Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
KIRÁLY ÁGNES: ÚJABB ADATOK AZ ALFÖLDI GÁVA-KULTÚRA TEMETKEZÉSEINEK PROBLÉMÁJÁHOZ: BIRITUÁLIS TEMETŐ TISZABURA-NAGY-GANAJOS-HÁTON b. Homokban gazdag, jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. c. Kívül oxidált, világosbarnára, belül redukált, feketére égetett. d. P: 20 cm; T: 6,5 cm; M: 5 cm; Fv: 0,6-0,8 cm. e. Ltsz.: DJM 2011.3.7.2. f. A korábbiakban már részletesen ismertetett turbántekercses peremű tálak lapított alakú, omphalos-os aljú változatainak legteljesebb készletei Teleacról (Vasiliev/Aldea/Ciugudean 1991, Fig. 34-35.) és Gránice§tiről (László 1994, Fig. 23.) ismertek. 3. Csésze (IX.A.2.) a. Kihajló peremű, éles válltörésű, félgömbös testű, omphalos- os aljú, perem fölé húzott füllel ellátott, belsejében, a hastörés alatt koncentrikusan, illetve az aljnál egy középső koncentrikus körökből álló gyűrűt közrefogó ötkaréjos, négyszeres vonalkö- tegekből álló bekarcolással díszített edény töredékei. b. Nagyon jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. c. Kívül barnásszürke foltosra, belül fekete foltosra égetett. d. P: 12 cm; V: 10,2 cm; T: 2 cm; M(fül nélkül): 5,2 cm; Fv: 0,46- 1,4 cm. e. Ltsz.: DJM 2011.3.7.3. f. A perem fölé húzott fülű csészék belső oldalán lévő, többszörös vonalkötegekből álló, bekarcolt karéjos díszítés rendkívül változatosan jelenik meg a Gáva-kultúra anyagában, tulajdonképpen nem tekinthető a kultúra sajátságának, hiszen északi szomszédainál is hasonlóképpen jelentkezik. A tárgytípus többek között ismert Debrecen-Nyulasról (Kemenczei 1984, Taf. CXXV. 9,10.); Debrecen-Haláppusztáról (Kemenczei 1984, Taf. CXXV. 12,14.); Muhiról (Kemenczei 1984, Taf. CXXXIII. 17.); Ti- szakeszi-Tatárdombról (Kemenczei 1984, Taf. CXXXIV. 7, 11.); Körömről (Kemenczei 1984, Taf. CXXXVI. 9.); apró töredékekből Mediádról (Pankau 2004, Taf. 28. 5, 6, 7, 8; Taf. 29, 9.) is. A díszítőstílus a Piliny-kultúrában sem teljesen ismeretlen (pl. Ónodon egy behúzott, bevagdalt turbántekercses peremű tálon (Kemenczei 1984, Taf. XXXIX. 7.) is megtalálható), a Kyjatice- kultúrában pedig aszajlai urnatemetőben (Kemenczei 1984, Taf. LXXIX. 4. - négy karéjjal, bepecsételt körökkel; LXXXI. 18. - síkozott peremmel); Ózd-Kőalján (Kemenczei 1984, Taf. LXXXIX. 17.; Taf. XCI. 19,22. - négy karéjjal, síkozott peremmel, enyhén vese alakkal); Szirmabesenyőn (Kemenczei 1984, Taf. XCIII. 22. - kereszt alakban egyenes összekötőkkel), Aggtelek-Ba- rad I a- barlang ban (Kemenczei 1984, Taf. CIV. 6. - négy karéjjal, síkozott peremmel) jelenik meg. Mind a csészeforma, mind a díszítési stílus igen gyakori a Lausitz-kultúrában is, ám ezek az edények sokszor külső oldalukon is bepecsételtek vagy bütyökkel ellátottak, sőt díszítésük a nyugati területeken még összetettebb. Előfordulásuk a hozzánk legközelebb eső szlovák területeken: Luborca (Veliacik 1983, Taf. X. 8. - négy karéjjal, külső bepecsételéssel); Besenová (Veliacik 1983, Taf. XIV. 7. - nyolc karéjjal, bütyökkel); Partizánske, 9. sír (Veliacik 1983, Taf. XXI. 14. - hat karéjjal, megnyúlt formában); Káinná „Novina” (Veliacik 1983, Taf. XXIV 7. - öt karéjjal); Diviaky nad Nitricou temetője (Veliacik 1983, Taf. XXVIII. 16. - négy karéjjal; Taf. XXIX. 5. - négy karéjjal, bepecsételt körökkel; 8. - öt karéjjal, fül nélkül); Hava (Veliacik 1983, Taf. XXX. 2. - öt karéjjal, bepecsételt körökkel, külső bepecsételt és bekarcolt díszítéssel). 