Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)
KERTÉSZ RÓBERT-ALMÁSI TIBOR: A SZOLNOKI VÉGVÁR AZ OSZMÁN OSTROM ELŐESTÉJÉN- BERNARDO GABALLIO ÉPÍTÉSZ LEVELÉNEK TÜKRÉBEN (1552. JÚLIUS 31.) bástya, és annak a „földsáncokhoz” kötése maga után vonta, hogy a falak nyomvonalának egy részét is módosítani kellett, amelynek eredményeképpen a vár területe lényegesen nagyobb lett. Mindez azonban nem aratott osztatlan sikert a hadvezetésben, sőt éppen ellenkezőleg „eme szigetnek a várhoz kapcsolásával úgy magára haragította Áldana a Grófot meg az Egerben lévő többi uraságot, hogy azok menten megüzenték neki, hogy túl nagy terhet ró azaz építkezés meg az odatelepítendő várőrség a királyra, minek okáért hagyja abba a munkálatokat,”* 67 Mivel don Bernardo a Zagyvára néző bástya és kortina kapcsán Salmmal kirobbant vitát az 1550. szeptember 30-i levelében megemlítette, így lehetséges, hogy a korrekcióra már ekkor sor került: „A másik bástya és védmű, amelyet a Zagyva folyó felőli oldalára terveztem, hogy a vár háromszög alakú legyen, viszont nem tetszett a Grófnak, mert ezen a télen a sok kiásandó föld miatt nem valósítható meg, hogy a védmű egyenes legyen. Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan védmű készüljön, amely követi a folyó kanyarodását. ”68 Azt, hogy Áldana következetesen a nyugati folyóágat tekintette Zagyvának, egyrészt megerősíti a talajmechanikai fúrások adatai alapján rekonstruált sziget holléte. Másrészt, a Zagyva tiszai torkolata előtti szigeten emelt félbástyára - amit a Móré-per tollrajzáról ismerünk (1. kép) - tökéletesen illik Áldana leírása. Mérete alapján is sokkal inkább megfeleltethető ezzel, mint az általunk korábban vélt, jóval kisebb északkeleti bástyával.69 Nemcsak felépítése, hanem a földsáncokhoz integrálása sem lehetett egyszerű feladat - mint ahogy erre már szintén utaltunk70 -, hiszen az utóbbi munkafázist megelőzően teljesen fel kellett tölteniük a nyugati Zagyva-meder egyik ágát. A délnyugati félbástyára és a hozzá csatlakozó déli falra vonatkozhat Áldana 1550. október 23-án és november 9-én kelt leveleinek alábbi részletei: „Amennyiben a pasa idejön, ahogy ezzel napról napra fenyeget minket, már egy bástyával és három oldalról palánkkal tudnánk ellenállni. A helyőrség már megtelepedett a bástyánál, ez utóbbit most készítettük 500 vastag fából. Szükség is volt a fára, mert a Tisza és a Zagyva felől is tudják ostromolni. ”71 „A vár építésén mindent megtesznek, amit lehet, bár az időjárás nagyon megnehezíti, és a Tisza áradása körbevette a várat és sok helyen tönkretette az eddigi munkálatokat. Két bástyát befejeztünk, a többi szükséges bástya építés alatt, és nem hiányzik más, mint a mellvéd. Egyet már felhúztunk a kazamatáig. Elkészült szintén egy meglehetősen vastag várfal, hogy a főbástyát összekösse a régi fallal, és mind a bástyákat, mind a falat a víz ellen is megerősítették. Fárasztó munka volt, de igen jól sikerült. A még fennmaradó másik két bástya építése könnyebb lesz, mint a gerendákkal megerősítetté, és mivel nem voltak itt mesteremberek, ezért a velem lévő spanyolok irányították mind a palánkozást, mind a gyep terítését, és bár fáradtak, de nyomasztja őket, hogy az idő egyre kevesebb, mert szeretnék a várat tökéletes és jól védhető állapotba hozni.”72 feltételezhetően egy, a királyi udvarban élő, beazonosítatlan spanyol udvaronc, aki felületes katonai ismereteivel fogalmakat keverhetett és a hangzatos citadella kifejezés használata révén szándékozta jelezni a bástya méreteit. Lásd: KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.401.222. jegyzet. 67 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.116-117. 68 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.429. 69 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.393.416.425.440.; KERTÉSZ Róbert 2014. 354. 70 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.416. 