Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Régészet - Prohászka Péter: X–XI. századi sírok és leletek Szelevény–Menyasszonypartról. Adatok a Tiszazugi Régészeti Magántársaság működésének kezdeteihez

TISICUM XXII - RÉGÉSZET

„Azon szerencsés körülmény, hogy vidékünkön számos, a történelem előtti időszakból való telep fedeztetett fel, s azon eset, hogy a magyar régészet apostola Römer FlórisFerencz úr 1876. évioktóberhó 12é" körünkben megjelent és nekünk felejthetetlen emlékűvé vált itteni rövid időzése alatt az eddig szétváltan, ámbár egy czélra működő elemeket egybehozta: lett létrehozója azon kisded társulatnak, mely minden alapszabályok nélkül feladatáéi tűzte ki első sorban tanúink, másodsorban megkedveltetni, népszerűsíteni az archaeologiát.

A társaság működési tere az úgynevezett „Tisza-Zug"-ra terjed ki, mely Jász-Nagykun-Szolnok megyének egyik járását képezi; székhelye a társaságnak Puszta-lstvánháza, hol egyik tagtárs szívessége folytán a tagok által ajándékozott és a társaság ásatásaiból folyton szaporított gyűjtemények elhelyezésére megfelelő helyiség van.

Czélja elérésére nemcsak szakkönyvtárt alapított a társaság /:melynek kiváló részét Römer Flóris Ferencz nagy régészünk több kötetekre menő ajándéka képezi, amiért fogadja itt is hálánk igazi kifejezését:/ hanem szaklapokat járat, koronkint összejöveteleket tart és ásatásokat is rendez, mely utóbbiaknak nem annyira tudományos, mint inkább jegyzőkönyvszerű feljegyzéseit tartalmazza e kézirat, melyet közre bocsátani jónak láttunk, leginkább azért, hogy az év végén, munkálkodásunkról beszámoljunk annak, ki társaságunkat megalapította. Végül nem annyira divatos hiúságból, mint inkább emlékezetűi feljegyezzük, hogy magántársulatunk tisztikara következő:

Elnök:

Széli Farkas, lakik Kunszt. Mártonban.

Titkár:

Kovách Albert, lakik Csépán.

Museum őr:

Schweiger Lajos, lakik P Istvánházán”.

E kiadvány szerint az elnöki tisztet Széli Farkas látta el, akinek 1878- ban Karcagra történt kinevezését követően nem szűnt meg a társaság működése, hanem helyét Fechtig Imre helyi földbirtokos vette át, és a társasághoz néhányan még csatlakoztak.7 A négy, nyomtatásban közölt jegyzőkönyvvel együtt több mint 28 jegyzőkönyvről található utalás az irodalomban,8 melyek közül azonban eddig csupán egyetlen - az 1886. október 25-én Tiszakürtön végzett ásatásról készített - került elő Tóth Dezső hagyatékából.9 Az adattári és levéltári kutatások során újabb jegyzőkönyvekre és egyéb iratanyagra bukkantam a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában, valamint a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Rómer-hagyatékában.10 A Nemzeti Múzeumban található jegyzőkönyvek és naplórészletek a Tiszazugi Régészeti Magántársaság által beküldött leletanyaggal együtt kerültek be.11

7 KOVÁCH Albert 1893b.; KALICZ Nándor 1957.7.

8 SZINNYEI József 1899. 1187.: „...s ez ideig eszközölt ásatásokról 28 jegyzőkönyvet, a múzeumuknak rajzokkal ellátott naplót és albumot szerkesztett...”

9 BOTKA János 1990.327.

10 A Társaság 1881 és 1885 közötti iratanyagának egy része 1927-ben még megvolt a megyei levéltárban, később azonban elveszett, talán kallódik: BOTKA János 1990.328.

11 Erre vonatkozó utalás található Szinnyei Kovách-életrajzában: SZINNYEI

József 1899.1187.: „...s ez ideig eszközölt ásatásokról 28 jegyzőkönyvet, a

múzeumuknak rajzokkal ellátott naplót és albumot szerkesztett, és miután

Sajnos egy részük, éppen a korai évek feltárásairól írt jegyzőkönyvek és naplómásolatok hiányoznak, nagy valószínűséggel a Nemzeti Múzeum Igazgatóságának iratanyagával együtt pusztultak el 1945-ben. A megmaradt jegyzőkönyvek, valamint a társaság leltárkönyvének, naplójának másolatai és a múzeumban található leletanyag segítségével számos ásatás rekonstruálható, és az itt feltárt anyag régészeti-történeti összefüggéseibe helyezhető. Az alábbi tanulmányban egy olyan tiszazugi lelőhellyel foglalkozunk, ahol a Tiszazugi Régészeti Magántársaság többször is folytatott ásatásokat, azonban az itt előkerült temető sírjait a régészeti kutatás mindeddig nem tudta biztosan besorolni, amelynek elsődleges oka az itt előkerült többféle korszakból származó leletanyag volt.12 Ez a lelőhely a Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tiszazugban fekvő Szelevény község területén található Menyasszonyparton van.

Szelevény-Menyasszonypart mint többkorszakú lelőhely

Menyasszonypartnak a községtől északra, a Rákóczi út melletti, attól keletre kiemelkedő dombot nevezik, ahol a község temetője is található. A dombot két oldalról vízfolyások vették közre, amely már az őskortól lehetőséget kínált az ember megtelepedésére.13 Szelevény ismertségét az 1876-ban megrendezésre került Vili. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszusnak köszönheti, amelyhez kapcsolódva kezdődött meg a község területén található Demeterpart és a Menyasszonypart kutatása. Ezekről a Tiszafüredi Régészeti Magántársaság jelentéseire építve Römer Flóris is beszámolt a konferencia Compte-Rendue-jében.14 A kötetben közölte a menyasszonyparti lelőhely térképét (2. kép) és egy temetőtérképet, melyen kilenc csontváz rajza van megörökítve. Magáról a temetőről, illetve az előkerült leletekről azonban alig ír valamit, a

2. A Szelevény-menyasszonyparti lelőhely térképe és a domb metszete Römer Compte-Rendue-jében (Römer, 1878.28. Fig. 6.)

a múzeumuknak tárgyai a m. n. múzeumba helyeztettek el, a naplójuk és leltáruk másolatai szintén ide küldettek.”

12 Lásd erről részletesen: KALICZ Nándor 1957.

13 KALICZ Nándor 1957.60-62.

14 RÖMER Flóris 1878.

216