Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
KIRÁLY ÁGNES: ÚJABB ADATOK AZ ALFÖLDI GÁVA-KULTÚRA TEMETKEZÉSEINEK PROBLÉMÁJÁHOZ: BIRITUÁLIS TEMETŐ TISZABURA-NAGY-GANAJOS-HÁTON A Gáva-kultúrkör településein belül előkerült emberi maradványok földbe kerülésük állapotát tekintve négy fő kategóriába sorolhatóak: 1.) teljes vázak; 2.) bolygatott/hiányos vázak (töredékes vagy bomlásnak indult tetemek és/vagy testrészek); 3.) különálló csontok (főleg koponyák és végtagcsontok) és 4.) hamvasztott emberi maradványok. Egy további lehetőség az 1-4 esetek kombinációja, melyek az ún. „tömegsírokat/kollektív depozitumokat” is magukban foglalják (1. táblázat). 1. táblázat: A Gáva-kultúra emberi maradványokat tartalmazó objektumainak megoszlása a maradványok állapotának függvényében. 1: teljes vázak; 2: bolygatott vagy hiányos vázak; 3: különálló csontok; 4: hamvak; 5:1-4. esetek kombinációja A nem- és életkorbeli megoszlást tekintve a településeken gyermekek és nők maradványai a férfiakénál valamivel gyakrabban kerültek elföl- delésre, de a különbség nem kifejezetten szignifikáns. Ha azokat a maradványokat is figyelembe vesszük, amelyek esetében az antropológiai meghatározás csak az elhunytak életkorának megállapítására terjedhetett ki, láthatjuk, hogy összességében a felnőttek valamivel több esetben reprezentáltak, mint a gyermekek (2. táblázat). 2. táblázat: A Gáva-kultúra településein belül előkerült emberi maradványok nem és kor szerinti megoszlása Az ép tetemek esetében - igen kis százalékban - meg lehetett figyelni egyfajta szándékos, gondos elhelyezést (szabályos fektetés, mellékletadás?) is, legtöbbször azonban a holttestek inkább véletlenszerűen kerültek végső pozíciójukba (talán a gödörbe lökték vagy dobták őket). Az eddig megvizsgált csontok felszínén egyetlen esetben sem sikerült semmilyen peri- vagy postmortem sérülés, esetleg mechanikus hatás (pl. darabolás, állatrágás, a hús lefejtése a csontokról, az időjárás viszontagságainak való kitétel) nyomát azonosítani, az elhunytak legnagyobb valószínűség szerint természetes halált haltak.122 A bolygatott vagy hiányos vázak állapota részben tafonómiai folyamatokkal, részben pedig a természetes bomlási folyamatok különböző szakaszaiban véghezvitt, utólagos emberi manipulációval magyarázható.123 Sorin-Cristian Ailincái és munkatársai a Gáva-komplexummal részben egyidős, attól délkeletre (Szerbia, romániai Bánát) található Babadag- kultúra hasonló leletcsoportjának vizsgálatakor gyakorlatilag a fentiekkel azonos megfigyeléseket tettek. Valamivel kiterjedtebb adatbázisuk alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a településobjektumokban talált, bolygatottnak tűnő holttestek minden esetben már bomlásnak indult állapotban kerültek a gödrökbe. Ráadásul nemcsak, hogy többségében nem mutatják erőszakos cselekmények nyomát, de épségükből ítélve valamilyen védett helyen vészelték át az elföldelésüket megelőző időszakot.124 Ez a fajta bánásmód, illetve depozíciós folyamat a kannelurás kerámia komplexumának hasonló jelenségeinek esetében is valószínűsíthető. Egy lehetséges interpretáció A halálhoz fűződő viszony minden nép, minden kultúra sajátja, de abban az egész emberiség osztozik, hogy a halottakkal való bánásmódot hiedelmek, tabuk és a hagyományok által erősen kötött szabályok és rituálék övezik. A temetkezésnek - azaz tágabb értelemben véve a holttestektől való megszabadulásnak - számtalan módja létezik, melyek egy részét nagyobb időbeli távlatokból talán már sohasem ismerhetjük meg. Egy azonban mindnek közös jellemzője: az emberi szándékosság. Jelen tanulmány keretein belül sajnos nem áll módunkban az elhunytak földi maradványaival való manipulációk típusait, illetve régészeti lenyomataik értelmezésének elméleti kereteit kifejteni. Meg kell elégednünk annyival, hogy minden emberi közösség temetkezési szokásai egy több állomásból álló folyamat, az ún. temetkezési ciklus segítségével modellezhetők. A temetkezési ciklus közösségenként eltérő rituálékból épül fel, de céljuk mindenütt az elhunyt végső elválasztása az élők szférájától, és személyének, „lelkének” beléptetése a holtak és/vagy az ősök közösségébe (az elhunyt a folyamat végére társadalmi értelemben is meghal).125 A rendszer elemeit alapvetően az határozza meg, hogy az adott közösségnél a halottak emlékéhez fűződő viszonyban a megőrzés vagy pedig az eltávolítás attitűdje126 dominál. A temetkezési ciklus rítusain kívül a halott maradványait további beavatkozások is érhetik (pl. csontjait kiemelik a sírból és ereklyeként tisztelik, esetleg a temetkezést kirabolják, feldúlják). Ezeket az eseményeket összefoglaló néven a temetkezést követő leletképződési folyamatoknak (post-funeral formation processes) nevezzük.127 122 ZOFFMANN 2007.; ZOFFMANN 2012. 123 KIRÁLY et al. 2013.315., 318., 320-323. 124 AILINCÁI et al. 2005-2006.86., 93.; AILINCÁI 2008. 125 „Become socially dead". WEISS-KREJCI2011.71. 126 URAY-KŐHALMI2001.19. 127 WEISS-KREJCI 2011.71. 37
