Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY Ennél részletesebb az alakulatot vezető Horváth százados, bár sok év utáni visszaemlékezése részletei pontatlanok: „Szolnok déli végén, ahol a vizek lefolyása volt, szorosan a Tisza partján fekszik ezen külön kis rész, amely Szent Jánosnak neveztetik. Itt a császáriaknak ágyúfödözetük volt, és beállítottak 2 db 18 és 2 db 10 fontos ágyút, jól elkészített talapzattal, belövésre készen. A lőirány a szolnoki gátra irányúit, Bekepál-halma irányába. A támadás tárgya ezen négy ágyús battéria volt. Én a csapatomtól keletre, tán 150 lépésre tartózkodtam. Egy kis földhanton állva figyeltem a harc menetét. Véletlenül a Tisza felé fordultam, láttam, a Szent János-i házak között katonák mozognak. Bárány százados,'32 öreg, jó, gyakorlott tiszt lévén, 2-ik vonalba állt, s a jobb (keleti) szárny biztosításával foglalkozott. Vette a jelentést, hogy jobb szárnyban fekvő kis helységet az ellenség megszállva tartja. Ezért négy századot Szent János felé kanyarodtatott, kétszer lecsapott az ellenség ágyúgolyója, mindegyik lövés 8-8 embert pusztított el... Kétszer robbant még egy-egy gránát a csapat között, ez is megölt néhányat és sokan sebesültek. A zászlóalj már a Tisza partján álló battéria támadására, rohamtávolságra, 300 lépésre érkezett, az emberek a Tiszába vezető mélyedés két partján mentek... most már rohamot vezényeltek...” Az ágyúk aligha voltak 18 fontosak, ilyenből csak egy üteg volt Magyarországon, a császári hadsereg tüzérségi főtartaiékában. Bizonnyal tizenkét fontosokat látott Horváth, és utóbb ő is csak ezeket említette. A roham pillanatát az első arcvonal jobb szárnyáról látta: „Legtávolabbra sok lovasság és tüzérség nyomul északnak, kevesebbet felém a főparancsnok, Damjanich csoportja, Leiningen is ott van. Ezektől északra az indóház déli pontján vörössapkások, még idébb tőlük egy ágyúbattéria, ezek mellett, de énfelém a 3-ik honvédzászlóalj ’arcvonalba fejlődve, a puska jobb kézben, minden ember bal karját a szeme elé téve!’ Parancsnokuk és néhány tiszt elől, futólépésben a Malom utca végén álló császári tüzérség támadására. Mindenfelől holtak és sebesültek hevertek a földön. Nem volt sok időm nézegetni.”'33 A császári hadállás központja azonban az indóház és az itt álló 1. lovasüteg volt. Byland-Rheidt főhadnagy az osztálytömegben támadó 3. zászlóaljra közelről lövetett kartácstüzet, mire több mint félszáz halott és sebesült esett ki a küzdelemből. Köztük volt a hat századparancsnokból kettő, Novobáczky József (Nagyvárad, 1804. - Borossebes, 1877.) és Gosztonyi István (?- Cibakháza, 1849. III. ?) százados. A helyzet már vezénylési gondokkal fenyegetett. Nichold Pál (?- Szolnok, 1849. III. 5.) főhadnagy zászlóaljsegédtisztet az ágyúfedezet vadászai lőtték le, míg Mensáros Dániel (Éradony, 1824. V. 26. - Miskolc, 1887.) hadnagy, a színésznagyság Mensáros László dédapja karját ágyúgolyó vitte el.134 A következő percek meglehetősen zavarosak. Bobich őrnagy, a 3-asok parancsnoka jobbra történő félrehúzódást vezényelt, amit a honvédek nem teljesítettek. Az egyik történet szerint Brasovan román zászlóaljdobos több adag pálinkától és a harci láztól mámorosán kijelentette: 'én nem retirálok és verem a sturmot [rohamot]!’135 A másik verzió szerint a zászlóalj kevésbé szenvedett 1. százada Gorove Antal136 százados 132 Bárány Sándor őrnagyról, az 52. sorezred zászlóaljának parancsnokáról van szó. Lásd alább! 133 KAPOSVÁRI Gyula 1975.102. 134 HEGYESI Márton 1898.109-110.; BONA Gábor 1988.233-234., 443-444.; uő 1998. II. 471. 135 HEGYESI Márton 1898.110.; HERMANN Róbert 2004.188. 