkoztunk,52 ám a források áttekintését követően - néhány részletet illetően - lehetővé vált egy árnyaltabb kép körvonalazása. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy Gorové László közel két évszázada publikált álláspontjától53 eltérően a Zagyva 1550- ben nem egy, hanem két nagyobb ágra szakadva ömlött a Tiszába, tehát a jelenlegi várszigetet nemcsak kelet, hanem nyugat felől egyaránt megkerülte.54 Csaknem fél évezred távlatából nem egyszerű eldönteni, hogy melyik lehetett a dominánsabb. Áldana levelei és emlékirata, illetőleg a Móré-per aktáinak rajza szerint azonban nagyon valószínű, hogy a nyugati lehetett a főág, míg a keleti a mellékág. Ismert, hogy a manapság konstatálható helyzet nem is olyan régi keletű: a Zagyva keleti medre a XIX. század elején kezdett feliszapolódni a torkolatnál, és emiatt helyeződött át a folyó a jelenlegi nyomvonalába.55 Habár 1820-ban Gorové László még ennek fordítottját idézi fel: a nyugati ág száradt ki - igaz, csupán időlegesen.56 Számos példa igazolja, hogy folyótorkolatok ilyen jellegű kisebb változásai néhány évtized alatt is végbemehetnek a nagymennyiségű hordaléklerakódás miatt. Az így elzáródó torkolatú folyó pedig egy-egy áradással képes magasabb területek felé is áttörni. Könnyen előfordulhat tehát, hogy 1550-ben ugyancsak a XIX. századihoz hasonló szituációval számolhatunk, amikor a keleti ág jelentősebb mértékben feliszapolódhatott, és emiatt a nyugati vált meghatározóvá. A keleti Zagyva-ág kapcsán nincs szükség új elemzésekre, helyén pillanatnyilag is kivehető a feltöltődött meder, amely a XVI. századtól napjainkig folyamatosan nyomon követhető a látképeken, hadmérnöki felméréseken, történeti térképeken, sőt még archív légi felvételen és modern topográfiai felméréseken egyaránt.57 A nyugati szakasz bizonyítása Is csak első pillantásra tűnhet problematikusnak, mivel létezését mind a talajmechanikai fúrások,58 mind Áldana levelei és emlékirata, a tollrajzzal egyetemben meggyőzően alátámasztják. Kezdjük a sort a fúrásokkal, illetőleg az azokból kirostált információk alapján készített őskörnyezeti rekonstrukcióval.59 Előrebocsájtjuk, hogy a legjelentősebb adathiánnyal éppen a jelenlegi Zagyva-meder területén szembesülhetünk, hiszen innen - a helyzetből fakadóan - hiányoznak a megfelelő információkat magukba foglaló rétegek. Szerencsére azonban nem teljesen, rejtve ugyanis maradtak értékelhető nyomok. Ez annak 51 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.416. 52 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 53 GOROVÉ László 1820.19-20. 54 KERTÉSZ Róbert 2014a. 8-15. Hild Viktor (1894.8.) még úgy vélte, hogy a Zagyva-torkolat eredetileg három ággal rendelkezett és ez nyújtott természetes védelmet a várnak. 55 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 44.; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010. 83.; KERTÉSZ Róbert 2010. 56 GOROVÉ László 1820.19.; KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 44. 57 KERTÉSZ Róbert etal. 2007a. 6-8.11-17.19-21.24-31.(3-5.7-13.15-16. 18-30. kép); KERTÉSZ Róbert 2014a. 9-12. (4-6. ábra) 58 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 6-8., 11-17., 19-21., 24-31. (3-5., 7-13., 15-16., 18-30. kép); KERTÉSZ Róbert 2014a. 9-12. (4-6. ábra) 4. kép.; KERTÉSZ Róbert 2014a. 13. 7. ábra. 59 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 36-37. 35. kép; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010. 69.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2014. 380. 