Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
KERTÉSZ RÓBERT-KORPÁS ZOLTÁN: A SZOLNOKI VÉGVÁR FELÉPÍTÉSE 1550-1552-BEN ÉS BERNARDO VILLELA DE ALDANA IDE KAPCSOLÓDÓ LEVELEI Báthory András, Losonczy István, Bebek Ferenc, Agostino Sbardellati váci püspök, Bernardo Villela de Áldana - nemcsak Szolnok mihamarabbi megszállását és erődítését végezték volna el, hanem a legkritikusabb időszakot, az első néhány hónapot jelentős katonai erővel szándékozták biztosítani. Nem sokkal később elérkezett a tettek ideje: 1550 szeptemberében a királyi haderő elfoglalta Szolnokot, ami a törököket váratlanul érte, és rendkívül felbosszantotta. A feszített tempóban megkezdődött várépítés katonai biztosítás mellett zajlott, erre a célra ugyanis helyben egy kisebb, míg két közeli, Tisza túlparti falu, Roff (Tiszaroff) és Abád (Abádszalók) térségében egy lényegesen nagyobb, hozzávetőleg 10.000 fős mezei sereget állomásoztattak Báthory András országos főkapitány vezetésével, amelynek előőrsei egészen a szolnoki határ szomszédságában fekvő Fokorúig nyúltak.34 Az erődítési munkálatok a jelenlegi Szolnok történeti városmagjában, a Zagyva keleti, eredeti tiszai torkolatától nyugatra zajlottak, a XI. századi ispánsági vár sáncait részben magában foglalva. Az új palánkerősség nemcsak méretében haladta meg számottevően a korábbit, hanem - mint majd később látni fogjuk - védelmi képességét illetően ugyancsak, hiszen az akkoriban legkorszerűbbnek tartott olasz rendszer elveinek ha nem is teljes körű ismeretét, de annak számos elemét szem előtt tartva kivitelezték.35 Erről a nagy volumenű, megkezdésétől fogva borotvaélen táncoló, ám a végeredményt illetően egyértelműen sikeresnek tekinthető várépítkezési vállalkozásról az elmúlt közel két évszázadban számos vélemény és elképzelés látott napvilágot. Ezek jelentős része napjainkra teljességgel túlhaladottá vált, így toposzok és tévképzetek nehezítik a tisztánlátást. Vitatott önmagában az is, hogy mikorra tehető pontosan Szolnok megszállása és az építkezések megindulása. A történészek, régészek azt is eltérően ítélték meg, hogy az utóbbiak mennyi idő elteltével zárultak le. Jelentősen lerövidíthette a beruházást, és emiatt egyáltalán nem érdektelen, hogy a több mint 500 évvel korábbi ispáni erősség sáncait felhasz- nálták-e valamilyen módon. Mit tudunk tehát a kora újkori szolnoki végvár keletkezéséről? Kik lehettek a tervezői, a beruházás vezetői és a kivitelezés effektiv résztvevői? 34 GOROVÉ László 1820. 18-20.; PALUGYAY Imre 1854. 302-304.; GYÁRFÁS István 1879. 42-43.; GYÁRFÁS István 1885. 25.; THALLÓCZY Lajos 1885.53-57.; SZENDREI János 1889.125-126.138.; ILLÉSSY János 1893. 641-647.; SZEGŐ Pál 1911.117-119.121-123.; BALOGH Béla 1927.160. 166.; PATAKI Vidor 1931. 103-104.; SCHEFTSIK György 1935. 87, 329.; KOMÁROMY József 1943. 82-90.; KAPOSVÁRI Gyula 1956. 36-38.; KAPOSVÁRI Gyula 1971. 82-85.; MAROSI Endrei974. 61-62.; NEMES Ger- zson 1975. 41.; SZÁNTÓ Imre 1975. 43.; KOVÁCS Gyöngyi 1982. 85-86.; KAPOSVÁRI Gyula 1983.161-162.; SUGÁR István 1985. 253-255.; SZÁNTÓ Imre 1985. 44-45.; SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986. 37-38. 116-118.120.124.; SZABÓ László 1996. 80-81.; BÓNA István 1998. 59.; SZABÓ László 1998. 33-34.; SZIKSZAI Mihály 1998. 156-157.; KORPÁS Zoltán 1999.11-13. 93-103.; BAGI Gábor 2000.15-16.; KOVÁCS Gyöngyi 2001.169.; MOLNÁR Erzsébet 2002.11.; VÖRÖS István 2005. 28.; BENEDEK Gyula 2007.146-152.; KORPÁS Zoltán 2008.243-244. 35 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 36-38.35-36. kép; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.69-72.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert et al. 2012a.; KERTÉSZ Róbert 2012.52.10/1.10/3. ábra. Az 1550-es éveket tekintik fordulópontnak, amikor Itáliában megkezdődött az olasz erődépítészeti rendszer elméletének közzététele nyomtatott formában, majd ennek hatására a továbbfejlesztése, tehát a hazai mesterek addig - nagy valószínűséggel- csak tapasztalati, esetleg kéziratban terjedő információkkal rendelkeztek. Lásd: DOMOKOS György 2000.16-17.22-23. Hányán működtek közre az erődítési munkálatokban? Hol húzódtak és miből készültek a védművek? Tetten érhető-e az olasz várépítészeti eljárás alkalmazása? Mekkora lehetett a várkerülete és területe? Milyen épületek álltak benne? Értekezésünkben ezekre a meghatározó kérdésekre keressük a választ, mégpedig úgy, hogy - a korábbi adatok figyelembevétele mellett - eddig ismeretlen új források és módszerek bevonásával szándékozzuk felidézni a várépítés összetett folyamatát. Végül megvizsgáljuk, hogy Szolnok mely korabeli végvárakkal sorolható egy kategóriába, és milyen okok vezettek időelőtti elestéhez. 2. A szolnoki végvár építésének kezdetei és a munkálatok lezárulása Régóta ismert, hogy Szolnok kora újkori végvára és az attól nyugatra található mezőváros a Tisza jobb partján, a jelenlegi megyeszékhely településmagjában található.36 (1. kép) Az elmúlt évszádok során azonban 1. kép: Ortofotó Szolnokról a történeti városmag kiemelésével, amelyet kelet felől az 1550-1552-ben épített végvár, nyugatról a mezőváros védművei öveztek (tervezte: Kertész Róbert, készítette Horváth Sándor) 2. kép: A szolnoki vársziget napjainkban madártávlatból: az egykori várfalak nyomtalanul elenyésztek (fotó: Kertész Róbert, 2010) 36 GOROVÉ László 1820.16-23.; KOMÁROMY József 1943. 72. 77. 2. kép. 90-95.; KAPOSVÁRI Gyula 1956.38-39.1. ábra. 389