136 Gorove Antal (Kosgyán, 1822. X. 30. - Budapest, 1881. XI. 27.) később honvéd őrnagy. BONA Gábor 1987.160. vezetésével intézett sikeres oldaltámadást. A hármas sorokban közeledő és az ágyúk közelébe jutott honvédeket tisztjeik a kartácstűz pillanatában lefektették, és aztán már a tüzéreket támadhatták. Erre Bobich a zászlóaljnak rohamot vezényelt, és az betört a császári védelem vonalába.137 Oldaltámadásról beszélt utóbb Balthazár Lajos hadnagy is, de nem az 1. századéról. Szerinte a császári vadászok a vasút menti fenyők mögül három sortüzet is leadtak, ám Szívós András főhadnagy138 a zászlóalj 5. századával jobbra húzódott, majd hátba támadta és megfutamította az ellenséget. Állítólag a sikert elősegítette, hogy Balthazár elfogott két vadász trombitást,139 és a jelzést nem kapó vadászok már nem tüzeltek. Egyesek itt mészárlásról írnak, ami az 5. vadászzászlóalj veszteségei ismeretében túlzásnak tűnik. A császári gyalogosok végül a városba futottak.140 A ferences háztörténet is az oldaltámadást tekintette az ütközet kulcsának. Szerintük a honvédek a Tisza mellett feljőve kerültek a császáriak hátába. „A csata félnyolckor kezdődvén egy óra hosszát mindkét részről dicsőn folyt, de mégis úgy, hogy a császári tüzér- s vadászok nagy csapást okoztak, a magyar honvédek cselt vetvén, s nagy számmal a Tisza partja alá vonulván, a part alatt egészen Szent János kápolnájáig feljöttek, és a császáriakat hátulról szuronnyal nagy sebesen megtámadták. Így tehát mind a homlokegyenest álló, mind a hátulról jött magyar honvédek szuronyait ki nem állhatva a császáriak, és különösen magukat kitüntetett lengyel nemes ifjak, úgy nevezett lengyel légió által a császári álgyúk meg- rohantatván, a bekerített császáriak nagy zavarodásba jöttek s amennyiben tehetségükben állott, szétfutottak, a magyar honvédektől a városon keresztül és Abonyi út felé levő szérűskertek alatt üldöztetve és öldösve egészen a város Zagyva malmáig. ”141 A honvédek gyors sikerét elősegítette, hogy az indóház bevétele kevesebb problémát okozott, mint azt várták. Komlóssy Lajos szerint ebben a véletlen is a magyarokat segítette. „Nevezetes,... hogy néha egy kisszerű akadály, milyen nagy gond okozása lehet,... döntő akadállyá válik szomlt- s ág esetén. A szolnoki indóház ...úgy van körülkerítve, hogy a léczek belől az indóházban vannak a karfájához szegezve - nem kívül Mikor tehát a mi honvédjaink délről megrohanták az indóházat, csak puskatusával egyet ütöttek a létzre, a szegek azon alól fel is engedtek, s azé képen csinált résen, melyet lábuk rúgásával is szélesíthettek, rögtön be nyomulhattak az indóház udvarába, míg az osztrákok a belül szegezett létzeket hiába rúgdosták vagy ütötték... s magas lévén át sem tudták azt ugrani, s embereink által mind elfogattak... ”142 143 Bár utóbb többen állították, hogy az 1. császári lovasüteg zöme már itt magyar kézbe került, a szemtanú Leiningen-Westerburg Károly másról írt: „Karger egy ütegét a vasútnál egy emelkedésen helyezte volt el, s azt remélte, hogy néhány kartácslövéssel visszaűzi ezt a nyomomlt csőcseléket. De a 3. zászlóalj, a vitéz Bobich őrnagy egyenesen nekiment az ütegnek és a legborzasztóbb kartácsolás ellenére is elűzte azt, és benyomult a városba.”'*3 137 KEDVES Gyula 2006.59. 138 Szívós András lugosi nemzetőr főhadnagy, majd a 3. zászlóalj századparancsnoka. BONA Gábor 1988.586-587. 139 A vadászok dob helyett kürtöt használtak parancsjelek továbbítására. 140 GRACZA György 1896. II. 607.; BALTHAZÁR Lajos 1861.136. 141 KAPOSVÁRI Gyula 1975.108. 142 KAPOSVÁRI Gyula 1960. 76. 143 MARCZALI Henrik 1900.117. 508
