Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Demeter Orsolya: Egy észak alföldi mezőváros – Keresztes története a XV–XVI. században
TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY Év Porta Puszta Új ház Zsellér Egyéb Adómentesség Megjegyzés 1530 81 forint 1544 47 2 1 malom Balassa Zsigmondé, a 2 zsellérporta Zawar Pálé 1546 32 16 23 Balassa Zsigmondé 1546 3 bíróé 1546 3 4 nemeseké 1549 27 4 20 3 porta Balassa Zsigmondé 1552 27 Balassa Zsigmondé 1553 16,5 Balassa Zsigmondé 1554 10 Balassa Zsigmondé 1554 2,5 nemeseké 1555 10 Balassa Zsigmondé 1556 10 hódolt 1564 53 (40 egész + 26 fél) 7 10 28 1 malom Sebastianus Fekete, Sydo Pál Királyé, Diósgyőré (együttesen) 1566 12,5 Perényí Gáboré, hódolt 1570 14,5 Diósgyőri váré 1572 35 Diósgyőri váré, hódolt 1574 37 Diósgyőri váré, hódolt 1576 33 Diósgyőri váré, hódolt 1578 33 Nicolaus Dobrossy Diósgyőri váré, hódolt 1582 29 Diósgyőri váré 1584 29 Diósgyőri váré 1588 25 Gasparus Kalj Diósgyőri váré 1596 Diósgyőri váré 1599 A török felégette 1. táblázat: Keresztes portális adóösszeírása a XVI. században (MNL OL E158. Borsod vármegye) Mivel egy portán több család élhetett, négy háztartással számolva és ötös szorzóval mérve a következő adatokat kapjuk a népességre: 1544-ben közel 200 család (940 fő), 1546-ban pedig 540 fő és 16 puszta telek. Nyilvánvalóan ezek a számítások nem nyújtanak pontos adatokat, de az ebből a két népességszámból is látszik, hogy a török térnyerésével - két éven belül - sokan hagyták el otthonukat. Ez a trend folytatódott a későbbiekben: 1552 után csökkenő tendencia mutatkozott a porták számában, 1596-tól azonban már pusztaként szerepelt a település.54 1544 tavaszától a hatvani szandzsák által adóztatott helységek egyike volt. A szandzsák 1548-as deftere 36 családfőt írt össze. Az önálló háztartással rendelkező gazdák és házas zsellérek száma 15, míg az igásállattal rendelkező gazdákat szintén 15 főben állapították meg.55 1570-ben 29 háztartást vettek számba.56 Más, összeírás jellegű forrásokban, mint a dézsmajegyzékekben a név szerint is feltüntetett adófizetők számának ismeretében, a háztartásonként becsült öt fővel beszorozva következtethetünk a népesség számára. Ezzel nagyon képlékeny adatot kaphatunk, mert az adó elsősorban a jobbágytelkeket terhelte. Problémás az is, hogy nehezen határozható meg a társadalom azon köre, akik kimaradtak a lajstromokból. „Az oppidumokban a polgár/nem polgár elkülönülést az adózó és nem (vagy csökkentett mértékben) adózó közötti határ helyettesítette. ”57 Keresztes esetében az 1548., 1583. és 1594. évi gabonadézsma-adóösszeírások 54 MNL OL E158. Borsod megye; VASS Előd 1981.51-52. 484 55 VASS Előd 1981.52. 56 BAYERLE Gusztáv 1998.134. 57 BÁCSKAI Vera 2001.4M2., 44.
