Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Örsi Julianna: Egy kunsági tudós, Gyárfás István kutatói életpályája

TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

majd 1823-ban Pesten is kiadták Értekezés a kunoknak és jászoknak eredetükrül, azoknak régi és mostani állapotjokrul címen. A munka megírásához történeti kutatás, a történelemben, a jogban és a közigazgatásban való jártasság kellett, amellyel Horváth Péter egyaránt rendelkezett. Mivel 1807-től a nádori alkapitányi tisztséget is betöltötte, így még nagyobb lehetősége lett műve kiadása támogatásának megszerzésére és terjesztésére.13 A XVIII. században e témában született írásokat ismerte és felhasználta, amint erre a latin nyelvű első kiadás előszavában hivatkozik is (Pray György, Desericus Incze, Otrokocsi Fóris Ferenc, Cornides Dániel).14 E népek eredetét ugyan tévesen a magyarokkal rokonnak tekinti, de a két nép történeti jogaira vonatkozó leírásai elfogadhatóak. Ami ezen etnogenezist illeti, egészen a XX. század elejéig él és megjelenik más történetírók munkáiban is (pl. Jerney János, Gyárfás István). Munkájának legnagyobb érdeme, hogy ez az először megjelent magyar nyelvű történeti mű, amely széles körben elterjedt és hatott a Jászkunságon élők történelmi tudatára.

Mint a legtöbb deák a XVIII. században, először a verselgetésben, irodalmi művek fordításában, orációkban (halottbúcsúztatók és köszöntők) jeleskedett Fejér György (1766-1851) is, akinek Pozsonyból Budára vezetett útja a XIX. század legelején. Papi működéséhez kapcsolódóan eleinte vallási írásokat tett közé, bár figyelemre méltó 1809-ben megjelent írása: a Magyar Tudós Társaság megalakítását tartalmazó javaslata.15 A történettudóssá vált lelkész 1817-1818-ban szerkesztette a Tudományos Gyűjteményt, majd 1824-1843 között vezetője volt az Egyetemi Könyvtárnak. Mindkét minőségében alkalma volt tehát találkozni a kunokról szóló írásokkal. Az általa összegyűjtött anyag alapján megírta A kunok eredete című könyvét, amely 1850-ben jelent meg.16

A Debreceni Kollégium diákköltészetére részletesen nem térünk ki, de itt szükséges megemlíteni Ujj Péter nevét, akinek a kunok történelmi ismeretének elterjesztésében nagy szerepe volt. A karcagi jegyző a szájhagyományban megmaradt történelmi emlékeket versbe formálva adta ki írásait 1828-ban.17 Az írás a XIX-XX. században többször is megjelent, legutoljára 2012-ben.18 A hely- és személynevek átörökítése és a kun vitézség emlékének megőrzése terén bírnak jelentőséggel ma ezek az írások. Ujj Péter írásai már magyar nyelven jelentek meg csakúgy, mint Dugonics András (1740-1818) Etelkája.19 E művet azért hozzuk szóba, mert ez is bizonyítja, hogy az 1700-as évek végén élénken foglalkoztatta a kutatókat és az értelmiséget a kun nyelv. Dugonics regényében ugyanis szerepel a kun miatyánk.20 Az író a lapalji jegyzetben részletesen beszámolt a kun miatyánk addig feltárt valamennyi variánsáról.

A kun nyelv iránti érdeklődés nem magyar sajátosság, ugyanis a XVIII.

13 HORVÁTH Péter 1823. A könyv 1000 példányban jelent meg.

14 SZABÓ László 1994.7., 12.

15 FEJÉR György 1809.

16 FEJÉR György 1850.

17 UY Péter 1828.

18 A Kun történetek Jászkunság-szerte kéziratban is terjedtek. így a XIX. században lemásolta Péter Zsigmond, Hajdú János, Böszörményi András és mások. A XX. században kiadta Karcagon Szentesi Tóth Kálmán (1927), a Barbaricum Könyvműhely (2000), majd megjelent a Nádor Könyvek 1. köteteként Kisújszálláson 2012-ben.

19 Dugonics András 1788. A könyv 2. kiadása: Pozsony-Pest, 1791.; 3. kiadása Pozsony-Pest, 1805. A XX. század elején újabb kiadás látott napvilágot, és beválogattak szemelvényeket az irodalomtörténeti olvasmányok közé is 1906-ban.