6. kép; KERTÉSZ Róbert 2014a. 8-15. köszönhető, hogy az itteni szakasz csak hozzávetőlegesen eshetett egybe a mostani folyó nyomvonalával, hajdan ugyanis közvetlenül a Tiszába szakadása előtt kettéágazott: egyrészt a jelenlegi Zagyva-torkolat táján érhette el a szőke folyót, másrészt attól keletre, a később felépített kora újkori vár Vizi-kapujának térségében. Ennek a legutóbbinak a fúrások alapján egyértelműen meghatározható a nyomvonala, mindazonáltal a felszínen már semmi nem látható, mert 1550 őszén, a vár kivitelezésével összefüggésben teljesen betemették. A fúrásokból tehát nyilvánvaló, hogy a nyugati Zagyva-meder a torkolat előtt egy kisebb szigetet fogott közre három felől, amelynek negyedik, déli oldalát aTisza habjai mosták.60 Rátérve az írott forrásokra, 1550 őszén több kútfő szerint a munkát a felépítendő palánkerősség keleti részén, az ispáni vár védműveinél kezdték. Elsőként a keleti falat erősítették meg, azt követően az előtte húzódó várárkot ásták ki, majd pedig az ezeket védő délkeleti és északkeleti bástyákat építették fel. Áldana emlékirata erről az alábbit őrizte meg: „kibővítették és megerősítették a régi földsáncot, melyet a két egymásba torkolló folyó fog közre, azonképpen nekifogtak egy felette szilárd, jó formájú, háromszög alakú erőd felhúzásának is, melyhez két oldalról az említett folyók szolgáltak árok gyanánt, a harmadik fertályon pedig-ott volt a legrövidebb a fal-egy szerfölött mély árkotvontak, melybe ugyancsak sok víz jutott, mert belevezették a Zagyva egyik mellékágát, s ilyképpen már szigeten feküdt az a vár, a vízzel körülfogott sáncok pedig kiemelkedtek a környező sík vidékből."6' Hasonlóképpen nyilatkozik Niklas Graf zu Salm und Neuburg magyarországi főhadparancsnok (1546-1550)62 az 1550. október 29-én kelt, a salzburgi érseknek (aki ez időben, 1540 és 1554 között adminisztrátorként Ernő bajor herceg volt) írt levelében: „Korábban volt itt egy vár, amelyet a törökök újra akartak építeni, de most puszta. [...] A régi falakat elkezdte megmagasítani, az árkokat újból kiásni, illetve új bástyákat kezdett építeni."63 Áldana 1550. szeptember 30-i levele pedig ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Miután együtt a Gróffal visszatértem ide, megtetszett neki az a terv, amelyet már építeni is kezdtem az árokkal az egyik víztől a másikig és a két hozzá csatlakozó bástya, hasonlómódon az is, hogy az építésen éjjel-nappal a lehető legnagyobb sietséggel dolgozunk.64 [...] A két bástya már két és fél öl magasra épült, az építéshez szükséges földet az árokból szedjük ki”.66 A munkálatok tehát javában zajlottak, amikor az eredeti terven módosítottak, és belefogtak a délnyugati félbástya kivitelezésébe. Az Expediciónban erről a következő olvasható: „Áldana kicsinek találta azt az erődítményt egy oly fontos várhoz, mint Szolnok, hozzávett még egy kisebb szigetet, mely a Zagyvában, a tiszai torkolat előtt feküdt, s a földsáncokhoz kapcsolván őket, valóságos citadellát épített, mellyel becsesebbé, szemrevalóbbá tette magát a várat is.”66 Ez a terven felüli 60 KERTÉSZ Róbert 2014a. 9-10.3. ábra. 61 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.116. 62 PÁLFFY Géza 1999. 229. 257-258. 63 KERTÉSZ Róbert 2014.352. 64 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.429. 65 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.430. 66 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.116. A spanyol nyelvű kiadványban ugyancsak citadella (ciudadela) szerepel. Nehézséget jelent, hogy egyrészt magyarul a citadellának más a konnotációja, mint a spanyolban a ciudadelanak: az előbbiben fellegvárként értelmezzük, míg az utóbbiban erődített városként. Másrészt, ebben lehet költői túlzás is, hogy egy nagy bástyát erődítményként írtak le. Ez további, közvetett bizonyíték arra, hogy a mű anonim szerzője közismerten nem don Bernardo volt, hanem 198