71 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.431. 72 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.431-432. Nem tekinthető a véletlen művének, hogy Áldanának a „folyó kanyarodását” megörökítő információjával a vázlaton egyedül a nyugati meder áll összhangban. (1. kép) A bizonyítékok sora az eddigieken túl még kiegészíthető egy továbbival, amelyről don Bernardo a szeptember 30-i levelében ír: „a Zagyva folyó torkolatánál gátat építenek, hogy a vízszintet megemeljék és a vár körül felduzzasszák. Jelenleg annyira alacsony a víz, hogy csak egy ember magas és mintegy két arkabúz lövésnyi széles. Feljebb a lovak át tudnak kelni a folyón, de a folyó alja nagyon iszapos, viszont ha a gát elkészül és a Tisza vizét bevezetjük, amit Isten segedelmével e héten elvégezhetünk, akkor a vízszint olyan magas lesz, ahogy mi szeretnénk.”73 Amennyiben a Móré-per illusztrációjára tekintünk, akkor a nyugati meder Tiszába szakadásánál könnyen rábukkanhatunk a szóban forgó duzzasztógátra. (1. kép) Az eddigiek mintegy ellenőrzéseként pedig Áldana a várárok 1550. őszi kiásásáról az emlékiratában a következőket jegyezte fel: „a harmadik fertályon pedig - ott volt a legrövidebb a fal - egy szerfölött mély árkot vontak, melybe ugyancsak sok víz jutott, mert belevezették a Zagyva egyik mellékágát”.74 A tollrajzra pillantva ez a leírás egyedül a keleti várfal előtti várárokkal hozható kapcsolatba, amely a keleti Zagyva-ágból kapta a vízutánpótlást. Az utóbbit a vázlaton azért nem jelölték, mert csupán másodlagos szerepet játszott a vár védelmében.75 Mindent egybevetve elsősorban a Móré-per aktáinak rajza bizonyítja, de a szövegek is csak úgy értelmezhetőek, hogy 1550-ig a Zagyva főága a nyugati volt, lényegében a mai meder helyén. Valószínűleg éppen az Aldanáék által kiásott keleti várárok és a nyugati Zagyva-meder torkolatába emelt gát miatt terelődött át a folyó a XVII. századra a vártól keletre húzódó mellékágba, és alakult ki a XVII-XIX. századi térképeken jelölt keleti főág. Ez magyarázatot adhat arra is, hogy a kora Árpádkori plébániatemplom és temető miért a vártól keletre volt, ez ugyanis a Zagyvának csak egy jelentéktelen, időszakosan kiszáradó mellékága lehetett, amelyen az átkelést egy egyszerű cölöphíddal biztosíthatták. A keleti bástyákról Áldana a szeptember 30-i levélben azt állítja, hogy agyagos földből épültek, tehát sáncbástyák voltak. A bástyákat összekötő kortinák építéséről minden bizonnyal azért nem tesz említést sehol, mert azok döntően a régi vár sáncai lehettek. Ezek tetejére építhették a mellvédet, mint ahogy erre a tollrajzon a déli sánc keleti felének tetején látszó cölöpökből következtethetünk.76 Áldana az áttervezést követően az erődítménynek a régi várból kialakított részét bővítette ki nyugat felé egy újabb háromszögű résszel, ahogy az emlékiratában írja. Ennek a bővítménynek a délnyugati sarkát az ott emelt félbástya jelentette, amit az újonnan épült északnyugati kortinafal kapcsolt össze az északnyugati bástyával. Az előbbit nevezi a november 9-i levél főbástyának, az emlékirat pedig „valóságos citadellá”-nak. Erről írja azt is, hogy a Zagyva torkolatánál lévő szigetre épült. Ez a szituáció jól azonosítható a környezeti rekonstrukcióval,77 ami a fúrások alapján kimutatott egy mederágat a délnyugati félbástya mögött. Lényegében a Zagyvának ezt az ágát vágták le azzal a kortinafallal, ami az új délnyugati védművet az északnyugati bástyához kötötte. E fal és a főbástya a tollrajz szerint nem sánc szerkezetű volt, mint a vár régi része és az ahhoz épített bástyák, hanem tömött palánk technikával épült, külső oldalán 73 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.429. 74 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.116. 75 KERTÉSZ Róbert 2014a. 14. 76 KERTÉSZ Róbert 2014a. 14-15. 77 KERTÉSZ Róbert 2014a. 8-10.3. ábra. 199