20 DUGONICS András 1788.384-389.

század közepén számos európai tudóst foglalkoztatta ez a kérdés. Közülük kiemeljük Joannes Thunmannt, aki először mondta ki, hogy a kunok a török nyelvcsaládba tartoznak.21 A Bécsben lévő könyvtár számára Kollár Ádám éppen a jászkun küldöttségtől (talán a karcagi Varró Istvántól) jegyezte le 1744-ben a kun miatyánk szövegének egyik változatát.22 A kun nyelv kutatásával kapcsolatos valamennyi forrást, szakirodalmat itt most nem részletezzük, már csak azért sem, mert erre a nyelvészek hivatottab- bak, és Mándoky-Kongur István legutóbb megjelent könyvében ez részletesen ki van fejtve.23 A kun miatyánk kéziratban való megmaradását mi magunk is tapasztaltuk XVIII-XIX. századi forrásokban, de ismerjük a XX. századi nagykunsági terjesztési módját is.24 A XIX. századra visszatérve Jerney Jánost (Kiskundorozsma, 1800. május 5. - 1855. december 24.) is a kunkutatók közé kell sorolnunk. A kiskundorozsmai születésű kutatót élénken foglalkoztatták a kunok őstörténetével és nyelvével kapcsolatos kérdések. A Tudományos Gyűjteményben 1824-ben tették közzé a pályázati felhívást, mely arra a kérdésre kereste a választ: Egy volt-e a régi kun nemzet nyelve a magyar nemzet nyelvével?

Sajnos az a díjnyertes pályamunkája nem maradt fenn, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum pályázatára benyújtott a kun nyelvről.25 Lehetséges azonban, hogy az előbbi pályamunka vagy annak lényege jelent meg 1829-ben a „kunok nyelvének magyartalanításáról”, de vizsgálta az izmaelitákat, a palócokat, mígnem keleti utazásra vállalkozott a magyarok őshazája keresése végett.26 A nagy utat 1844-1845-ben tette meg, de a feldolgozás csak 1851-ben jelent meg.27 Utalnunk kell itt arra, hogy a reformkorban élénk érdeklődés kísérte a nemzeti nyelv, a történelmi múlt kutatását. Ehhez kapcsolható a kunok eredetének és nyelvének kutatása is. Ezt az is bizonyítja, hogy szinte egyszerre jelent meg könyv a kunokról Fejér György és Jerney János tollából. Néhány év múlva pedig egy orvos, Fekete Lajos foglalta össze a jászkunok történetét.28

Jerney az itthoni kun nyelvemlékeket már régóta kereste. Erről ő maga is beszámol, mely szerint Varró Jánosnak küldött levelet az után érdeklődve, hogy Varró Istvántól van-e valami kun nyelvemlék a család tulajdonában. Az eredeti kérés szövege imigyen hangzik: Varró János nézze át „attya irományait ... és ha azok között valami, ami a’ régi kunok nyelvére és történetére tartoznék találna ...” vele közölje.29 Erre vagy nem válaszolt Varró

21 THUNMANN, Joannes 1774.

22 SZENTESI TÓTH Kálmán 1940. 63-79. Hivatkozik rá: ÖRSI Julianna 2011. 45.

23 MÁNDOKY-KONGUR István 2012.

24 Például a kunszentmiklósi tanácsi jegyzőkönyvben egy kisméretű lap csak úgy be van téve, rajta a szöveggel. Ugyancsak XVIII. századi lejegyzés a debreceni könyvtárban megőrzött Tatár miatyánk is. Megtaláltuk az Orczy Lőrinc által küldött eredeti lejegyzését a kun miatyánknak egy 1771-ben datált levélben is. Gyárfás István Mindenes Gyűjteménye V. kötetébe 1841-43 között került be. A XX. században ismert Györffy Lajos túrkevei gyűjtése. Kun miatyánk szöveget többször közzétettek a helyi újságok Karcagon, Kisújszálláson, Túrkevén, de elhangzottak rendezvényeken, kinyomtatták programfüzetekben, meghívókon egyaránt. Ez az identitáserősítő elem a mai kultúrának is szerves része.

25 PÉTER László 2011.14.

26 JERNEY János 1829.; uő 1851.

27 JERNEY János 1851.

28 FEKETE Lajos 1861.

29 JERNEY János 1851. 288. Az eredeti levél közlése: Acta Societatis Jablonovianae. Lipsiae 1774. Tom. IV. pag. 188.

524