Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Demeter Orsolya: Egy észak alföldi mezőváros – Keresztes története a XV–XVI. században

TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

állta ki az idő próbáját, s bizonyára gyakorolt a település olyan előjogokat is, amiről írásos bizonyíték nem ismert. Kizárólag feltételezés lehet Keresztes esetében az, hogy a kései vásártartási engedély előtt léteznie kellett egy korábbinak is. Az 1583. évi tizedlajstromban tűnik fel egy Petrus Kadas nevű vásározó/kereskedő, aki kereszténypénzt fizetett.91 A malmok az uradalom jövedelmét gyarapították, következésképpen létesítésüket különböző adományokkal szorgalmazták az uralkodók. 1455- ben Hunyadi János megjutalmazta Feisew Nyges-\ Fekethew Pétert Keresztesen egy szabad telekkel és udvarházzal, egy majdani malommal együtt, melyet a Kerezthws nevű folyón fog a kedvezményezett felépíteni. Ezt az adománylevelet az utódokra is kiterjesztette Beatrix királyné 1489-ben. Találunk példát malmok eladására is: 1468-ban Mező Keresztes oppidumban Mátyás király a város két malmát, egyet Nagy Mihály possessio határánál, egyet pedig a városon alul az Agyagosban csabai jobbágyoknak engedte át. Egy 1516. évi bizonyságlevél szerint, néhai Kerezthes-l Hoth László fia János deák „[...] a Borsod vármegyében tévő Kerezthes possessionak a Nyaraad possessio felől való végén, a Kaach- wyzc nevű patakon lévő malomban való teljes részét összes tartozékaival és haszonvételeivel együtt 9 új, jó, tiszta és teljes súlyú magyar aranyforintokért eladta Az oklevelek alapján Keresztesen legalább 3 malommal kell számolnunk a vizsgált korszakban. Mészárszéket (macellum) és kocsmát (educlllum) is működtettek, amit Mátyás király csabai jobbágyoknak adott el.93

7. Településszerkezet, egyház

A rendelkezésre álló térképek jól mutatják, hogy a Keresztesi-patakkal párhuzamosan alakult ki az a sűrű utcaszerkezet, ami ma is jól jellemzi a városképet, (lásd: 2-4., illetve 6-7. kép) Ha megtekintjük az első fennmaradt kéziratos térképi ábrázolást, akkor kitűnik, hogy lényegében egy utca uralja a városképet, ami csaknem bizonyosan megegyezik a mai főutca egy szakaszával, (lásd: 7. és 9. kép). A késő középkori település

9. kép: Keresztes egykori és mai főutcája (Fotó: Kertész Róbert)

91 MNL B-A-Z m. Lt. XV. 32.363-as mikrofilm - Keresthes 1548. évi dézsma- jegyzéke; A vezetéknév alapján következtettem a vásározó/kereskedő foglalkozásra. Lásd: GYULAI Éva 1998.339.

92 TÓTH Péter 1990.90., 110., 157. sz.; MNL OL Dl 24557. sz.

93 MNL OL Dl 24557. sz.

a templom környezetében alakult ki. Ezt támasztják alá azok a XV-XVI. századra keltezhető, felszíni gyűjtésből származó szórvány kerámialeletek, amelyek a templom melletti, 1773-ban épült egykori papiak kertjéből kerültek elő.94 Valószínűleg ebből a korai településmagból nőhetett ki a későbbi Mezőkeresztes. Az első, jói elkülönülő keresztutcákat az első katonai felmérés prezentálja.95 96 A hegyvidékekre jellemző sorházas, szalagtelkes település egészült ki később, valószínűleg a XVII-XVIII. századi visszatelepedés során ólaskert övezettel, ahonnan tölcsérszerűen szélesedő utak vezettek a legelőkre. Az alföldi kertes város tipikus példáját adta, Mezőkövesddel együtt*

Keresztes a XIV. század elején még nem rendelkezett önálló egyházzal, a XV. század végén azonban már biztosan állt temploma, mert egy 1771-es feljegyzés szerint a falban még látszott az 1485 vagy 1487-es évszám.97 Már a legkorábbi, keresztesi csatáról készült egykorú török ábrázoláson is szembetűnik a patak jobb és bal partján álló - kőből lévén hadászati szempontból nagyon jó tájékozódási pontként szolgáló - két épület, ami biztosan azonosítható a ma reformátusként működő keresztesi templommal és átellenben a püspöki egyházzal.98 (lásd: 2. kép) Ha volt is más, kőből emelt objektum az említett XVI. századi településeken, az vagy elpusztult akkorra, vagy katonai szempontból jelentéktelennek bizonyult. A Szentháromság tiszteletére felszentelt keresztesi imaház szentélye és a sekrestye romjai még a XVIII. század közepén is felismerhetőek voltak.99 A sokszög három oldalával záródó, támpillérekkel tagolt, kétszakaszos, kőbordás, csúcsíves boltozató, keletelt szentély délkeleti falában mára befalazott, csúcsíves/lándzsaívű ablak áll. (10. kép). Megmaradt az egyik záróköve, amin faragott címer körvonalazható. A szentély falában a félköríves ülőfülke (sedillá) és az evangéliumi oldalon kiképzett pasztofórium is kiállták az idő próbáját.1“ (11-12. kép)

1576-ban a keresztesiek a református hit gyakorlói lettek, a tiszáninneni református kerület önálló egyházát alkották.101 102 Feltételezhető, hogy már ekkor eltávolították vagy átalakították a berendezést, a falfestményeket lemeszelhették, a korábbi kultusztérből prédikációs teret alakíthattak ki. Az 1596-os csata következtében bizonyosan komolyan megsérülhetett az épület, mert mind a török miniatúrából, mind pedig a szemtanúk beszámolóiból az derül ki, hogy elég romos állapotban lehetett.103 Angol tudósítók szerint az Egerből jövő török szultánt, seregével együtt a keresztény csapatok visszaszorították egy mocsaras területhez közel, ahol egy közel térdig érő „folyócska” kanyargóit, ami elválasztotta a két sereget egymástól. A vízfolyás két oldalán a csapatok számára védelmül szolgáló „csonka templomok” álltak, melyek közül a keresztények a keresztesi oldalon fekvő épületet foglalták el, a török pedig a „rozzant” állapotban

94 Dózsa György utca 50. A kerámiatöredékek korának meghatározásáért Kertész Róbertnek (Damjanich János Múzeum, Szolnok) tartozom köszönettel.

95 MNL OL S11. No 0056. sz.; HM I. katonai felmérés (Coll. XX-15, XXI-15.)

96 GYÖRFFY István 1943.63-64.; ISTVÁNFI Gyula 1997.131., 152. kép

97 KOVÁCS J. István 1942.502.; VÁRADY József 1989.189.; MNL B-A-Z m. Lt. Sl.

98 FEHÉR Géza 1982.111. sz.

99 Keresztes mezőváros 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve. Lásd: MNL B-A-Z m. Lt. Sl.

100 SZABADFALVI József-CSERI Miklós 1992. 21.; GERŐ László 1984. 45., 145., 177-178., 182., 184-185., 198-199.

101 BOROVSZKY Samu 1909.98.

102 S. SZABÓ József 1928.10-40.; MARTON János 1942.120.; FEHÉR Géza 1982. 111. sz.; ISTVÁNFI Gyula 1997. 245.; BODNÁR Tamás 2003. 597.; MNL B-A-Z m. Lt. Sl.

488