Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.

BAGI GÁBOR: A MÁSODIK SZOLNOKI ÜTKÖZET (1849. MÁRCIUS 5.) TÖRTÉNETÉHEZ I.

határőrök négy százada kapott helyet. A császári dandár előtt foglalt állást gróf Bylandt-Rheidt főhadnagy 1. lovas ütege (6 löveg), az 5. hatfontos gyalogüteg fele (3 löveg?) és egy tarack és egy ágyú a tizenkét fontos félütegből. Leiningen szerint a lövegek egy kis emelkedőn helyezkedtek el, és a vadászok biztosították.

Szolnok többi kijárata őrzését Karger jelentése szerint két század bródi határőr, egy század Károly-gyalogság, és a 2. báni ezred 3. zászlóaljának egy százada látta el. (A Károly-gyalogság története szerint viszont a 17. és 18. századok a lőszertartalékot őrizték.)

A császáriak hadrend-leírása pontatlan a gyalogszázadok eloszlásában (a vadászok és a Károly-gyalogság túl sokszor szerepel, míg a 2. báni ezred zászlóaljából 3 század hiányzik),118 ám a felállást főbb vonalaiban jól mutatja be. 1851-ben Nobili is a hídőrség, a Károly-gyalogság és a lovasság bemutatására tért ki, mégpedig Karger alapján. Bizonnyal maradtak csapatok a ferences rendháznál is, ahol a dandárparancsnokság, a katonai kórház és a hadtáp sejthető. A pályaudvar, a hídfő és a rendház egyaránt jól védhető támpontnak tűnt.119

A magyar hadrend elővédjében a lengyel ulánusok, a vadászok és egy utászszázad lehetett, a Nagysándor ezredes vezette balszárny a Han- nover-huszárokból és egy (talán a Vili.) lovasütegből állt. A centrumban Wysocki alatt a Lengyel Légió zászlóalja, tőle jobbra a fehértollas 3. honvédzászlóalj állt fel, őket a 9. vörössapkás zászlóalj és egy tüzérüteg támogatta. A balszárnyon Leiningen alezredes 19/111. Schwarzenberg zászlóalja állt, amit talán a 60. sorezredi zászlóalj követett, míg a tartalékot Knézich vezetésével a 34. sorezredi zászlóalj és a 65. honvédzászlóalj alkothatta, bár ezeket Nobili munkája nyomán sokszor felcserélik.120 Jerzy Bulharyn és Horváth Pál százados szerint a harmadik tüzérüteg (félüteg?) a centrum és a jobbszárny között, míg a negyedik a tartaléknál sorakozott fel.121 A hadrend azt mutatta, a roham terhét főleg a 3. honvédzászlóalj és a Schwarzenberg zászlóalj viseli majd.122

A támadás során a honvédek a jobbszárnytól kiindulva lépcsőzetesen vonultak fel, így érték el a város déli és nyugati részeit, illetve a homokbányákat. Azonban a tüzérség első állásait nem jól választották meg, távol állították fel az ágyúkat. így nem tudták zavarni a császári tüzérséget, és a rohamot sem támogatták megfelelően.

„A tüzérség még mit sem látott - írta Horváth százados de már lemoz- donyozott és tüzelésre készen állott. Csakhamar... egyik zászlóalja rajvonalának dolga akadt. A Molnár-utca déli kijárata melletti házakból lövések estek az akkori indóház felé. A 9-esek, a veressapkások, az indóház udvarának, vagyis árkának tartottak, melyet egy császári vadászzászlóalj

118 Talán nem tévedünk nagyot, ha egy részüket a dandárparancsnokság, a tüzértartalék, a málha, míg másokat a kijáratok őrzéséhez tesszük.

119 NOBILI, Johann 1851.346.; MARCZALI Henrik 1900.116.; GELICH Richárd é. n. II. 480.; TEPPERBERG, Christopher -SZÍJJ, Jolán 2005.256-258.

120 NOBILI, Johann 1851.345-346.; GELICH Richárd é.n. II. 479.; HOFFMANN Arnold 1906.38.

121 A csapatok dandárbeosztása bizonytalan. Bulharyn szerint az 1. dandár Wysocki alatt két század lengyelből, a 3. honvédzászlóaljból, a Wasa és a Schwarzenberg sorezred zászlóaljaiból állt, míg a Nagysándor vezette 2. dandár a 9. és a 65. honvédzászlóaljjal, négy század lövésszel és egy utász századdal rendelkezett. DIVÉKY Ágoston 1959. 121. Horváth Pál szerint Leiningen 1. dandárjához a 19/111., az 52/. és a 65 honvédzászlóalj tartozott, míg Czillich 2. dandárjába a vadászok, a 9. és 40. (!) honvédzászlóaljak, a 2. (!) sorezredi zászlóalj és a Lengyel Légió. HILD Viktor é. n. Vili. 81-82.

