Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Adatok Szolnok régészeti topográfiájához – dr. Balogh Béla megyfigyelései a Zagyva-parti gát építése során előkerült leletekről
PROHÁSZKA PÉTER: ADATOK SZOLNOK RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIÁJÁHOZ DR. BALOGH BÉLA MEGFIGYELÉSEI A ZAGYVA-PARTI GÁT ÉPÍTÉSE SORÁN ELŐKERÜLT LELETEKRŐL A sírban (43. ábra) egy 132 cm. hosszú kb. 10 éves gyermek feküdt kinyújtott állapotban fejjel nyugatnak. A csontváz néhány apró csontrész kivételével teljesen elporladt, úgy.; hogy az egész csontváz egy rajz benyomását keltette a földben. Minthogy csak néhány koponyacsont- és végtagcsont-töredék lett volna kiemelhető, a sírt otthagytam azzal a szándékkal, hogy két-három nap múlva (vagy amint időm engedi) visszatérek és a sírt körülásva, földdel együtt egy ládában elhelyezem. A gátnak ez a szakasza ekkor már régen készen volt, mégis megkértem a munkafelügyelőt, hogy vigyázzon a sírra a lehetőség szerint. Néhány nap múlva, amikor két tanítványommal (akik az első kirándulásomon is velem voltak) a szükséges eszközökkel megjelentem, a sírt teljesen összetaposva találtam. A gyermek fejénél egy agyagbögre volt, melynek egy része már a kiemelésnél hiányzott. A bögrét szerencsére már az első kirándúlásomon magamhoz vettem. Az edényke 8.5 cm. magas, szájának átmérője a meglevő darabból számítva kb. 8 cm., alapkörének átmérője 6.4 cm. (44. ábra). Kézzel formált. Színe gyengén vörösre égett, törésében fekete, pereme kihajló. Gyermeksírok kézzel formált agyagbögrével nem ritkák. V.ö. pl.: Cziráky Gyula: A bogojevai sírmező és földvár. (Arch. Ért., 1899. élrí., 274-276.1.). 1.-3. sz. aátaödör (1923). Az alábbi tárgyak a főmérnök szerint a VI. gátszakasz első három gödrének valamelyikében találtattak. A főmérnök határozottan állítja, hogy a tárgyak egy sírban voltak, melynek szétdúlásánál ő is jelen volt. A tárgyakat magához vette és - kérésemre - kis gyűjteményemnek ajándékozta. A főmérnök szavait megerősíti az, hogy az összes tárgyak rozsdásodási állapota (színe) tökéletesen megegyezik. Valószínű, hogy ezen a tájon a munkások több hasonló sírt bontottak fel s tartalmát a gátba hordták. Az alábbi néhány tárgy megmentése igazán a véletlennek köszönhető. Nem lehetetlen, hogy a gát felé, esetleg a gát alatt egész temető van. A lelet honfoglaláskori vagy legalábbis korai Árpádkori. A csontváz megmentésére senki sem gondolt. A sírlelet megmentett tárgyai a következők: 1. Egyenes vaskard nagyobb darabja (45. ábra) markolatvéggel, de markolatgomb és keresztvas nélkül. A kard kétélű. Felületét rozsdagumók borítják. Hossza 65 cm., legnagyobb szélessége 5.1 cm. Van még két pengetöredék. Az egyik (46. ábra) 8.9 cm., a másik kardhegy, 19.7 cm. hosszú (47. ábra). A két töredék a legnagyobb valószínűség szerint a hosszabb darab folytatása. A három darab hosszúságának összege 93.6 cm. A kard ennél hosszabb lehetett, mert a darabok nem illenek pontosan össze. A honfoglaláskori kardok túlnyomó része egyélű, gyengén görbült. Ilyen a tarcali, a karosi, a bodrogvécsi, az esztergomi, a demecseri stb. stb.5’* Ismeretesek azonban a nyugati típusú kétélű, hosszú, egyenes kardok is népvándorláskori és honfoglaláskori sírokból. Kardunk hasonlít a szentesi germán kardhoz.51 52" Markolatgomb és keresztvas hiányában nem lehet összehasonlítani a Karoling-típusú kardokkal. Valószínűleg analóg a székesfehérvári-demkóhegyi, a túród, a horgosi, a győri, a salamoni, az ecsédi vagy a székesfehérvári-rádiótelepi kardok valamelyikével.53*" 51 Arch. Ért. 1898 évf. 10.1, 1900 évf. 39-61.1., 1902 évf 296-316.1. stb. stb. (BB jegyzete) 52 Arch. Ért. 1904. évf. 165.1. (BB jegyzete) 53 Arch. Ért. 1923-26 évf. 245-256.1. stb. (BB jegyzete) 2. Sarkantyú (48a és b. ábra). Négyoldalú piramis alakú tűskével. A tüske a gyökerétől számítva 2.8 cm. Maga a sarkantyú tüske nélkül 9.4 cm. Egyik szára letört, ép szárán a szijjlyuk hosszúkás. A sarokvas szárai nem görbültek, tehát Nagy Géza szerint a XII. századnál régibb típusú. Az íves sarokvas az Árpádkor későbbi szakára jellemző.54* Tehát a sarkantyú típusa szerint a sírlelet a XII. századnál régibb. 3. Lándzsahegy (49. ábra). Hossza 12.7 cm., levelének legnagyobb szélessége 3.5 cm. A lyuk belső átmérője kb. 1 cm. 4. Zablakarika (50. ábra). 5. Két darab ismeretlen rendeletetésű vastárgy töredéke (51. és 52. ábra). Lehet, hogy az egyik (52. ábra) kengyelvas darabja. 4. sz. gátgödör (1924). Kis agyagkorsó. A gödör nyugati falából egy átmetszett fészekben, kb. 1.4 m. mélyen egy kis füles agyagkancsót ástam ki. A fészekben, mely valószínűleg sír, a kancsócska közelében néhány apróra tőrt edénycserepet találtam. A fészek földjét megvizsgálva alig észrevehető csontmálladéknyomokat találhatunk benne. 54 Nagy Géza: A szabolcsmegyei múzeum középkori sarkantyúi. Arch.Ért., 1898. évf., 61.1. (BB jegyzete) 107
