Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Vadász István: A Tiszafüredi Torna Club első évei
VADÁSZ ISTVÁN: A TISZAFÜREDI TORNA CLUB ELSŐ ÉVEI összeállításában. Ez a bizonyos az Önök kapitánya, akinek feltétlen engedelmességgel tartoznak saző utasításait kell, hogy kövessék. 4. Ez az anyagi dolog. És pedig: Vegyenek legalább először 11 sport inget, egyformát. Ez azért is szükséges, mert játéknál, illetőleg mérkőzéseknél a bírónak nagyon sok kellemetlenségre ad okot, mert rendszerint összetéveszti a játékost, amiből kifolyólag a legnagyobb zavarán be. Cipőre még most nem feltétlenül muszáj költeni. Mindegyikőjüknek akad ócska cipőjük s az alá csak jó erős talpat kell tenni s az is megfelel a célnak. Arra azonban kérnem kell önöket, hogy csizmában ne játsszon senki. - Hogy miért, azt gondolhatják is: Veszedelmesen megrúghatja játékos társát. Sokkal nehezebb benne a mozgás. A labdarúgó sportnál, illetőleg bármilyennél nem szabad csizmában lenni. Nagyon sok tanáccsal kellene még, hogy szolgáljak, ámde ezt majd más alkalommal, inkább személyesen. Figyelmeztetnem kell még úgy a TTC-t, mint önöket, hogy pályán egy fölösleges szót ne használjanak. Különösen kerüljék a durva, trágár szavakat és a szemrehányásokat egy-egy elhibázott labda miatt. - Erre azért is figyelmeztetem önöket, hogy az első alkalommal, ha ez előfordulna, úgy azt a játékost a játék szabályai szerint, mint bíró fogom büntetni. Sajnos a csapatunkba nagyon elítélendő dolgokat hallottam, ami sehogyan sem összeillő a sportszerűséggel. Ugyanis sokan, illetve egyesek a sportot az üzleti érdekekkel kapcsolják egybe. Higgyék meg kedves barátaim, hogy én érzem magam olyan üzletéhesnek, mint bármelyikük, de én nem fogom a sportot üzletileg gyakorolni. Tegyék az üzletet félre, ha sportról van szó, ne csináljanak egymás között visszatetsző és nem illő dolgot, mert ebből rendszerint bomlás szokott lenni. Márpedig elítélendők volnának mindannyian, hogy ezen szép sport, melyre szeretett közönségünk ennyit áldozott, ilyen ostoba dolgokért a füstbe menjen.” A továbbiakat tekintve azt kell mondanunk, hogy ebben az évben, 1914- ben, azaz az I. világháború kitörése előtti időszakban ez volt a TTC utolsó sikere. A május és a június ugyanis újabb csalódásokat hozott, melyet rövidesen fegyelmezetlenségek, sportszerűtlenségek is követtek. Úgy tűnik, a tiszafürediek nem jól mérték fel erejüket, és olyan erős ellenfeleket választottak maguknak partnerül, akiktől nehezen viselték el a vereségeket. így az 1914 nyaráig hátralévő néhány hónap a fiatal csapat vesszőfutásának bizonyult. A rossz sorozat egy másik debreceni csapat, a Debreceni Akadémiai Atlétikai Club 1914. május 3-i tiszafüredi vendégszereplésével kezdődött. A vonattal érkező debreceni csapatot a TTC küldöttsége már a vasútállomáson várta, ahonnan a Bika szállodába kísérte. Az átöltözést követő mérkőzésen a debreceniek sima, 3:0 arányú győzelmet arattak. A vereséget tetézte, hogy mérkőzés befejezése előtt 5 perccel a füredi kapus, Schwarcz kiállt a kapuból, és levonult a pályáról. A tudósító, Weiszmann Imre azonban egyéb problémákra is felfigyelt. „A vereség szemmel láthatóan nagyon bántotta a jelen volt kis közönségünket, de minket is, azt hiszen nem annyira a vereség, mint embereink rossz játéka bosszantotta őket. Tény az, hogy ilyen erős, szépjátékú csapattól kikapni nem szégyen, akkor, ha csapatunk sokkal gyengébb volna. Az egész csapatból egyedül Schwarcz dolgozott kiválóan, bár neki volt is alkalma, mert a veszélyes lövéseikkel a debreczeniek ugyancsak próbára tették tudását. A többi játékosokról nincs mit írni, kritikán alul játszottak. Nem is játszottak, inkább sétáltak a pályán, mintha műkedvelők lettek volna. Egressynek volt egy pár szép leadása, jól