Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Cseh János: Régészeti kutatások a Kengyel és Baghymajor közötti magaspart mentén (telepleletek a korai neolitikumtól a Kr. u. XIV–XVI. századig)
CSEH JÁNOS: RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A KENGYEL ÉS BAGHYMAJOR KÖZÖTTI MAGASPART MENTÉN ___________(TELEPLELETEK A KORAI NEOLITIKUMTÓL A KR. U. XIV-XVI. SZÁZADIG)___________ 1. Bögre. Finom, jól iszapolt fazekasagyagból készített, sebesen pörgő korongfejen korongozott (eklatáns jelei ennek jól megfigyelhetők a belső oldalon, de kívül is). Égetésében kvalitásos, színe kívül világosabb árnyalatú szürkés(-barna), mindazonáltal foltosán. Az edényből öt darab cserepet tudtam összeszedni, amik annak fölső részéből törtek ki. Ezekből egy lágyabban kettős csonka kúp alakú formára következtethetünk. A törésvonal feletti vállrészt - mely az asztali keramika fele magasságánál talán valamivel mélyebben helyezkedett el, körtére emlékeztető kontúrt kölcsönözve annak- ívelődés nélkül korongozta a fazekas, s a nyaktól „lépcsős" tagolással választotta el. A rövid nyakrészből szokványos perem, illetve száj hajlik kifelé. A felület - ha nem is túlságosan gondosan- mindenütt polírozott ferde, függőleges és vízszintes? irányban. A vállzóna legtetején 2 mm átmérőjű kerek, valamiféle csöves eszközzel benyomkodott díszítéssor megy körbe. Ez alatt 6x5 cm nagyságú „függő" háromszög alakzatba (melyekből hat lehetett annak idején) rendezett rombikus bepecsételések - Einzelstempel - vannak. Összesen nyolc ilyen sor kapcsolódik mozaikszerűen egybe. A minták 0,9x0,5 cm méretűek és mezejüket három-három borda tölti ki (Gittermuster). A bögre magasságát max. 14-15 cm körülire tehetjük, szájátmérőjét pedig 9 cm-re (± 1 cm). A törésvonal szintjén átmérője 15 cm volt (megközelítően tehát a magassággal egyező). Fenékátmérőjét valóban csak becsülhetjük: 6 cm-re. A falvastagság 0,3 cm és 0,5 cm között ingadozik. (32. kép 1-3 és 33. kép 1a-b) 2. Bögre. Az asztali kerámia finom fazekasagyagból „gyorskorongolt”, jól égetett, barnásszürke színű, törése sávos. Felülete polírozott. Rajta négy pecsételt minta vehető ki, amelyek egyrészt töredékesek, másrészt pedig kopottak. Ebből kifolyólag mérete nem is adható meg, annyi azonban bizonyos, hogy rombusz alakúak és rácsos tagolásúak voltak. Az edényke falvastagsága 0,4-0,5 cm volt. A cserép nagysága: 3,5x2,5 cm. (32. kép 5 és 33. kép 2) 3. Bögre. Azedény korongon készült kövér agyagból. Korongolásnyomok a belső oldal erőteljes bordái. A külső felület fényezett. Jól égetett, keményebb állagú, kissé fémesen szürkés-kékes tónusú. Törésfelülete sávos. Fölső két sarkában bepecsételések maradványai- kettő-kettő - figyelhetők meg. Ezek csúcsukra állított rombusz alakúak, belül három-három gerincecskével. Viszonylag mélyen ülnek az oldalfalban. Méretük kb. 1,5x1 cm. A bögre falvastagsága 0,4-0,7 cm volt. A fragmentum mérete 6x5 cm. (32. kép 6 és 33. kép 3a-b) 4. Csésze. A fazekas jobb minőségű agyagból korongolta (habár épp töredékünkben van egy igen durva rög). Jól égetett, világos, illetve közepes árnyalatú barna színű. A cserép az edény középső részéből való. Élesebben kettős kónikus csésze vagy mély tálka volt, ívelődő hasrésszel. A váll csonka kúpos, bordával elválasztva a homorú nyaktól. Utóbbi vertikálisan polírozott, míg az öbölrész horizontálisan. A vállra besimított ékítést vitt föl a gölöncsér, tompa felületre természetesen. „Talpukon álló”, vonalakkal hálószerűén kitöltött háromszögek futnak körül, két ilyen között - ritkaságszámba menően- kör alakú minta is kivehető. A díszkeramika max. 15 cm hasátmérőjű volt, szájátmérője 9 cm, talpátmérője 6 cm, magassága 11 cm (±1 cm) lehetett. A falvastagságot 0,4-0,6 cm-ben állapítottam meg. (32. kép 4 és 33. kép 