2. Függelék A Gáva-kultúrkör publikációkból ismert temetkezései Alföldi vagy klasszikus Gáva-kultúra 1. Taktabáj-Erdőalja (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Magyarország IX.B1.13) Az alföldi Gáva-kultúra sokáig egyetlen temetőjeként ismert lelőhelyen először 1929-ben találtak egy gazdag edénykészlettel rendelkező, késő bronzkori urnasírt. A leletegyüttes előkerülése után 40 évvel Patay Pál sikeresen azonosította a lelőhelyet, ahol aztán Kemenczei Tibor további 17, kis csoportban elhelyezkedő urnasírt tárt fel.133 A temetkezések a humuszban, 40-85 cm mélyen feküdtek. Sekély elhelyezkedésük miatt beásást csak a 13. sír esetében sikerült megfigyelni. A halotti máglyára néhány esetben az elhunyt személyes viseleti tárgyai is felkerültek, amelyek aztán a hamvak között vagy az urna mellé helyezve kerültek elő. Urnaként főként fazekakat használtak, amelyeket rendszerint tállal fedtek, mellékletként néhány kisebb edényt (csészét és/vagy tálat) vagy eszközöket (simítókat, követ) helyeztek a sírba. Nagyobb edénykészlet (6 edény) csupán a 12. sírba került. Öt esetben került elő állatcsont (feltehetően ételmellékletként) az urnák mellől, egy sír esetében pedig a hamvak tetejére fektették azokat. Az urnasírok - csakúgy, mint Tiszabura-Nagy- Ganajos-háton és talán Sanisláu-Livadá-n - látszólag egy ÉNy-DK-i főtengelyű csoportot alkottak. A taktabáji temető pontos kronológiai besorolása egyelőre még tisztázatlan. Kemenczei Tibor a lelőhelyet eredetileg a 12. sírban előkerült, (a Sanisláu-Livadá-i Gáva-temetőben előkerült példányok után elnevezett) ún. Szaniszló-típusú lemezes pajzsfibula és a zsákszerű, válla alatt vízszintesen árkolt edény alapján a Ha A2/B1 időszakra keltezte.134 Az említett fibulatípus tipokronológiai elemzését Tiberius Bader 1971-es cikkében és 1983-as monográfiájában végezte el. A taktabáji példány a Bader-féle rendszerben az ovális lemezű (Aa és Aa1) variánsokhoz sorolható, melyeket a szerző a Gáva-kultúra legkorábbi periódusára, a Ha A1/ A2 időszakra keltezett.135 A probléma tisztázásához remélhetőleg a sírok (egyébként erős nyugati hatásokat mutató) kerámiaanyagának részletes elemzése vihet majd közelebb. 2. Sanisláu-Livadá (Szaniszló-Gyümölcsöskert, Szatmár megye, Románia- IX.B1.8) Az északnyugat-romániai település délkeleti határában 1968-ban, gyümölcsfaültetés közben bolygattak meg egy kora vaskori temetőt, és még ugyanaz év őszén sor került a leletmentő ásatásra. A gyors ütemű munka során 8, leginkább az alföldi Gáva-kultúrához tartozó síregyüttest sikerült dokumentálni, melyek közül némelyik akár többszörös temetkezés is lehetett. A feltárt urnasírok - csakúgy, mint Taktabáj-Erdőalján és Tiszabu- ra-Nagy-Ganajos-háton - látszólag egy ÉNy-DK-i főtengelyű csoportot alkottak, de a terület bolygatása következében több sír is elpusztulhatott, melyek elhelyezkedéséről nincsenek információink.136 A temetőből előkerült tárgyak közül sokáig csak két, Szaniszló-típusú 133 KEMENCZE11971.37. idem 1984.164. 134 KEMENCZEI-GENIT01990.120. 135 Az Aa variáns előfordulása: Lengyeltóti, az Aa1 variáns párhuzamai: Hetényl Chotín, Velem, Kurd, Csórva, Hradec, Lhota Zaborná, Röschitz. BADER 1971.66-67.; BADER 1983.27-31. 136 NÉMET11984. 54. 43
