Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Vallástudomány - Puskás Zoltán: Egy sírfelirat ürügyén
PUSKÁS ZOLTÁN: EGY SÍRFELIRAT ÜRÜGYÉN 1. Történeti magyarázat A betű szerint, vagy közvetlen értelmezés adja meg minden további szint alapját. Itt elsősorban a földrajzi és életrajzi adatokat kell meghatározó értékűnek tekinteni. Tehát Jób élő, hús-vér ember volt, aki abban az országban élt, amelyet a könyv megjelöl.25 Amiért a történetírás egyelőre nem tud pontos adatokkal szolgálni erről, még semmi okunk azt hinni, hogy nem is létezett. Nusz26 tehát létező helynek tekintendő, ahol Jób is élt családjával, barátaival, és ahol valós tragédiáinak sora kezdetét vette. 2. Erkölcsi magyarázat A tanító jellegű értelmezés szerint úgy tarthatja a hívő ember példaképének Jóbot, és csak úgy tud vigasztalást találni szavaiban, tetteiben és sorsában, ha tehát valós embernek tekinti, akiről minden, amit valaha leírtak, igaz.27 Minden esemény, amely Jobbal megtörtént, csak ennek figyelembevételével fog majd minden későbbi generáció számára is okulásul szolgálni. Ez alapvetően minden kinyilatkoztatott szöveg tartalmára érvényes, tehát pl. ugyanolyan értelemben vonatkozik a teremtésre, a bűnbeesésre vagy Izrael Egyiptomból való megmentésére stb. Jób tragédiájának példáján keresztül tudhatjuk meg a szenvedés okait, célját és értelmét. A történet itt abban az értelemben fontos, amennyiben a hit és a remény kibontakozásának folyamatáról is mesél az olvasónak. 3. Prófétai magyarázat A jelképes (anagogikus) olvasat feltárja a szöveg mélyebb „titkait”, a hívő ember belső útját, egyúttal Jób sorsa, válsága, vallási krízise, burkolt formában utal a hitében elbizonytalanodott Izrael sorsára is. Jób önigaza, nyomorúsága, üldöztetése, elkeseredése, majd hitben való megerősödése, papsága ebben az értelmezésben Izrael sorsát is szimbolizálja a végső időkre is irányulóan. Ahogyan például Jób a családjáért imádkozott, úgy válik majd Izrael is minden más nemzet számára áldássá. „Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.”28 A kezdettel és véggel bíró és a földi történelemre irányuló vallásosság, vagyis az evilági messiásvárás, az eszkatológia (jövővárás) történelmi szellemén alapszik. Ezért a túlvilági élet gondolata a zsidóság számára nem elfogadható, csak ha az az istenné válással is együtt járna. Ez azonban az ember és istene közötti alapvető és áthidalhatatlan távolság miatt nem jöhet létre. A túlvilági halhatatlanság egyéni útja sem elfogadható, mert az az egyén megistenülését jelentené. Egy módon lehetséges a halhatatlanság: ha nemcsak az egyén, hanem maga a közösség, a zsidó nép válik halhatatlanná. A halhatatlanság csak kollektiven valósulhat meg, vagyis a nemzet halhatatlanságában testet öltve. Ez a felfogás teljesen különbözik pl. az indiai vagy görög (árja) elképzelésektől. Amennyire nagy a távolság a zsidó vallásban az ember és istene között, éppen annyira nagy a szakadék az anyagi és a szellemi világ között. A romlott és gonosz anyagi világ az ember sajnálatos bukása eredményeképpen jött létre. Az ember egyetlen feladata és célja a továbbiakban az, hogy radikális aszkézise által megszabaduljon ebből a világi fogságból. Hittel és lelki tökéletesedéssel van lehetősége közelíteni ahhoz a tiszta szellemhez, amelyet a természet és démonai már nem szennyeznek. Jób sem omlik össze sorsa felett, sőt egyre magasabbak és tisztultabbak a 25 Jób 1.1. 26 Más fordításban: „Úc”. PETERS, Benedikt 2004.29. 27 Máskülönben nem szerepelne az örök példaképek sorában. Lásd: Jak 5.11. 