122 Utóbb ilyen értelemben tudósítottak az ütközetről Torökszentmiklósról is. Lásd: Közlöny, 1849. márc. 8.

egy része megszállva tartott. De alighogy indultak, ott termett két császári gyalogágyú, leszerelt és lőtt. Persze, hogy a mi ágyúnk Markó tüzérőrnagy [sic!] parancsára előrenyomúlt és a császáriakat kartácsolni kezdte. Még korai volt, mert a distancia [távolság] még nagy volt. Annyira sem volt hatása, hogy a német még négy ágyút123 hozott a Malom-utca kijáratánál lévő két ágyúja mellé. Ebből a battériából [ütegből] két ágyú Schwarzenberg zászlóaljat vette célba. Schwarzenberg parancsot nyert, hogy változtasson irányt jobban kelet felé, a Tisza partjához.”'2*

Ha hihetünk Wysockinak, a császári állást és tüzérségük erejét látva még Damjanich is gondolkodóba esett. Wysocki szerint háromszor adott támadási parancsot, ám mindet vissza is vonta.125 Vécsey várt támadása is késett, bár Jerzy Bulharyn ezredes utóbb tagadta a késlekedést:

„Vécsey ... a régi állását foglalta el Szolnokkal szemben, és megkezdte az ágyúzást. Már fél kilenc van és Damjanich még nincsen, s a kiküldött járőrök nem hoznak róla jelentést. Az ellenség meg úgy, mint az első alkalommal, semmi mozdulatot nem tesz, sőt az ágyúzásra sem válaszol. A türelmetlen 1/écsey már el akarta hagyni állását és ismét visszafordulni, amikor a járőrök hirt hoztak Damjanichnak Szolnok felé való közeledéséről, és végül első oszlopai is mutatkoztak. Vécsey megkezdte az ágyúzást, mire az ellenség látva, hogy a harc komolyan megkezdődött, ágyútűzzel kezdett válaszolni a hid előtti sáncokból és a hídtól balra emelt sáncokból. Vécseyre nézve a legfontosabb az volt és igen helyesen, hogy ha Karger osztrák tábornokot megverik, ne égesse le vagy ne rombolja le a hidat. ”126 Az, hogy Damjanich a túlparti tüzérséget nem hallotta, teljességgel kizárható. Vécsey 4-én éjjel mozgósította maradék erőit, és miután a 6. honvédzászlóalj Derzsigátnál csatlakozott, megindult Szolnoknak.127 Ám lehetséges, hogy a 3-i eset miatt csak azután akarta megtámadni a hídfőt, ha a 8. hadosztályról biztos híreket kapott. Késlekedése kapcsán utóbb azzal érvelt: várta, hogy Damjanich katonái a híd közelébe érjenek, mivel a korai támadás a híd felgyújtásával fenyegetett. Ebben van igazság, ám Vécsey nem tájékoztatta Damjanichot, akivel aztán súlyos konfliktusba keveredett.

Vécsey késésének mértéke vitatott, Dobay Ágoston későbbi honvéd alezredes fél óráról beszél.128 Somogyi Ignác helytörténész szerint a hídfő elleni támadás fél nyolckor megindult, ám a felvonulást a szűk szandai út lelassította.129

Bármi az igazság, a meglepetés elmaradt, és a császári dandár erői zömével Damjanich ellen fordulhatott. Wysocki szerint Damjanich végül az ő javaslatára adta ki negyedik, végső támadási parancsát, ám Karger tüzérsége pokolivá tette a magyar előrenyomulást.130 131 A jobbra húzódó Schwarzenberg-gyalogság támadásáról több visszaemlékezés ismert. Leiningen alezredes szerint a terep nekik kedvezett, de így is voltak veszteségek: „Meglehetősen födve haladhattam, bár az ágyú 15 emberemet megölte, mi a zászlóaljat egy pillanatra zavarba hozta. De egy emlékeztetésem Cibakházára azonnal helyreállította a rendet, és elszántan mentünk előre...”'3'

123 Összesen lehetett 4 ágyú.

124 KAPOSVÁRI Gyula 1975.101-102.

125 WYSOCKI, Józef 1993.45.

126 DIVÉKY Ágoston 1959.120.

127 SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona 1998.38.

128 DOBAY Ágoston 1861.20.

129 SOMOGYI Ignác 1887. III. 90.

130 WYSOCKI, Józef 1993.45.

131 MARCZALI Henrik 1900.116.

507