Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton

TISICUM XXII. - RÉGÉSZET

b. Közepesen/jól előkészített agyagból készült, kézzel formált.

c. Oxidált égetésű, sárga színű, külső oldalán helyenként szürke foltos.

d. P nem mérhető; H: 18 cm; T: 8 cm; m: 8,75 cm; Fv: 0,8-1,5 cm.

e. Ltsz.: DJM 2011.3.5.1.

f. Az edény töredékessége miatt egykori, pontos formája sajnos nem határozható meg, de néhány jellegzetességének analógiáit mégis érdemes megvizsgálni. A fazék hasának kerekded, szinte szférikus kiképzése a Gáva-kultúra igen gyakori, „zsákszerű" edényeire jellemző, amelyek többek között - nyakukon általában vízszintes árkolással - a taktabáji temető sírjaiban (Kemenczei 1984, Taf. CLVIII. 8,11,17; Taf. CLIX. 1,6, 8,18.), de Gyoma 133. lelőhely edénydepójának fazekai (Kemenczei/ Genito 1990, Fig. 5. 5.) között is, sőt, a kultúra szinte minden nagyobb lelőhelyén megfigyelhetők. A hasonló felépítésű edények hasvonalának egy-két sorban cikkcakk-motívummal való díszítése ugyancsak általánosan jellemzi a kultúra edényműves- ségét, hasonló díszítésű darabok ismertek például Körömről, (Kemenczei 1984, Taf. CXXXIX. 3.) Prügyről (Kemenczei 1984, Taf. CLII. 15.) vagy Mediádról (Pankau 2004, Taf. 29.1.). AGáva- kultúrán kívül a fazekak aljának hasonló kialakítása szinte mindegyik szomszédos késő bronzkori kultúránál megfigyelhető, ezek közlésétől - edényünk alakjának teljes ismerete hiányában - eltekintünk.

2. Bikróm edény töredékei - elveszett (V.6.2)

a. ?

b. Kézzel formált.

c. Egyik oldalán redukált, fekete, másik oldalán oxidált, sárga színű.

d. ?

e. f. ?

7. sír - 77.obj./163.str. (VI.7.)

20-25 cm mélységben előkerült, a szántás által korábban szinte teljesen megsemmisített urnasír (?) maradványai. A cserepek között hamvak nem kerültek elő, de a restaurálás során egy viszonylag nagyméretű, fazékszerű edényt (VIII.6.) sikerült rekonstruálni, amely funkcionálhatott urnaként is.

1. Fazékszerű edény töredékei (VIII.6.)

a. Gömbös testű, durva edény váll- és oldaltöredékei.

b. Kerámiazúzalékkal soványított, közepesen/gyengén előkészített agyagból készült, kézzel formált, felülete kívül-belül (kaviccsal) elsimított.

c. Kívül redukált, fekete, belül oxidált, vörös.

d. P, V, FI, T, M nem mérhető; Fv: 0,52-0,7 cm.

e. Ltsz.: DJM 2011.3.4.1.

f. Az edény töredékessége miatt annak egykori pontos formája, ezáltal kapcsolatrendszere sem rekonstruálható.

8. sír - 79.obj./166.str (VI.8.)

25-28 cm mélységben előkerült, a szántás által korábban már megbolygatott urnasír. Az urnafészek a humuszban feküdt, foltja nem volt látható. A gépi humuszolás során elnyesett urna (Vili. 7.) aljában nagyméretű kal- cinált csonttöredékek voltak, amelyek egy juv.-ad. korú nőhöz tartoztak.

1. Bikónikus edény aljtöredéke (VIII.6.)

a. Bikónikus testű, alacsony talpgyűrűs, enyhén omphalos-os aljú edény alsó felének töredékei.

b. Kerámiazúzalékkal soványított, közepesen előkészített agyagból készült, kézzel formált.

c. Kívül redukált, feketére, belül oxidált, sárgára égetett.

d. P, V nem mérhető; H: 25 cm; T: 9,5 cm; m: 11 cm; Fv: 0,75-1,7 cm.

e. Ltsz.: DJM 2011.3.6.1.

f. Az urna formája sok részletében megegyezik a 6. sírban talált edényével, egyedül talpának kiképzésében és díszítetlenségében különbözik attól. Az enyhén omphalos-os alj nem idegen ettől az edénytípustól sem, általánossága miatt eltekintünk párhuzamainak felsorolásától.

9. sír - 80.obj./167.str. (VI.9.)

20-25 cm mélységben előkerült, a szántás által korábban már megbolygatott urnasír. Az urnafészek a humuszban, foltja nem látható. A gépi humuszolás során elnyesett urna (IX.A.1.) egy 23-39 éves férfi nagy mennyiségű, kevéssé kalcinálódott hamvait tartalmazta, tőle északnyugatra (ételmellékletként?) egy nagytestű háziállat, valószínűleg szarvas- marha combcsontjának töredéke helyezkedett el.

Az urna közvetlen közelében számos további edénytöredék is előkerült, amelyből restaurálni lehetett az urna nyakának nagy részét, illetve egy turbántekercses peremű tálat (IX.A.2.) és egy bekarcolt aljú, magasan a perem fölé húzott fülű csészét (IX.A.3.), amelyek méretükből és viszonylagos teljességükből ítélve minden bizonnyal a síregyütteshez tartoztak.

1. Bikónikus edény (IX.A. 1.)

a. Hengeres nyakú, éles válltörésű, bikónikus testű, egyenes aljú edény, peremrésze hiányzik.

b. Nagyon jól előkészített agyagból készült, kézzel formált, felülete kívül-belül (kaviccsal) elsimított.

c. Kívül redukált, feketére, belül oxidált, sárgásvörösre égetett.

d. P nem mérhető; V: 20 cm; H: 27 cm; T: 9 cm; m: 20 cm; Fv: 0,54-1 cm.

e. Ltsz.: DJM 2011.3.7.1.

f. A Gáva-kultúra egyik leggyakoribb, egyszerű edénytípusa. Szinte pontosan ugyanilyen urna tartozott a taktabáji temető 3. sírjához (Kemenczei 1984, Taf. CLVIII. 9.), de hasonló darabok ismertek Teleacról (Vasiliev/Aldea/Ciugudean 1991, Fig. 32.3.), valamint a BD-HA1 időszakra keltezhető csorvai temetőből (Trogmayer 1963, Taf. Vili. 8; Taf. XIII. 9.) is.

2. Tál (IX.A.2.)

a. Széles turbántekercses peremű, kónikus testű, enyhén omphalos-os aljú tál töredékei.

42