28 Ézs 2.3. gondolatai. Istene iránti tisztelete és morális önbecsülése veszteségei és vívódásai ellenére sem mond csődöt. 6. A szenvedéshez alapvetően negatív lelkiállapot társul mint ősi, alapvető emberi reakció.29 A katasztrófákat vagy a súlyosabb betegségeket, a természetben is észlelhető kaotikus történésekkel szimbolizálták, ahol az ember maga is inkább áldozatként tűnik föl, mintsem a kozmikus folyamatok okozójaként. Elsősorban a mítoszok kozmológiai összefüggéseiben keresték a büntetés magyarázatát, és nem az emberi cselekedetek etikai szintjét mérlegelték. Bár Jób könyve kissé kilóg a sorból, de a Közel-Kelet irodalmában egy-egy történetnek több változata is ismert volt, ahol a világmindenség létrehozója egyúttal okozója is az emberre kimért tehertételnek.30 A tanítás szerint Izraelben a szenvedés oka az emberi személy által elkövetett bűn valamelyik kategóriájának megsértésével hozható összefüggésbe, amelyre akár halálbüntetés is kiszabható.31 Ebben az abszolút függőségben, az ember szinte csak egy játékszer, és hamar a kétségbeesés és a teljes értetlenség terepén találhatja magát, ahol már csupán az istenség jóindulatában bízhat. Hiheti magát akár „ártatlannak” is, vagy próbálhatná hibáit maga helyrehozni, kiszolgáltatottságán az sem segítene semmit. Csekély megismerő képessége miatt az „igazság” felől tudatlan marad, istene mindig is teljesen kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan marad a számára, így bármi megtörténhet vele. Ami az ember számára ebből egyedüli kötelékként megmarad, az a múlhatatlan és élő „remény” tudatos fenntartása. A fogság utáni időszakban népszerűvé váló bölcsességhagyomány mindenkori alapja a szövetség által rendelt törvények (maga a bölcsesség), melyeknek megtartása vezeti el az alapjában tisztes életre törekvő szenvedőt az igaz és helyes életvitelre.32 Az, hogy istenükhöz kérdéseket fogalmazzanak meg, vagy egyenesen kérdőre vonják, már egyfajta „igazságkereső” szemléletmódra utal, ami inkább később, a szenvedéstörténet utáni korszakra jellemző.33 A gondviselésbe vetett hit bizonytalanná vált, megjelent a kísértő sátán alakja, a hagyományos nézeteket újra kellett értékelni, egyre többször hangoztatva az ember mint egyén szerep- vállalását. A fogság előtti tanító-nevelő és kategorikus jelleget felváltotta a személyes kontextus és ami abból általánosítható. Ez azt jelentette, hogy transzcendens élményért egyáltalán nem volt szükséges templomba menni vagy kijelölt szent helyre vonulni, mert az emberi individuum benső világa erre tökéletesen alkalmas. Nem kell hozzá sem zsinagóga, sem pap, sem leviták.34 29 Szenvedés és személyiségfejlődés perspektíváiról lásd: HORVÁTH-SZABÓ Katalin 2012.120-132. 30 Jahve annyiban különbözött például a föníciai eredetű Baaltól (az egek ura), hogy lényét nem azonosították természeti erővel, égitesttel. Felőle szállt alá a termékenység áldása, de nem volt annak istene. Az egész természet felett ő uralkodik, de nem termékenységisten. Ő népe megszabad (tója, aki igazságosságot követel, és aki iránt hűséggel tartoznak. BRIGHT, John 1999.157- 158.; RIES, Julien 2006.85-86. 31 Három kategória ismert: az emberi kapcsolatok megsértése (bei), pártok közötti viszony megsértése (pesa) és a romlottság (avera). VILÁGVALLÁSOK 182. 32 BRIGHT, John 1999.427. 33 Bír 6.13. 34 Csak a Második Templom (Kr. e. 516. - Kr. u. 70.) időszakának végén jelenik meg a zsinagóga intézménye Izraelben és a diaszpórában. ARMSTRONG, Karen 1997.121-122. 633