játszott még Paál is, de nem tudott neki segíteni egyik sem, úgy hogy a játéka nem tudott érvényesülni. Igazán dicséretet érdemel a Debreceni Akadémiai Atlétikai Club csapata, egytől egyik gyönyörű játékot produkált. Samia fő - oly finoman játszottak (különben a fürediek is) úgy, hogy egyszer sem került sor bírói beavatkozásra. Gyönyörűen adták át egymásnak a labdát s egy sem játszott önzőén. Este társas vacsora volt. Akik részt vettek ezen a vacsorán, kivétel nélkül egy kellemes és feledhetetlen estét töltöttek. Valóságos debreceni diákok, akiket egy pohár bor igazán derűs hangulatba tud hozni. Tény, hogy mi nagyon meg voltunk elégedve a kedves fiúkkal. Kérdés, hogy ők mit mondanak? Végtelenül sajnáljuk a közönség távolmaradását, pedig méltán megérdemelné ez a kis csapat, hogy a közönség nagyobb érdeklődést tanúsítana. Különösen akkor, amikor aT.T.C. mindent elkövet, hogy a közönség élvezetes és szép játékot lásson. Pedig ennek a megszerzése sok, igen sok anyagi és erkölcsi fáradsággal jár. De hisszük és reméljük, hogy a legközelebbi alkalommal megjelenésével nem csak pótolni, hanem a játékosokban nagyobb ambíciót fog kelteni, hogy ne idegen csapat, hanem ők kerüljenek ki győztesen. Gratulálunk Lipcsey Ákos úrnak, akinek ez alkalommal volt része, mint bíró bemutatni kiváló játék tudását, mely mindkét csapat részéről teljes megelégedésben nyilvánul meg.”2* 1914. május 19-én közgyűlést tartott az egyesület, majd az a döntés született, hogy május 24-én vasárnap délután 4 órakor a TTC megmérkőzik a Debreceni Nyomdász SC csapatával.28 29 A Tiszafüreden megtartott mérkőzésen a debreceni nyomdász club fölényes, 4:0 arányú győzelmet aratott a tiszafüredi torna club csapata felett. Weiszmann Imre tudósítása azonban igen kritikusan számolt be az összecsapásról.30 * A mérkőzésen szinte minden előfordult: botrányosan megítélt 11-es a debreceniek javára, sérülés, játékvezető szidalmazása, botrányos szurkolás... Tulajdonképpen az egészre rányomta a bélyegét az is, hogy fürediek kapusa, Schwarcz a korábbi mérkőzésről való levonulása miatt nem szerepelhetett. Igen jellemző a tudósítás hangneme és végkövetkeztetése. „Az a csoda, hogy maradt még egy ép-kéz láb játékos. Azt az őrűletes lökdösődést, buktatást, durváskodás még nem láttam sehol. Igaz, hogy aT.T. C csapatát rendkívül felizgatta a bíró pártoskodása, aki soha se nem látta meg, ha egy debreceni játékos kézzel is ellökte ellenfelét. Ha akár milyen jogosult volt is a felháborodás, még akkor is meg kellett volna maradni a szép, nyugodt fair játéknál. Jegyeztem a kornerokat, goal és szabadrúgásokat. Ezzel azomban (sic!) részletesen azért nem foglalkozhatom, mert a közleményt nagyon meghosszabbítanám. Annyit azonban mégis meg kell említenem, hogy a füredi kapura 21 büntető rúgás, a debreceni kapura 21 ment. Akik részt vettek már több mérkőzésen és kellően ismerik a játékot, bizton megütköznek rajta. Elvitázhatatlan, hogy ezek mind igazságosan lettek megítélve. Ennek oka azonban mindkét részről a vigyázatlanság, fegyelmezetlenség és durváskodás. Úgy aT.T.C. mint a D.Ny.C. 22 emberéből nem csak Borsóst kellett volna kiállítani, hanem legalább még 10 játékost. 28 Tiszafüredi Újság, 1914. május 7.2-3. 29 Tiszafüredi Újság, 1914. május 21.3. 30 Tiszafüredi Újság, 1914. május 28.3. Az utókor azon tűnődhet: nem biztos, hogy szerencsés volt Weiszmann Imre tudósítóként való közreműködése. Az eredeti tervek szerint ugyanis ő - aki egyébként a TTC-nek volt a tagja - vezette volna a mérkőzést, ám azt az összecsapás előtt átadta debreceni kollégájának, Kissnek, aki a DNYSC tagja volt. Csakhogy Kiss éppen a mérkőzés előtt tett sikertelen kísérletet Budapesten a játékvezetői vizsgán, így valójában nem is vezethetett volna mérkőzést. 543
