Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Cseh János: Régészeti kutatások a Kengyel és Baghymajor közötti magaspart mentén (telepleletek a korai neolitikumtól a Kr. u. XIV–XVI. századig)
TISICUM XXIII. - REGESZET kivételével. Az edény öble lágyan ívelődve kónikus, melyhez magasan, a fölső harmad-negyed vonalában homorú váll-nyak csatlakozik, vízszintes horonnyal hangsúlyozva. Feljebb viszont gerinc megy körbe. A perem „gallérszerű", háromszög átmetszetű. A mély tál vaskos, jó 1,5-2 cm-es kónikus talpkoronggal készülhetett. A felület kívül-belül horizontális csíkokkal, de hiátusokkal, matt részekkel polírozott. A magasságot 16 cm körülire becsülhetjük, szájátmérője 25 cm (max. érték) volt. Csak tippelni lehet, hogy fenékátmérője úgy 8 cm-re rúghatott. A falvastagság 0,5-1,2 cm. (26. kép 1) 5. Tál. A szokásos szennyeződésektől gondosan megtisztított (vagyis iszapolt) fazekasagyagból „gyors"korongolt - nem éppen a leghelyesebb terminussal - és mindenütt szisztematikusan, szorosan egymás mellé húzott vízszintes sávokkal polírozott. Az a három cserép, amelyet össze tudtam ragasztani, az asztali edény több mint %-es profilrészét adja. Az edénytest két kónikus részből, egy nagyobb felsőből és egy kisebb alsóból tevődik össze, töréssel kapcsolódva egymáshoz. A perem háromszög formában duzzadt, befelé csapott felső síkkal. Az agyagkészítménynek tömör-korongos vagy peremesgyűrűs talprésze lehetett - eldönthetetlen. Magasságát 13-14 cm-re becsülhetjük. Szájátmérője 24 cm, aljátmérője 7-9 cm körül lehetett. 0,3-0,8 cm falvastagságú. Kitűnő minőségű fazekasáru. (26. kép 2) 6. Kiöntőcső. Adalékanyag nélküli, tisztább agyagból készült, korongolt. Színe világosabb szürkésbarna, jól égetett. Formája kissé kónikus, pereme egyszerű, egyenesre „csapott". Tövénél talán az edényfalhoz való kapcsolódás nyoma maradt meg. Annyi bizonyos, hogy nagyobb méretű keramikához kellett tartoznia. A kiöntőcső (Ausgußrohre) átmérője a szájrésznél 4 cm (kívül), falvastagsága pedig 0,8-1,3 cm. A tárgy mérete: 5,3x4,5 cm. (23. kép 11 és 27. kép 8) - Megjegyzés: A római kori barbarikum emlékanyagában az utóbbi időben valamelyest gyakoribbá váló, általában nagyobb méretű fa csinos gepida példányokhoz viszonyítva) kiöntőcsöves nagyedények vagy más edénytípusfok) egy további darabja már 1991-ben előkerült a közeli Kengyelpart I, 1/ jelzésű hun kori objektumában, kemencés gödörházában. Ez a két, nyilván egykorú kengyeli lelet egyelőre szerény csoportját alkotja eme kerámiafajtának a környéken. 54 * 56 54. (D-6) pont. Az előző helytől kb. 20 méterre volt található a markáns, határozott régészeti telepjelenség. A házról - minthogy annak kellett lennie korában - a napkeleti profilfalon készítettem rajzot. Teljes terjedelmében 210-220 cm-t tett ki, s egy mélyebb és egy sekélyebb részből állott. Ez utóbbi, a valódi járószintnél úgy 20 cm-rel föntebb lévő, vízszintes aljú, félméteres beásás a déli fertályon volt. A földbemélyített kunyhóalap nagyobbik felének mélységét 100 cm-nek mértem. Nem különösebben kemény padlója rézsűsen emelkedő oldalfalba ment át. Betöltődése helyenként hamus, vörös tapasztásrögös kevert földként mutatkozott. Beleásva viszonylag több, nagyobb állati csont (pl. szarvasmarha vagy ló), halcsont, illetve -szálka, salakdarab került napfényre, s féltucatnyinál több cserép. Ezek egy része őskori és durvakerámia volt. Valójában a finom anyagú, korongolt, szürke, fényezett edénytöredékek a korszakhatározók. Előfordult egy duzzadt tálperem és egy tölcséres szájrész, mely talán korsóból való. Kisebb edény, tálkacsésze fragmentuma egy polírozott peremdarab. A ház kora a középső vagy inkább a késői császárkor. (29. kép) 56. (D-4) pont. Ezt az objektumot gödörnek lehetett meghatározni. A keleti tanúfalon észleltem. Erősen hamus-pernyés kultúrréteggel töltődött fel. Mélységét nem tudtam mérni, szélessége kb. 80 cm-t tett ki. Formájáról nem jegyeztem le semmit. Korongolt szürke és kézzel formált kerámia keltezte nagy valószínűséggel a császárkor későbbi időszakára. 