Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Demeter Orsolya: Egy észak alföldi mezőváros – Keresztes története a XV–XVI. században
DEMETER ORSOLYA: EGY ÉSZAK ALFÖLDI MEZŐVÁROS - KERESZTES TÖRTÉNETE A 15-16. SZÁZADBAN Összehasonlítva ezt az eredményt a környék településeivel, városunk hozta a legnagyobb átlagot.™ A mezőgazdaságban és az adózásban a jobbágyi jelleg dominált. Ennek legjobb bizonyítékai a korszakban felvett dézsmajegyzékek. A következő pátens Keresztes lakosaira és főbírójára is vonatkozott, amelyben Anna királyné 1505-ben a várhoz tartozó mezővárosok lakosait utasította, hogy a borból és gabonából járó tizedet kizárólag az ősi szokások szerint adják meg. Ez azt jelentette, hogy a termésből először a földesúrnak - ez esetben a királynénak-járó kilencedet róják le, csak utána az egyházi tizedet. Ennek az volt az oka, hogy a dézsmaszedők mindkét fél részéből kivették a maguk tizedét.“ A gabonatermesztést tekintve az 1548,1549-es tized- jegyzékek szerint a város növénytermesztésének alapvető bázisát az őszi gabonatermelés adta, ami főleg búzát (fruges), kisebb mértékben rozst (siligo) jelentett. A tavaszi gabona (vernalis) jelentéktelennek mondható. 1576/1577-ben jelentősen megváltozott a termésstruktúra: a gabona közel 41%-a tavaszi vetésre esett. A század végén, még a mezőkeresztesi csata előtt, 1594-ben az adózók létszámának csökkenése figyelhető meg (63 fő). Teljesen megszűnt a tavaszi gabona termelése, csupán a méhkasok száma mutat emelkedést.79 80 81 A szőlőművelés Keresztesen nem tartozott a gazdaság fontosabb ágazatai közé, ehhez a természeti adottságok sem feleltek meg olyan mértékben, mint a felföldi mezővárosok esetében. Az 1548. évi gabonadézs- ma-jegyzékben csupán hét szőlőbirtokost (vineam habet) tüntettek fel.82 A birtokosok és nemesek gazdálkodására is találunk adatokat. Az 1544. évi portális összeírás említ egy Zawar Pál nevezetű birtokost, kinek két zsellérportája volt. Később, az 1546-os összeírásban szerepelnek nemesek, akik három portával és négy zsellérportával bírtak. 1554 késő őszére a nemesi porták száma 2,5-re csökkent.83 Zalatnay Bertalan, aki elsősorban Diósgyőrött és Miskolcon rendelkezett javakkal, Keresztesen is bírt egy kúriát, ami egy 1577. évi értékbecslésben már nem szerepelt, tehát ekkorra kikerült a tulajdonából.84 Az 1578. évi közgyűlési jegyzőkönyv említi a mezővárosban fekvő, néhai Miké Éliás-féle nemesi udvarházhoz tartozó birtokrészt. 1570-ben szintén egy közgyűlési jegyzőkönyvből értesülünk az alábbiakról: Pécsy Dorottya asszony, Zsóry Mihály (egregius) házastársa intette néhai Újszászy László özvegyét, Hanvay, másképpen Nagyszájú Katalin asszonyt a Csabán, Vattán és Keresztesen lévő birtokrészekből neki járó jegyajándékot illetően. Mikó Zsófia és Margit asszonyok, valamint Bajó Gáspár, Kristóf és Margit, végül Bácsmegyey Boldizsár és Mátyás, valamint Somody Tamás nemesek (nobiles) a néhai Mikó Illés tulajdonában a Keresztes oppidumban lévő nemesi kúriát együttesen bírták. 1579-ben nemes Sülye János a végrendeletében nemes Holczman Istvánra hagyta a Keresztes oppidumban fekvő Nagyházhely nevezetű telket.85 1536-ban kelt az egri káptalan egy bizonyságlevele ar79 MNL B-A-Z m. Lt. XV.-32. 363-as mikrofilm (1579/18) Kereztes, Mohi járás - 1579-es báránytized jegyzék. Kövesden 167, Gelejen 158, Montajon 104, Csáton 96, Mezőnagymihályon 50, Nyárádon 50 bárány alatt adóztak. Lásd: BOROVSZKY Samu 1909.151. 80 MNL B-A-Z m. Lt. XV. 1.107. sz. 81 MNL B-A-Z m. Lt. XV.-32. 363-as mikrofilm - Mohi járás, Kereztes 1548., 1583., 1594. évi dézsmajegyzéke; N. KISS István 1960. 82 MNL B-A-Z m. Lt. XV.-32.363-as mikrofilm - Mohi járás, Kereztes 1548. évi dézsmajegyzéke 83 MNL OLE 158. 84 GYULAI Éva 1998.227. 