Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY véletlenül emlékezik meg róla oly elragadtatottan az 1665-ben idelátogató Evlia cselebi,19 hiszen az Alföld legnagyobb négyzet alaprajzú, mívesen kidolgozott ólomborítású kupolával fedett kőépületéről van szó.20 A palánkfalakon túlra eső külterület vonatkozásában - a fentebb már hivatkozott tiszai átkelőkön kívül - csupán szórványos előrelépés tapasztalható, amelynek bázisát az őskörnyezeti viszonyok megállapítása jelentette.21 A vár déli előterében, közvetlenül a KikötőiA/ízi-kapu alatti partszakaszon építették ki a szőke folyó legészakabbi, oszmán kézen lévő hadi és kereskedelmi kikötőjét, amelynek zavartalan működését az itt állomásozó tiszai flottilla felügyelte.22 Evlia egykorú leírása,23 Georg 19 EVLiYÄ, Qelebi 2003.135. 20 KERTÉSZ Róbert 2012b.; KERTÉSZ Róbert et al. 2012.; KERTÉSZ Róbert et al. 2012a.; KERTÉSZ Róbert 2013.; KERTÉSZ Róbert-SZAKONYI Balázs 2013. 5-7. Az 1820-1821-ben teljesen elbontott dzsáminak a Várplébánia telkének nyugati szélére átnyúló területén a közelmúltig nem volt szakszerű terepkutatás. Mindössze egy amatőr próbálkozásról rendelkezünk némi ismerettel, amelyet közel 80 évvel ezelőtt a Szolnoki Művésztelep igazgatósága szervezett meg. A több szezonra tagolható munkálatokról önmagában már a kitűzött cél is sokat elárul: a vár feltételezett titkos alagútjainak keresésével indultak 1934 őszén, a művészkertnek a Radnai Béla Damja- nich-emlékműve mögötti részén, és egy kora középkorinak (6-700 éves) vélt templom alapjainak megtalálásával - „amelyet a törökök mecsetté alakítottak át" - zárultak 1935 nyarán, a plébániakertben (A régi szolnoki vár földalatti folyosóit és egyéb műemlékeit kutatják a festőművészek. Nyilatkoznak a szemtanúk. Szolnoki Újság 1934. szeptember 27.; A legrégibb szolnoki templom alapjait találták meg a várban. Szolnoki Újság 1935. június 6.; KOSA Károly 2000.157.). A probléma csak az, hogy szakemberek ottlétéről nincs tudomásunk, ráadásul a kiásott objektumok kormeghatározásakor elmaradtak a feltárt leletekre, építőanyagra, falazási és/vagy alapozási technikára stb. történő hivatkozások. Régész hiányában - értelemszerűen - komolyabb dokumentáció nem ismert és felbukkanása sem várható. Sőt a körülmények ismeretében valószínűleg az a realitás, hogy az akkor felfedezett épület alaprajzáról nem készült méretarányos rajz, de még vázlat sem. Az viszont bizton kijelenthető, hogy a felszínre került forrásanyag nem került be a frissen alapított városi múzeum gyűjteményébe, hiszen erről már 40 évvel ezelőtt sem tudott Kaposvári Gyula múzeumigazgató (Megtalálták a dzsámi alapjait - tovább folytatják a szolnoki vár feltárását. Szolnok megyei Néplap 1973. október 6.5.). Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a művésztelep alkotói által publikált konklúzió valóságtartalmát lényegében semmi nem igazolja: minden állítás találgatáson és nem bizonyítékon alapul. Az ásatók nemes szándékához ugyan nem férhet kétség, de talán azért is mondtak le örökre egy szakmai lapban történő közlésről, mert nem tudták alátámasztani elképzelésüket. A XVII-XIX. századi hadmérnöki felmérések elemzése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy 1934-1935-ben minden bizonnyal az 1550-es években emelt dzsámi keleti felének, valamint a XVII-XVIII. század fordulója körül hozzáépített szentély és az azt lezáró apszis, továbbá a XVIII. század legelején létesített harangtorony alapjaira, végül pedig az ugyancsak XVIII. századi kriptára bukkanhattak rá (KERTÉSZ Róbert 2010.). A Várplébánia telkén 2013. augusztus 23-án geofizikai (földradar) vizsgálatokat folytattunk Puszta Sándor (Fractal Bt., Budapest) közreműködésével. Az eredmények értékelése folyamatban van. E helyen is köszönetünket fejezzük ki Máthé György atyának, szolnoki kerületi esperes plébánosnak, hogy lehetővé tette a műszeres kutatások elvégzését. 21 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 36-37. 35. kép; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.68-69. 22 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 6.; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010. 