Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Selmeczi László: Balaszentmiklós és a kunok
TISICUM XXII-TÖRTÉNETTUDOMÁNY János kapitány szállásán lakó kunokat, ne költözzenek el lakhelyeikről.148 A Törökszentmiklóssal ma is határos Kétpó, a XIV. században Nagypó, a Kunság része volt. 1392-ben kapitánya Nagypói László fia János Mária királynőtől arra nyert engedélyt, hogy Nagypó nevű szállására jobbágyokat telepítsen, akik felett többé nem a kun bírák, hanem maga János fog bíráskodni nemesek módjára.149 Ezzel az aktussal Nagypó egyszer s mindenkorra kikerült a Kunság kebeléből, nemesi birtokká vált. Szenttamás 1464-re Csuna, Csunegyháza temploma védőszentjének nevére - Szenttamás - változtatta korábbi nevét. A névváltoztatás oka a település státusának megváltozása lehetett. A csunegyházi kunok élete 1439-re jelentősen megnehezedett. Ennek biztos jele volt Tenyőre történő sikertelen átköltözés! kísérletük. Csunegyháza neve megváltoztatásának az okát legfeljebb csak sejthetjük. A balaszentmiklósi nemesek birtokszerző törekvései állhatták a változás hátterében, ugyanis ebben az évben a korábban kun kapitányok által igazgatott, bizonyíthatóan a Kunsághoz tartozó település Bálái (de Bala) és Barczai (de Barchal) László falubirtokaként tűnt fel.150 Nemrégiben néhány munkában felmerült, hogy Csunegyház és Szenttamás eredetileg két önálló település volt.151 Ezt azonban kétségkívül cáfolják a Szenttamásra vonatkozó okleveles adatok. 1466: Zenthtamas alio nomine Chwna.152 1479-ben Csunaszenttamás falubirtokban lakókat említettek (in possessione chunaZenthtamas commorantes).153 Benedek Gyula egy 1582-ben kelt iratban találta: „Zenthtamas alio nomine Chona". Ekkor ugyanis Külső-Szolnok vármegye törvényszékén nemes Nagypói (de Nagpo) Jakab tiltakozott amiatt, hogy Bálái György és Barczai László szenttamási familiárisaikkal154 és jobbágyaikkal „...a panaszosok rétjén, illetve a kaszálóján... Nagypó nevezetű falubirtoknak az igaz határain belül a füvet lekaszáltatni engedték és abból annyit, amennyi az akaratuknak tetszett a hatalmaskodás erejével elvitettek...”155 Egy évvel később nemes Nagypói Jakab kénytelen volt újra Külső-Szolnok vármegye vezetőihez fordulni. Az általuk kiadott bizonyságlevélből, melyben Szenttamás még korábbi nevén - Chwna - szerepelt, megtudhattuk, hogy „...Bálái (Balay) György, Barcali (Barchaly) László és Pozsár Gergely a csunai (de Chwna) jobbágyaikkal... Nagypó falubirtok határain belül lévő szántóföldeket 148 GYÁRFÁS István 1883.503.; GYÖRFFY György 1953.268. 149 MÁLYUSZ Elemér 1951.2569. sz.; GYÖRFFY György 1953.268.; BENEDEK Gyula 2011.47-48. „...megengedjük neki, hogy amennyiben az ő megnevezett Nagypó szállására (ad dictum suum descensum Nagpo vocatum) valamely szabad szerződéses emberek lakhatás céljából menni akarnak, szabadon mehessenek és oda biztonságosan beszállhassanak azon szabadsággal, amellyel az országunk nemeseinek a többi jobbágyai lakhatnak. ” 150 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.143.; BENEDEK Gyula 2011.58. 151 BAGI Gábor 2007.59.; HÉJA László 2010. 27-28. 152 GYÖRFFY György 1953.268.; uo. 160. jegyzet. 153 BENEDEK Gyula 2011.80. 154 Az egyházi és világi főuraktól személyesen függő, az úr (dominus) famíliájához (családjához) tartozónak tekintett, viszonylag szerény vagyonú nemes, olykor nem nemes is, aki mint főember-szolga hűséggel és különféle szolgálatokkal (katonai, közigazgatási, uradalmi tiszti) tartozott urának. A famili- aritás a hűbéri függés sajátos magyarországi válfaja volt. BÁN Péter (szerk.) 1989.1.125-126. 155 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.143.; BENEDEK Gyula 2007.67-68.; BENEDEK Gyula 2011. 