5) 5. Bögre. Szemcsetartalmú agyagból korongolt, jó égetésű világosabb barnás(-szürkés) színű - sötétes törésfelületű - edény. A töredék a fölső részből való. A perem kihajló, elvékonyodó és lekerekedő, a nyak-váll hasasodva fut lefelé. A vállrészen néhány egyes bekarcolt vízszintes árok megy körül. A peremátmérőt úgy 6 cm-re tudtam rekonstruálni. A hasas-öblös (kvázi Wölbwandtopf a Rajna-vidéki keramikában a Knickwandtopf-fal szemben) edényke magassága 10 cm, fenékátmérője 4 cm lehetett. Arányosan ennek megfelelő falvastagsága is. (34. kép2 és 35. kép 1) 6. Malomkő. A felső, forgó korong (Lauferstein) töredéke. Alapjában véve világosabb árnyalatú barnás színű, fehéres kőzetrögöket is tartalmazó, elég könnyen morzsálódóf?) kőzetfajtából van. Az eredeti tárgy fele-harmada maradt meg, ennek mérete kb. 36-38x18-19x7-8 cm. Teteje domború, pereme, illetve oldala függőleges, egyenesre faragott. Munkafelülete homorú, durva, likacsos. Középen a tengelyszerkezet és a mag-gabona beöntése számára kialakított lyuk (Mahlmund) részlete figyelhető meg, amely 6-7 cm átmérőjű volt. (36. kép) 69. (F-5) pont. A hely, illetőleg az innen kezdődő árokszakasz az 1984. évi ásatás - római kori teleprészlet - szomszédságában feküdt. Mivel itt a bolygatatlan sárga altalaj mélyen, 80-90 cm-nél kezdődött csak, a beásás elég „halványan” rajzolódott ki a nyugati metszetfalon. Alját nem is tudtam megfigyelni. Mérete kb. 2,5 méter volt. Középső részén, a felszíntől 50-60 cm-re 4-5/7-8 cm vastag égett csík húzódott úgy 60 cm hosszan (esetleg kemence sütőfelülete?). A hamus-paticsos- faszenes betöltődésben semmiféle régészeti leletet nem találtam, kora így kérdéses maradt (a Kr. u. Il-lll. század és a IV-V. század közötti periódus?). Ettől északi irányban újabb kemence mutatkozott, melynek platnija hasonló, azaz 60 cm-es mélységben volt. 130-140 cm hosszan követhettem, s 3-6 cm vastagságban égett pirosra. Jól rajzolódott a boltozat. Nem zárható ki, hogy valamilyen formában összefüggött hajdan a föntebbi jelenségegyüttessel. 72. (F-2) pont. Ennek az archeológiái objektumnak észak-déli profilképét tudtam rögzíteni. Függőleges oldalfalú, vízszintes aljú, 110-115 cm mély beásás volt, s 125-130 cm körüli szélességű. Valamennyire érzékeltem a keményebb „padlót”. Inkább csak natúr kevert földes (értem alatta: humuszos-agyagos), ritkásan paticsszemcséket tartalmazó kitöltődéséből régészeti tárgyat nem gyűjthettem. Ekként a ház? időrendi hovatartozása nem állapítható meg. 73. (F-1) pont. A telepobjektum nyomot a napkeleti tanúfalon láttam meg: -90 cm-től rajzolódott csupán. Nagyságára kb. 220 cm-t vettem fel, mélységét legalább 130-140 cm-re lehet(ett) tenni. Úgy tűnt, oldalfalai vertikálisan mélyednek. A gödör alapvetően humuszos-agyagos kevert földdel töltődött föl, itt-ott hamus foltokkal és paticcsal. Állatcsont szilánkjain kívül néhány apró szürkésbarna cserepet figyeltem meg. Korát teljes bizonyossággal nem lehet meghatározni (talán a szarmata településhez tartozott?). 74. (B-1) pont. Mielőtt a verem leírását adnánk itt, az 1990. évi Kiss- tanya melletti régészeti föltárás helyéhez közel, a 130-140 cm mély árokszakaszban megfigyelhető talajtani-rétegtani vonatkozású információkat foglalom össze. A terep (szántóföld) a magasparttól cca. 100 méterre elterülő sáv, mely annál kb. fél méterrel mélyebb fekvésű. A humusz és a szubhumusz - A és B szint -, ami egymásba fokozatosan/folyamatosan, azaz éles elhatárolódás nélkül ment át, 100- 110 cm vastagságú volt. Éspedig oly módon, hogy 60-70 cm-től fordult sárgásabb árnyalatba. Csak ez alatt kezdődött a krotóvinás-állatjáratos, tisztább sárgás lösz, illetve agyag - a C szint. A föld fizikai-mechanikai állaga kötöttebbnek, darabosabbnak mutatkozott. Rátérve most már 123
