Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Cseh János: Régészeti kutatások a Kengyel és Baghymajor közötti magaspart mentén (telepleletek a korai neolitikumtól a Kr. u. XIV–XVI. századig)
TISICUM XXIII. - REGESZET a gödörre, azt mind a két oldalon konstatálhattam. Úgy bontakozott ki, hogy hengeres vagy felfelé összetartó falú. Alja kb. 130 cm mélyen húzódott, szélessége is ugyanennyit tett ki. Foltokban hamus-pernyés földjéből csupán faszenet és állati csontot szedtem ki. Datálása nem (volt) lehetséges. 76. (B-3) pont. Az objektum a nyugati és a keleti árokfalon egyaránt látható volt. Mélysége meghaladta a gázvezeték aljának szintjét. Hozzávetőleg 110-120 cm nagyságú, hengeres vagy kissé méhkas alakú veremként tűnt szemembe. Töltelékföldjét lazább, hamusabb, „kultúrrétegesebb” kevert matéria képezte. Megbolygatásával kemencef?) tapasztásdarabjai, oszteológiai anyag és keramikarészek láttak napvilágot. Korhatározó egy durva, szemcsés anyagú, feketés színű, polírozott, homorú oldalfal, mely valószínűleg a Gávai-kultúra emléke. (Néhány méterrel dél felé volt egy másik gödör, talán ugyanilyen korú.) 77. (B-4) pont. Ezt az archeológiái jelenséget külön objektumként vettem föl, habár az előzőnek közvetlen szomszédságában helyezkedett el. A nyugati tanúfalon rögzítettem a határozott aljrésszel kibontakozó gödörszerű beásást. Szélességét cca. 120 cm-nek, mélységét ennél kevesebbnek, 110 cm körülinek mértem. Betöltődése humuszosabb, de lazább, helyenként patics- és agyagdarabos kevert föld volt. Állatcsont mellett őskori cserepet, durva római kori vagy korai népvándorlás kori fazékoldalt, besimított hullámvonallal díszített korongolt szürke keramikát találtam benne. Mindemellett kora kérdéses. 78. (B-5) pont. Eme helyen egy kb. méter szélességű, a gázvezeték árkánál mélyebb vermet leltem, amelynek betöltődését humuszosabb- sötétesebb kevertes föld adta. Paticsdarab(ok)on kívül faszenet és salakosra kiégett jellegtelenebb őskori cserepet figyeltem meg. Legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a gödör a késő bronzkori, kora vaskori telephez tartozott egykor. 79. (B-6) pont. A házszerű telepjelenség terjedelmesebb része a keleti tanúfalon, kisebbik része a nyugatin rajzolódott. Szélességét a két függőlegesen emelkedő, 30 cm magasságig követhető oldalfal cca. 200 cm-ben határozta meg. A szűzföldben élesen elütő, egyenes alja 110-120 cm-re volt a mai felszíntől. Padlóként értelmezhető benyomást keltett, azaz keményebbnek/tömörebbnek tűnt. Rajta 3-4-5 cm-es pregnáns hamus sávot konstatáltam. A tárgyi emlékanyagot faszén, állatcsont, valamint egy apró, háromszög átmetszetű kőpenge/pattinték reprezentálta a keramika mellett. Ez utóbbi bronzkori cserépből, szürke, szemcsés, korongolt, „hullámos” falú fazékrészből és durva edénytöredékekből tevődött össze. A kunyhóalapot talán a Kr. u. I. évezredből származónak tarthatjuk (10. kép 4) 81. (B-8) pont. Az előbbi helytől hozzávetőleg 20 méterre feküdt. A keleti metszetfalon 120-130 cm nagyságú, mély (az ároknál mélyebb) beásás jelentkezett igen laza, hamus kevert matériával. A leletanyag: agyagtapasztás, állatcsont, római kori/népvándorlás kori edénytöredékek és középkori cserép. Ezen periódusok valamelyikéből kell származnia. 82. (B-9) pont. Az imént leírt objektumtól néhány lépésnyire újabb veremszerű telepjelenség mutatkozott. Méretére a műút felőli oldalon 130-150 cm-es adatot vettem fel, mélységére pedig cca. 110 cm-t. Töltelékföldjét omlós, pernyés anyag alkotta. Belőle őskori (bronzkori) edényfragmentum, durva cserepek, érdes, karcolt díszű középkori (Kr. u. XI-XIII. vagy Kr. u. XIV-XVI. századi) kerámia jött napfényre. Kora így nagy valószínűséggel meghatározható. 84. (B-11) pont. A főként emlékanyagában markáns telepnyomot, közelebbről gödröt)?) az árokásó masina átszelte. A sűrűn paticsszemcsés kevert föld 160-180 cm szélességű volt és 110 cm körüli mélységű. Ezen a nívón 60-70 cm hosszan, szorosan egymás mellett edénytöredékek hevertek, de egyéb lelet is. Ez utóbbi egy simára csiszolt felületű, enyhén hegyes-ovális keresztmetszetű, hengeres csonttárgy volt - mérete 1,6-1,8x1,6-1,9 cm, falvastagsága átlag 2 mm. (37. kép 1) A Gáva-kultúra időszakára datálható kerámiaegyüttest két csoportra lehet választani. Az egyiket finomabb, fényezett, barnás, vékonyabb falú cserepek alkották: így például kónikus-ívelődő oldalú, a perem alatt bütyökdíszes csésze (magassága kb. 6-7 cm, szájátmérője úgy 8-9 cm, talpátmérője cca. 3-4 cm); edény középrésze, melyet ferdén- ívelten húzódó kannelúrák díszítenek; és nagy ívben kihajló, elvékonyodó peremrész. A másik kategóriába tartozó fragmentumok vastag falúak, durva anyagúak, barnás színűek voltak: igen jellegzetes egy nagyméretű edény kifelé húzott, belső oldalán három síkban facettált pereme; egy szintén terjedelmes, hosszanti irányban többszörösen hornyolt szalagfül; továbbá egyszerű, függőleges szájrész egyenesre „vágott” peremmel. (37. kép 2-4 és 38. kép 1-3) 86. (B-13) pont. Ezen a helyen egy 180-200 cm méretű, mélyebb vermet figyeltem meg, humuszos betöltődéssel. A cserepek és egy lapos, lemezes-pántszerű, töredékes vastárgy (mérete: 2x2,1 xO,3 cm) alapján a régészeti objektumot a késő középkorra, a Kr. u. XIV-XVI. századra keltezhetjük. 87. (B-14) pont. Az utolsóként leírásra kerülő településjelenség olyan szempontból érdekes, hogy fölmerülhet fazekas kemencéjeként való értelmezése. Az objektum maradványai mind a két tanúfalon láthatóak voltak, kissé „elcsúszva”. Egy ovális, átlag 4-6 cm vastagságban vörösre égett oldalú, 80 cm szélességű, max. 40 cm magasságú foltról van szó, melynek alja kb. 140 cm mélyen húzódott. Átellenben a keleti falnál kemény, szürke, 1,5-2 cm vastag „kéregszerű” jelenséget is észleltem és ugyanilyen színű, elsimított paticstöredékeket. Mindezek edényégető kemencére is utalhatnak, mint említettük - úgy mutatkozott, hogy az árok a tüzelőnyílást metszette (feltételezésem szerint maga az építmény az aszfaltút felőli oldalon van). Keltező értékű archeológiái lelet hiányában kora kérdéses. 124