58. (quasdam terras arabiles sub méta ad possessionem Naghpo) hatalmasan elszántották, bevetették és elidegenítették...”156 A vármegye által kiküldött Gercse András a panasz valódiságát igazolta, hiszen,azokat az elszántott és bevetett földeket, valamint az azokban szántó ekéket a saját szemével látta".157 Bálái György és Pozsár Gergely szenttamási jobbágyainak hatalmaskodása Nagypón továbbra is folytatódott. 1467. július 20-án Külső- Szolnok vármegye alispánjai és szolgabírái Nagypói Jakab újabb panaszára adtak ki bizonyságlevelet arról, hogy Bálái György és Pozsár Gergely szenttamási jobbágyai „a nyájaikat vagy a marháikat a panaszos Nagypó falubirtoka határain belül lévő vetőföldecskéjére (ad quandam particulam segetum exponentis sub territorio possessionis dieti Nagpo) hajtották legeltetés és letárolás céljából, míglen pedig, az ugyanazon panaszos (nagypói Jakab), valamint a bizalmi emberei (familiäres sui) a nyáj elkergetésére rohantak; Akkor ugyanazok a (Szenttamáson lakó) népek fegyveres kézzel a panaszos (Nagypói Jakab) és hasonlóképpen az övéi ellen rontottak és az így megsebzett népekből túszokat ejtettek...”158 A szenttamásiak hatalmaskodása tovább folytatódott. 1467 nyarán „bizonyos terméseket és gabonát... jogtalanul és illetéktelenül elvittek és... Szenttamás falubirtokban leraktak, valamint elraboltak”.159 1468. március 20-át megelőzően Nagypói Jakab, Albert és Fülöp, valamint Pozsár nevezetű Máté fia Gergely, Barczai László és Bálái György között a szenttamásiak hatalmaskodásai miatti sérelmekből fakadó ellentétet „fogott bírák"160 közreműködésével kívánták lezárni, azonban az Aposkára tervezett eljárás meghiúsult, ugyanis attól az alperesek, Balaszentmiklósi Pozsár nevezetű Máté fia Gergely, Barczai László és Bálái György távol maradtak.161 Nagypó falu a XV. század végéig megkettőződött, Nagypó (Naghpo) mellett létrejött Kispó (Kyspo) is.162 A településre a Nagypóiak kun és magyar jobbágyai mellé a török elől menekülő délszláv eredetű bevándorlók is települtek. Utóbbiak a XVI. század hetvenes éveiben a lakosság egyharma- dát tették ki.163 A pói birtokok továbbra sem voltak biztonságban. Néhai Nagypói Albert valamikor az 1491. évet megelőzően Kispó falubirtokban levő birtokrészét zálogba adta Parlagi Györgynek, aki időközben elhalálozott. Ezt megtudva Balaszentmiklósi Csulai Móré György a birtokot Jogi eljárás nélkül elfoglalta, minden módon őrzi, jelenleg is (1498-ban) magánál tartja’’.164 S mint fentebb láttuk, 1505-ben mint saját birtokon osztozkodott osztályos társaival mind a két Pón. 156 BENEDEK Gyula 2011.60. 157 BENEDEK Gyula 2011.60. 158 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.143. A regesztában a szerzők arról írtak, hogy a szenttamásiak azért nyomultak Nagypóra, hogy a juhnyájat elhajtsák és eltulajdonítsák. BENEDEK Gyula 2011.61. 159 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.144.; BENEDEK Gyula 2011.63. 160 A békéltető, szokványos nevén „fogott bíráskodás” bevett gyakorlat volt a középkorban. A „fogott bírók” általában köznemesi személyek voltak, akik mint nem hivatalos bírák a felek megegyezéses összebékítésére törekedtek, ha pedig ez nem sikerült, akkor mindkét fél részére kötelező érvényű rendelkezést hoztak, amely akkor lépett hatályba, amikor a nemesi közgyűlésben kihirdették. 161 BENEDEK Gyula 2011.65-66., 72. 162 CSÁNKI Dezső 1890.1. 668. 163 GYÖRFFY Lajos 1956.55. „... a kalugyerek említése (Kispón kettő is volt) azt bizonyítja, hogy ortodox görögkeleti vallásukhoz még akkor is ragaszkodtak, amikor elmagyarosodásuk már befejeződés felé közeledett. ” Uo. 57. 164 BENEDEK Gyula 2011.86. 372