73.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert et al. 2012a.; KERTÉSZ Róbert 2012.52.10/13. ábra; KERTÉSZ Róbert 2012a. 391-394.2. ábra. 23 EVÜYÄ, Qelebi 2003.136. Hoefnagel 1617-ben megjelent látképe,24 továbbá két XVII. század végi hadmérnöki felmérés25 összevetésével hozzávetőlegesen sikerült azonosítani a várárok keleti szakasza és az eredeti Zagyva-ág között húzódó ártéri szigeten, valamint a Zagyva bal partján ábrázolt muszlim temetőket, végül a városkaputól közvetlenül északnyugatra vezető országút Y-alakú elágazásánál, a jelenlegi Kossuth tér nyugati részén, illetőleg annak térségében a vesztőhelyet.26 Szolnok a jelentősebb hódoltsági központok közé tartozott, virtuális rekonstrukciója a közelmúltban látott napvilágot.27 A töredékesen ránk maradt források és főként analógiák felhasználása alapján az itt élt népesség teljes lélekszáma a XVI. század második felében mintegy 2.000-2.500 fő körül járhatott - az ekkorra megmaradt magyar lakosság aránya csupán kb. 10%-ra tehető.28 A kora újkori erősség „alapítása”, azaz az 1552. szeptember 4-ei oszmán foglalást közvetlenül megelőző két esztendő, a várépítéssel egyetemben ezzel szemben jóval kevésbé feltárt. A történeti források tanúsága szerint elsőként a Tisza folyó mentén is előrenyomuló, Szegedet már birtokló törökök fejében született meg az elhatározás, hogy Szolnokon várat emeljenek.29 Sőt 1549 tavaszán már az effektiv előkészületeket is megkezdték, és a beruházáshoz szükséges építőanyagot, nevezetesen „igen sok épületfát és óriási tölgyfákat” halmoztak fel dél-alföldi szandzsákközpontjukban, Szegeden.30 Mivel a terjedelmes transzportnak a Zagyva tiszai torkolatához juttatását a leghatékonyabban vízi úton lehetett megoldani, erre a célra a Belgrádnál állomásozó, a szőke folyóra felevezett 50 naszádot vették volna igénybe.31 Ennek megakadályozására azonban 1550 nyarán I. Ferdinánd király magyarországi hadvezetése, belátva a keleti végeken a defenzív stratégia tarthatatlanságát, egy preventív hadműveleti tervet dolgozott ki. Niklas Graf zu Salm und Neuburg magyarországi főhadparancsnok (1546-1550)32 vezetésével, illetőleg alárendelt német, magyar, spanyol főtisztjeivel - úgymint Erasm Teufel,33 24 BRAUN, Georg-HOGENBERG, Franz 1617. 25 KAPOSVÁRI Gyula 1983.163-164. 4. kép; KAPOSVÁRI Gyula 1985.; KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 12-13.8. kép; KERTÉSZ Róbert 2010. 26 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 7.; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010. 80.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert et al. 2012a.; KERTÉSZ Róbert 2012.52-60.10. ábra. 27 KERTÉSZ Róbert 2013.; KERTÉSZ Róbert-SZAKONYI Balázs 2013. 28 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012a. Az új eredmények meggyőzően bizonyították, hogy ebben az időszakban - Kaposvári Gyula (1975. 59.) véleményétől eltérően - a várost nemcsak a „kisszámú” magyarság lakta, hanem rajtuk kívül főként a Balkán-félsziget északi területeiről ideköltöző délszlávok: főként muszlim bosnyákok és hercegovácok, továbbá pravoszláv szerbek. Forrásadatokkal rendelkezünk még arról, hogy az itteni magyarok a megélhetésüket nem kizárólag helyben oldották meg. A királyi Magyarország erődítményeiben vállaltak katonái szolgálatot: például Eger várának 1589. évi fizetési és számadási könyvében a gyalogság között 6 szolnoki hajdút is feltüntettek. Lásd: SZENDREI János 1888.419. 29 GOROVÉ László 1820. 17.; PALUGYAY Imre 1854. 303.; GYÁRFÁS István 1879.40-41.; GYÁRFÁS István 1885.14.24.; SZENDREI János 1889.125.; ILLÉSSY János 1893. 637-641.; KÁRFFY Ödön 1912. 306.; BELITZKY János 1969.140.; MAROSI Endre 1974. 61.; SZÁNTÓ Imre 1975. 42^13.; SZÁNTÓ Imre 1985.43.; SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.111.113.; BENEDEK Gyula 2007.145. 30 ILLÉSSY János 1893.639. 31 GYÁRFÁS István 1879. 40-41.; GYÁRFÁS István 1885.15. 24.; SOMOGYI Ignácz 1886.1.; ILLÉSSY János 1893. 639-640.; KÁRFFY Ödön 1912.307. 32 PÁLFFY Géza 1999.229.257-258. 33 PÁLFFY Géza 1999. 261-262. 388
