Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Selmeczi László: Balaszentmiklós és a kunok
SELMECZI LÁSZLÓ: BALASZENTMIKLÓS ÉS A KUNOK Kuncsorba A Szenttamással keletről határos Csorbajánosszállása a már említett, 1395-ben a kunoknak visszaadatott tíz birtokuk egyike volt. Csorba János minden bizonnyal XIV. századi birtokosa (kapitánya) lehetett a nevét viselő falunak.165 1395-ben mint Jakab fia Miklós, Tamás és László kun nemesek birtokát sorolták fel.166 Csorbajánosszállása ismét I. Mátyás uralkodása idején tűnt fel. Egy évszám nélküli XVI. századi oklevél emlékezett meg arról, hogy Mátyás király Kisturgonyszállás falut kisújszállási és csorbajánosszállási részekkel Lőrinczi Lászlónak adományozta, melyekre vonatkozólag II. Ulászló jóváhagyással ellátott adománylevelet adott ki.167 Lőrinci Lőrinc királyi engedéllyel ezt a három birtokot leányának, Lőrinci Ágnesnek és jegyesének, Marjalaki Mártonnak, valamint a vőlegény rokonainak adta. Tóth Dezső szerint Lőrinci Ágnes fia, Marjalaki Benedek az egész községet megvásárolta, és arra I. Ferdinándtól, aki 1552-ben megerősítette a korábban kiadott oklevelet, donációt is nyert.168 Bár 1560-ban Ferdinánd Marjalaki Bertalan turgonyszállási, kisújszállási és csorbaszállási birtoklása törvényességét vizsgáltatta, a szerzeményeket 1581-ben Rudolf is megerősítette.169 Csorbajánosszállás 1558-ban is Kolbaz-szék része volt. A tizenöt éves háború folyamán elpusztult, de 1618-tól ismét volt benne élet. A török elleni felszabadító hadjáratok során végleg elpusztult. 1896-ban alakult újra önálló községgé.170 Tanulságok Tény, hogy nagy valószínűséggel a tatárjárás után keletkezett Balaszentmiklós kun birtoktestekkel - Aposka, Csunegyháza (Csuna, Csunaháza más néven Szettamás), Nagypó - volt határos, tehát közvetlenül érintkezett a Kunsággal. Mint tudjuk, Aposka az Olas nemzetség kapitányának, Kolbaznak volt a testvére, s a nemzetségi vezetőréteg jeles képviselője lehetett Baj Csun ’az igaz úr’ is. Csupán zárójelben jegyezzük meg: esetleg Aposka is lehetett az „igaz úr”. Az 1392-re elnéptelenedett Nagypó XIII-XIV. századi kapitányairól mit sem tudunk. Mint korábban említettük, Nagypói László fia János, az elnéptelenedett település kapitánya ekkor kapott engedélyt Mária királynőtől arra, hogy birtokára embereket telepítsen, akik felett magyar nemesek módjára fog majd bíráskodni. Ezzel az aktussal Nagypó magyar nemesi birtokká vált, s kikerült a Kunság kebeléből. Noha írásos adatokkal nem rendelkezünk róla, Aposkát és Csunegyházát is magyar nemesi birtokká alakították át és kezelték a névadó tulajdonosok egyenes ági vagy benősült szálláskapitány leszármazottai . Aposka 1468-ban már a Nagypóiak Jobbágyok által lakott’ falubirtoka. Sajnos a csunaiak 1438. évi Tenyőre való átköltözésének hátterét nem ismerjük. Nem tudjuk, hogy az egész populáció áttelepült-e vagy csak a 165 Vö. PÁLÓCZI HORVÁTH András 1974.256-257. 166 GYÁRFÁS István 1887.525. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy korábbi hely- történeti kiadványokban is, pl. TÓTH Dezső 1941. II. 37., legutóbb pedig ANTAL Árpád 1980.508. tévesen állították, hogy IV. Béla 1261-ben kiadott oklevelében mint az egri püspökség régi birtokát említették. 167 TÓTH Dezső 1941. II. 37.; BAGI Gábor 2006.58. 168 TÓTH Dezső 1941. II. 37. 169 TÓTH Dezső 1941. II. 37.; BAGI Gábor 2006.58. 170 TÓTH Dezső 1941. II. 37. forrásokból ismert kapitányi családok és szolgaszemélyzetük. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy kedvezőbb életfeltételeket reméltek Tenyőn. Úgy tűnik, hogy kétfelől is szorongatták őket, egyrészt a Balaiak, Pozsárok és később a Csulaiak, másrészről pedig a Nagypóiak, akik sikerrel alakították át Nagypó mellett Aposkát is jobbágybirtokukká, s feltehetően Csunegyháza neve Szenttamásra történő változtatásának hátterében is egy eredetileg kun birtok, kun szállás jobbágyfaluvá történő átalakításának befejeződése állhatott. Amint a mai Tórökszentmiklóssal határos Kuncsorba (Csorbajánosszállása) példája mutatja: amíg ez a település királyi birtokként, a Kunság részeként védett volt a földre mindig éhes birtokosok tulajdonszerző akcióitól, addig a magyar nemesi birtokká vált kun birtokok (szállások) osztoztak bármely más magyar nemesi birtok sorsában, lakosaikat - akár kunok voltak, akár más nemzetiségűek - úgy kezelték, mint a magyar jobbágyokat. 373