85 BARSI János 2001.327. sz.; TÓTH Péter 2008. 482,1993. sz.; MNL B-A-Z m. Lt. IV. 501/a. 1.100. ról, hogy Egri Veréb Ferenc Zápolya Jánostól a négyesi Nagy Miklós-féle keresztesi curiát kapta donatióba.*6 Az iparos tevékenységre a dézsmalajstromokból nyerhetünk képet. Céhre vagy kifejezetten ipari jellegű termelésre, foglalkozásra nincs adat. Úgy tűnik, hogy más mezővároshoz hasonlóan itt is az a tendencia érvényesült, hogy nem vált el egymástól a mezőgazdasági és ipari termelés. Az adófizetők között találunk olyan vezetékneveket, amelyek minden bizonynyal az adott személy ipari (mellék)fogIalkozására utalnak. Az 1548-as dézsmafizetők között a következők fordultak elő: Szabó vezetéknév 10 személy esetében (ebből kettő egymás mellett), Forgács két személy, Varga négy személy (ebből három egymás mellett), 2-2 Kovács és Szűcs, szintén két Acs (egymás mellett), végül 1 -1 Bakos, Kancsós és Gyöngyös. Az iparágak számából és jellegéből látható, hogy a mezővárosi kézműipar erősen falusias jellegű volt. Az 1570. évi török összeírás foglalkozást rejtő nevei [Tómestör Lukács, Szűcs Máté, János kovács, Varga Benedik, Szabó Mátiás, Kovács Mátiás) majdhogynem megegyeznek az ugyanezen évi dézsmajegyzék adataival: Tómester egy, Szabó kettő, Szűcs egy, Kovács kettő, végül 1-1 Borbély, Varga és Mészáros. Az 1576. évi adózók foglalkozásra utaló vezetéknevei: Szabó hét, Csapó (gubacsapó) kettő, Mészáros kettő, 1-1 Ács, Borbély, Szekeres, Kutas, Olajos 1 db és Kalmár, valamint három Kovács és két Varga. 1578-ban ez a sor kiegészült egy Ötvössel, két Vargával, valamint egy-egy Tímárral és Molnárral, 1583-ban pedig Erszénygyártó özvegyével, illetve egy-egy Szíjgyártóval és Galambos sál.87 Egy hídvámról tesz említést az 1563-as urbárium, mely szerint két sóval megrakott szekér után egy sókockát kaptak a keresztesiek (oppídaní).ss Az adat érdekessége, hogy ez a kisebb vámbevétel nem a diósgyőri uradalom haszonvétele volt, hanem a helyi lakosokat illette. A keresztesiek a XVI. század első felében már bizonyosan kiterjedt kereskedelmi tevékenységet folytattak. A legfontosabb árucikk a szarvasmarha volt, a kereskedelem is erre koncentrált. II. Lajos király 1518-ban megerősítette szabadságukat az adó- és vámfizetés alól. Az uralkodó minden hívének (főpapoknak, zászlósuraknak, főispánoknak, helytartóknak, nemeseknek és tisztjeiknek, a városoknak, mezővárosoknak, a majorságok vezetőinek és lakosainak, bírájuknak stb.), illetve a vízi és szárazföldi révszedőknek és vámosoknak megparancsolta, hogy a keresztesi lakosok régi szabadságát figyelembe véve - az egész ország területén és határában - meg ne háborítsák (sem pedig szolgáikat), a kereskedésekben ne háborgassák, vámfizetésre ne kötelezzék őket.89 A vásártartás, mint különleges jog sajnos nem szerepel a város korai forrásai között. 1580-tól királyi oklevélben kapott jogot évi két vásár tartására, Miskolccal és Mohival együtt. A három uradalmi mezőváros vásárnapjai decemberre és őszre estek (Szent Mihály napjára és karácsony előtti vasárnapra). A XVI. századi országos vásárokat azonban az elkövetkező török pusztítás megszüntette.90 A rendelkezésünkre álló iratok nem fedik a teljes akkori joggyakorlatot, mert valószínűleg számos darabja nem 86 MNL B-A-Z m. Lt. XV.-84.3. d. 87 BAYERLE Gusztáv 1998.134.; MNL B-A-Z m. Lt. XV. 32.363-as mikrofilm - Keresthes 1548., 1570., 1576., 1578., 1583. évi dézsmajegyzéke 88 GYULAI Éva 1998.182.; MNL OL UeC Fasc 092/No 001,023. pagina. A latin szöveg fordításának ellenőrzéséért Jámbor Csabának, a Damjanich János Múzeum könyvtárosának tartozom köszönettel. Egy nevezetes hidat említenek a XVIII. század elején is. Lásd: BOROVSZKY Samu 1909.130. 89 MNL B-A-Z m.Lt. XV. 1.143. sz. 90 GYULAI Éva 1998.324-325. 487