57. (D-3) pont. A földbesüllyesztett aljú építmény nyoma az 54. (azaz D-6) ponttól cca. 30 cm-nyire feküdt. Az a tény, hogy az ároknak mind a két oldalán előtűnt, arra vetett fényt, hogy az pont félbevágta. Az objektum vízszintes alja (valamelyest érzékelhető „padlóréteggel”) meglehetősen magasan, a felszíntől csupán 60-70 cm-re húzódott. Két vége elmosódott, így a szélességére lejegyzett 2,5 méteres adat pusztán hozzávetőleges. „Kultúrrétegesebb”, hamusabb-paticsosabb földjéből állatcsontot és jellegtelen őskori cserepek mellett késő római kori, illetve kora népvándorlás kori durva és korongolt keramikát gyűjtöttem. (10. kép 3) 60. (C-1) pont. Ezen a helyen - Baghy-homok 1990-1991. évi ásatási területének északi tömbje „magasságában” - kb. három és fél vagy négy ásónyomnyi (-80 cm) mélységben paticsszemes, hamus betöltődés réteget metszett az árokásó masina. A régészeti objektum formájáról semmiféle adatunk nincsen. Az említett rétegből agyagtapasztás- rögöket, oszteológiai anyagot és cserepeket szedtem ki. Több homokkal- kaviccsal kevert anyagú, korongolt, szürkés, barázdált díszű, koromfoltos fazékoldal fordult elő, melyek a Kr. u. V-VI. századra tehetők és a gepidáknak tulajdoníthatók. A szomszédságban talált egyéb (szarmata és Árpád-kori) leleteknek a datálás szempontjából valószínűleg nincs jelentőségük. 61. (C-2) pont. Itt mindkét profilfalon egy 200-250 cm hosszú elszíneződést figyeltem meg, melynek alját pontosan nem tudtam megvonni. Betöltődését eléggé laza, hamus-porlós kevertes föld képezte. Jellegzetes Kr. u. XI-XIII. századi - inkább, mint kora népvándorlás kori - edénytöredékek, patics és állatcsont jött elő megbolygatásával. Következésképp valószínűleg Árpád-kori telepobjektumról van szó. 63. (C-4) pont. A pompás keleti germán, gepida leletanyaggal előtűnő telepobjektum a gyepmester telep közelében, attól délkeletre, épp a szántóföld szélén, a műúttól 8-9 méterre helyezkedett el. A 120-130 cm mély gázvezetékárok keleti és nyugati tanúfalán egyaránt észlelhető volt, az tehát annak középső részén csapott át. A nyugati oldalon 250 cm körüli nagyságú, a felszíntől 80 cm mélységű, egyenes aljú, függőleges falú gödör vált láthatóvá a nyesésnél. Paticsszemcsés, nem túlságosan laza földjében a járószint fölött az árokásó „eldarálta” malomkő hevert. A szemközti oldalon a helyzet nem volt ennyire egyértelmű: tulajdonképpen csak egy 130-140 cm kiterjedésű, 80-90 cm mélyen fekvő, összefüggő paticsréteg (föltehetően kemenceplatni másodlagos helyzetben vagy valami hasonló) mutatkozott, illetőleg az azt körülvevő, szélek nélküli, kevert föld. Ez alól az 1-2 cm vastag, ívelődő paticssáv alól kb. félméteres helyről nagyobb számú, egy-két-három sorban heverő edénytöredékeket gyűjthettem. (30. kép és 31. kép) Az alábbiakban leírásra kerülő tárgyak mellett még a következőket kell megjegyezni. Volt néhány őskori (rézkori- bronzkori?) fragmentum, valamint több finom anyagú, korongolt, szürke, fényezett lelet (közte egy-két hombárral), melyek késő császárkoriak - Kr. u. IV-V. század? A 90-100 darab Kr. u. VI. századi cserépből 15 volt díszkeramika: két besimított és hét pecsételt ékítésű. A zöm érdes, korongolt, főként barnás-piros színű (másodlagosan égett!?) fazék-bögre része, néhány esetben fésült felülettel. Egy-két vaskosabb edényfal tároló alkalmatosságra utal. (32. kép 4, 34. kép 1 és 3-7,35. kép 2-6) A fontosabb leletek leírása következik. 122
